Férfiszemmel

Minden amit a másik nemről tudni akarsz, de nem mered megkérdezni

Hirdetés

Támogasd az oldalt!

    

Friss topikok

Ne példálózzunk a középkorral és Afrikával a hazai népességcsökkenés kapcsán

2017.09.19. 14:30 George Herceg

szules7.jpg

A Miért nem nemz a férfi? bejegyzésem bővített változata nemrég megjelent a férfihangon (http://www.ferfihang.hu/2017/09/08/miert-nem-nemz-a-ferfi/)  és alatta több kommentben is feltűnt az az érvelés, hogy bezzeg a középkor és a fejlődő országok férfijai sorra nemzik/nemzették a gyerekek tömegeit, míg az átlag mai magyar férfi menekül a gyermekvállalás és az azzal járó felelősség elől. Most leírom néhány sorban miért nem szabad összemosni a középkor és fekete afrikai társadalmak gyermekekhez való hozzáállását a mai hazai viszonyokkal.

A középkori társadalmak, akárcsak a mai fejlődő országok társadalmai zömmel agrárius társadalmak voltak. Ez azt jelenti, hogy a vagyon kizárólag földbirtokot és állatállományt jelentett. Természetesen létezett a pénz és a nemesfémek, de ezeket is elsősorban agrártermékekre,  és a hozzájuk kapcsolódó szerszámokra, gépekre költötték, illetve felélték. A mezőgazdaság pedig jóval élőmunka igényesebb ágazat, mint napjainkban az ipar és a szolgáltatási szektor, viszont különleges szakképzettséget nem igényel, csak megfelelő fizikai kondíciót. A középkori társadalom ezért elsősorban, mint új munkaerőre tekintett a gyermekekre, akiket már nagyon korán 5-6 éves korukban bevontak a termelésbe. Egy parasztgazdának tehát, minél több gyermeke született, annál több dolgos kéz volt a házánál. Összegezve egy akkori gyerek jóval hamarabb tett hozzá a közös családi kasszához, jóval kisebb szülői befektetés után (mind pénzben, mind időben), mint a posztmodern társadalmakba születettek.

Az érzelmi kötődés nem volt akkora szülő és gyerek között, mint manapság, ez a 19. században alakult ki. A magas csecsemőhalandóság miatt, a megszületett csecsemők csak kis százaléka érte meg a felnőttkort, ezért a szülők a legtöbb esetben távolságtartással és praktikusan viszonyultak az utódaikhoz. Volt azonban egy probléma, ami miatt mégis korlátozni szerették volna a megszületett utódok számát, ez pedig az öröklés kérdése. Ahol az volt a szokás, hogy minden gyermek egyenlő arányban örököl, ott sok utód esetén szétaprózódik a birtok. Ráadásul a lánygyermekek után előbb-utóbb hozományt kell adni. Ebből következően sok kezdetleges módszerrel már az ókorban is próbálták befolyásolni a születések számát, ráadásul kezelni/kordában kellett tartani a fiatalok szexuális vágyait is. Erre az adott kor színvonalán több megoldás is született. Voltak olyan területek Európában ahol tömeges volt a parasztoknál az egykézés, tehát a családok egy-egy gyermeket vállaltak, kockáztatva azt, hogy amennyiben az az egy meghal, mielőtt a szülők eltávoznának, kihal a család. (más kérdés, hogy ehhez milyen módszereket voltak kénytelenek igénybe venni: abortusz, gyerekgyilkosság, kezdetleges fogamzásgátlás stb.) Másutt olyan szabályokat hoztak, hogy csak az elsőszülött fiú örökölhette a földbirtokot, a leányok csak köteles részt kaphattak, amikor férjhez mentek, míg a többi fiúnak katonai, papi, vagy vándor kézműves pályára kellett lépni és elhagyni a szülői házat. De ezt szolgálta a prostitúció és az „angyalcsinálók” megtűrése is.

Ezzel szemben kijelenthető, hogy a hatékony fogamzásgátlás csak a 20. század közepétől tette lehetővé a családtervezést. Amíg tehát a mai magyar családoknak van elérhető eszközük meghatározni leendő gyermekeik számát, addig a középkor és az afrikai ember, amennyiben egészséges volt, úgy tekintett az állandó gyermekáldásra, mint egy kiszámíthatatlan, de nagy valószínűséggel bekövetkező események sorozatára. De nem kell visszamennünk ennyire régre. Vegyük az én dédszüleimet. Dédanyám szülőképes kora 1910 és 1930 közé esett. Ebben a 20 évben 14 gyermeknek adott életet, amelyből 11 érte meg a felnőtt kort. Átlagosan 1,42 évente szült ebben a két évtizedben és bár nagy szeretetben és türelemmel nevelgették őket, biztosan elégedettek lettek volna fele ennyi utóddal is, de nem voltak döntés helyzetben. Természetesen választhatták volna a cölibátust is, de ez mégsem volt opció. Tegyük ehhez hozzá, hogy az akkor emberek gondolkodását erősen kondicionálta a katolikus egyház és a több keresztény vallás is.

 

Összegezve tehát a gyermekvállalás egy teljesen más szociokulturális közegben zajlott középkorban és a jelenlegi fejlődő országokban.  A mai Magyarországon az u.n. középosztálybeli férfiak gyermeknemzési kedvére az egzisztenciális félelmeken túl a párkapcsolatok sérülékenysége van hatással.

22 komment

Címkék: jog gyerek szex szülés társadalom népesség

Antifeminizmus és nőgyűlölet

2017.08.14. 14:28 George Herceg

veszekedes.jpg

Aki a neten, társaságban manapság antifeminista nézeteket hangoztat, azt a leggyakoribb kritikát kapja (elsősorban a nőktől, de sok férfitől is), hogy nőgyűlölő. (A 2. helyen szerepel az impotens, a 3. helyen a kis péniszű, míg a 4. helyre futott be az anyuci pici fia eposzi jelző)

A valóság azonban az, hogy az antifeministák többsége, akik természetesen nem képeznek egy homogén halmazt, nem nőgyűlölők, sőt sokan házasságban, párkapcsolatban és családban élnek. Mi az oka annak, hogy mégis rájuk kerül ez a stigma?

Az első ok, hogy az antifeminizmus egy válaszreakció. Feminizmus nélkül nem jött volna létre és ebből következően, mint egyfajta utóhatása a feminizmusnak fáziskésésben van, illetve sokszor csak reagál a feministák felvetéseire. Mivel a közbeszédben a feministák határozták meg azokat a témákat, melyekre az antifeministák reagáltak, az egyszeri olvasó azt hiheti, hogy a feminizmus elleni harc egyben a nők elnyomásának visszaállításáról szól. Ezt erősíti meg az is, hogy sok antifeminista hamis nosztalgiával idealizálja a száz évvel ezelőtti családi viszonyokat, mintha akkor nem lettek volna katasztrofális házasságok, megcsalások és diszfunkcionális családok. Ugyanakkor negatív előjellel ez a múltátformálás a feminista szerzőknél is megtalálható, ahol ez az időszak úgy jelenik meg, mint az elnyomó patriarchátus kora, ahol minden feleség a férje által terrorizált és rendszeresen megerőszakolt páriaként tengette életét. Úgy látszik azonban, hogy a múlt „uralásában”  feministák ügyesebbek voltak, mert a közbeszédben még a nem feminista nők is sötét kornak látják párkapcsolati szempontból dédanyáik korszakát. A múlt antifeminista idealizálását így lehet nőgyűlöletként értelmezni, ami alapvetően akadályozza, hogy az antifeminizmus nőket is megnyerjen magának.

Sokan szintén nőgyűlöletként értelmezik a férfiak elvárásainak megfogalmazását a nőkkel kapcsolatban. A felvetés már eleve hibás, hiszen ha a nőkkel kapcsolatban elvárásokat támasztanak, akkor éppen, hogy kooperálni szeretnének a nőkkel, ahol nekik is és nekünk is vannak és lehetnek igényeink, elvárásaink a partnereinkkel szemben. Ebből következően nőgyűlölet ebben az esetben sem jelenik meg, hiszen ki akar együtt élni egy olyan emberrel, akinek az egész nemét gyűlöli? Ez az érv inkább állná meg a helyét a MGTOW mozgalom követőivel szemben, akik minimális, de inkább semmilyen szinten nem akarnak együttműködni a másik nemmel.

Az egyik legnagyobb félreértés a feministákkal kapcsolatban, hogy ők az összes nőt képviselik és az összes nő érdekeit védik. Ebből következően, aki velük nem ért egyet, az az összes nőt támadja.  Ennek az absztrakciónak pedig az a következő folyománya, hogy aki például nem ért egyet a nemi kvótákkal, az a feminizmust támadja, aki a feminizmust támadja, az a nemek közötti egyenlőséget támadja, és aki a nemek közötti egyenlőséget támadja, az valósában az egész női nemet támadja, tehát nőgyűlölő. Ez a gondolati bakugrás arra szolgál, hogy minden olyan megnyilatkoztatást nőgyűlöletként söpörjön le az asztalról, ami nem illik bele a doktriner feminizmus aktuális kinyilatkoztatásaiba.

A nemi erőszak kérdésben, pedig bármilyen olyan vélemény, amely nem elvitatva az áldozat valódi  áldozat voltát és a cselekmény büntethetőségét, felhívja a figyelmet a megelőzés és a bűncselekmény bekövetkezési esélyének mérséklése érdekében megtehető magatartásformákra, válogatás nélkül nőgyűlölő és áldozat hibáztató kategóriába kerül. Mindezt persze megspékelik azzal, hogy bizonyára a megfogalmazó maga is erőszaktevő, vagy ha az nem is, de vágyik arra, hogy nőket tegyen akaratuk ellen magáévá.

Írhattam volna még sok példát, de  egy dolgot látni kell, ahogyan az antifeminizmus sem a teljes férfi populáció sajátja (vannak feminista férfiak, meg u.n. kék pirulás férfiak is), úgy a feminizmus sem sajátíthatja ki a teljes női nemet. Ezért sosem szabad a feminizmust összemosni a nőkkel, az antifeminizmust pedig a nőgyűlölettel.   

60 komment

Címkék: erőszak férfiak feminizmus nők pszichológia megcsalás elvárások antifeminizmus

Újabb hiszti a háztartási munkamegosztással kapcsolatban

2017.08.04. 09:41 George Herceg

lathatatlanmunka.jpg

 

Egy kedves női blogger, egy meglehetősen hosszú posztban nyilatkoztatott ki a témában. A cikk teljes terjedelmében itt olvasható: http://oszintenmegmondom.reblog.hu/kapcsolati-borton

A poszt felütése az alábbi:

Nem érdemlek jobbat annál, mintsem a konyhában tespedjek, munka mellett főzzek egy haspókra, aki aztán válogat, és egyszer nem mosogatna el? Nem érdemlek jobbat annál, mint hogy kiszolgáljak egy férfit, aki addig videókat néz a telefonján? Nem érdemlek jobbat, mint hogy folyton csak őt elégítsem ki, én ne kapjak semmit? Nem érdemlek jobbat, minthogy egy elvárásokkal teli új család tagja legyek? Főzzél, az anyagiakba bele ne szóljál, ha a férfi költekezik, hadd tegye. Ha hiteleket vesz fel, hadd tegye. Te nő vagy. A te dolgod a konyha, és hogy szülj.

Én teljesen megértem a szerző frusztráltságát és dühét. Én is az lennék, ha családban élve minden házimunka kizárólag az én nyakamba szakadna, bár bevallom mikor egyedül éltem nem okozott problémát a háztartás vezetése és a kosz sem evett meg. A cikkel a legnagyobb problémám ott van, hogy megint a férfiak hibáztatására fut ki a dolog, ahelyett, hogy a hölgy a saját felelősségét firtatná közben. A helyzet az ugyanis, hogy valóban nem érdemel jobbat, mint ami jutott. Miért? Mert a párválasztás szabadsága felelősséggel is jár. Már nem azokat az időket éljük, amikor egy zord atya, vagy a szélesebb értelemben vett család döntött a fiatalok sorsáról. Ma mindenki saját maga választhatja meg, hogy kivel éljen. Természetesen a kívánalmaknak szerencsésen találkozniuk kell. Ha olyan férfit választott, akit semmi módon nem tud rávenni a közös terhek viselésére, aki inkább videókat néz, amikor a másik megszakad a melóban, aki nyakra-főre veszi fel a hiteleket, melyeket felesleges baromságokra fordít, akkor abban a hölgy is benne van. Oka van annak ugyanis, hogy ilyen férfit választott. Az ok pedig, hogy az ilyen pasasok nagyon jól tudják, hogy ezt megtehetik, mert a külsejükre beindul a bugyi nedvesedés. Nem azt mondom, hogy olyan párt kell választani, aki szexuálisan nem annyira vonzó, de házias, hanem azt mondom, nem lehet a hosszú távú elköteleződés egyetlen alapja a szexuális vonzalom. A párválasztás felelősségét nem lehet áttolni a másikra és nem lehet áttolni a társadalomra, vagy a férfiak összességére. Nem tetszik, hogy ki kell szolgálni a férfit? Keressen olyat, aki nem várja el, sőt esetleg olyat, akinek nem derogál a főzés vagy a teregetés. Nem tetszik, hogy a férfi önző a szexben? Keressen olyat, aki önzetlen, sőt akinek nagyobb kielégülés kielégíteni a nőt, mint a saját élvezete.

Természetesen megkapták magukat a Pán Péterek is. Magam is írtam a jelenségről az egyik előző posztban. (http://ferfiszemmel.hu/2016/09/28/veszjelek_a_mamahotelekbol) Társadalmi szempontból ez a réteg felesleges, mivel nem termel sem GDP-t, sem a jövő adófizetőit, de az egyéni szempontokat is figyelembe kell venni. Ezek a férfiak miért is adnák fel a mama hotelt? Azért, hogy egy drága albérletre költsék a kevés fizetésük nagy részét? Azért, hogy jelentős életminőség romlást éljenek meg, a „szabad” és „felelősségteljes” felnőtt életért cserébe? Azért, hogy sok esetben belesodródjanak egy házasságba, gyerekvállalásba a megfelelő anyagi alapok nélkül? Azért, hogy aztán elváltként, egy gyerektartással megterhelve visszaköltözhessenek a mama hotelbe?

Ez a lövészárok valójában nem a nemek között, hanem a szegények és gazdagok között húzódik. A mostani 20-30-as generáció kettészakadt, akiknek megfelelő családi támogatás jutott és jó szakmát választottak külföldön csináltak karriert, akik nem, azok is kimentek egyedül Angliába, Németországba szerencsét próbálni, a többség azonban itthon vegetál a szüleinél. A társadalmi mobilizáció felfelé beszűkült, lefelé kiteljesedett. A nők egy része ezt úgy próbálja meg kivédeni, hogy magánál gazdagabb partnert keres, azonban mivel ez egy szűk réteg, gyilkos a verseny. Az úgynevezett „átlag” férfiak egy része pedig passzivitásba vonul. Ettől persze senki sem boldog, de megoldást sem keres rá senki. A feministák is inkább a nőelnyomás mítoszával foglalkoznak, ahelyett, hogy belátnák, amiről beszélnek az az elnyomás nemektől függetlenül a szegényebb rétegeket érinti.  

Másik oldalról pedig ne csodálkozzanak a nők, hogy a férfiaknak alap elvárás, hogy egy nő házias legyen. A magyar társadalom tradicionális szemléletű. A férfiak, bár egyre ritkábban találkoznak vele, még mindig a kedves, házias nőket keresik, aztán vagy találnak ilyet, vagy nem, de ez meg az ő felelősségük. Mindenkinek meg kell kötnie a maga kis kompromisszumát, de én úgy látom a nők többsége erre vagy nem hajlandó, vagy túl nagy áldozatnak érzi ezt. Természetesen nem ítélem el azokat sem, akik nem akarnak ilyen elvárásoknak megfelelni és tudatosan választják a szingli életformát, de könyörgöm, akkor ne szapulják a másik nemet. A nem választás is választás, és annak a felelősségét is viselni kell.

484 komment

Címkék: szex viselkedés férfiak társadalom nők párkapcsolat pszichológia házasság elvárások

Udvarlás vagy zaklatás

2017.07.20. 15:17 George Herceg

elutas.jpg

Korunkban egyre inkább abba az irányba haladunk, hogy ha egy férfi kezdeményez egy nőnél, vagy bókol, elismerő megjegyzést tesz egy nő külsejére, akkor könnyen a szex-izmus stigmáját égethetik rá a környezetében. Hol végződik a bók és hol kezdődik a zaklatás? Sértő-e ha valaki a kizárólag a másik külsejére tesz pozitív megjegyzést? Van különbség a kőműves füttyentés és a „de szép az alakod” megjegyzés között? A hvg.hu-n Vándor Éva magát az USA elnökét hívja tetemre a fent említett kérdésben.

(A cikk itt olvasható:

http://hvg.hu/elet/20170718_Valami_nagyon_nincs_rendben_Donald_Trump_bokjaval)  

A történet röviden arról szólt, hogy Trump megdicsérte Macron francia elnök feleségét (pontosabban az alakját), aki mint köztudott 24 évvel idősebb a férjénél. A cikk szerzője szerint ez szex-izmus. Na most, azon lehet vitatkozni, hogy a protokoll szerint egy diplomáciai találkozón helyénvaló-e a vendég külsejét dicsérni, de hogy a hétköznapi életben elítélendő lenne, ha egy férfi kifejti egy nőnek, hogy tetszik neki, vagy szépnek tartja a külsejét, az elfogadhatatlan.

Persze, értem én, hogy a nők úgy vannak a bókokkal és a kezdeményezéssel, hogy aszerint fogadják el, vagy tekintik zaklatásnak, hogy ki mondja. Ha a jóképű macsó, akkor udvarlás, ha Átlag Józsi, akkor zaklatás. A gond ott van, hogy sokan emiatt már leszoktunk a bókokról, cserébe hallgathatjuk, hogy „hová tűntek az igazi férfiak?” Megmondom én. Itt vagyunk a közeletekben, de már nem bókolunk nektek, csak ha eléggé vastag bőrt növesztettünk az arcunkon ahhoz, hogy jó képet vágjunk a negatív és becsmérlő reakcióitokhoz. Tudjátok nehéz felmérni, hogy melyikőtöknél mikor kerülünk az udvarló, vagy a zaklató kategóriába. Ráadásul egyre kevésbé tudjátok kezelni a férfiak kezdeményezését. Igen, ha egy férfi bókol nektek, általában le akar veletek feküdni. De kérdem én, hogy miért baj ez? Az is le akar, aki bunkón adja ezt a tudomásotokra és az is aki, intelligensen és humorosan. Az, hogy ezután tényleg lesz-e lamur vagy sem, azt úgy is ti döntitek el, kedves Hölgyek. Tanuljátok meg kezelni a helyzetet! Nyilván aki csinosabb az átlagnál az többet keveredik ilyen szituációkba, neki nagyobb energia befektetés lesz, mindig kedvesen, de határozottan elutasítani azt, akivel nem akar kapcsolatot, míg, aki nem annyira szép, az nem is érti a problémát. Ugyanakkor higgyétek el, hogy a kor előrehaladtával, lehet, hogy hiányozni fognak ezek az apró bókok és flörtök. Vagy nem, de attól még tudni kell jól reagálni az ilyen helyzetekre. Szerintem a nőies viselkedés egyik fontos fokmérője, hogy miképpen reagáltok ilyenkor. Persze tudom, hogy nehéz egyszerre határozottan és egyben udvariasan is visszautasítani valakit, de ez az élet más területén is igaz. Meg kell találni a határt a bunkóság és a langyos bizonytalanság között.

Végezetül, csakhogy megértsétek a másik oldalnak sem könnyű. Nekünk, férfiaknak az elutasításokat kell kezelni és feldolgozni, úgy, hogy ne veszítsük el a méltóságunkat és az udvariasságunkat. Ez sem egyszerű feladat.

Jó lenne tehát, ha egy bókot, kezdeményezést, flörtöt, amennyiben annak stílusa megfelel az emberek közötti normális érintkezés normáinak, nem tekintenétek a nemetek elleni támadásnak, és nem diszkriminálnátok ezért a férfiakat. Az igazi nemek közötti egyenlőség akkor valósul majd meg, ha sem férfit, sem nőt nem bélyegez meg senki, azért mert kezdeményez, vagy megdicsér egy ellenkező nemű embert. Minden más, csak felesleges ellentétet szül.

86 komment

Címkék: viselkedés férfiak nők nemek pszichológia udvarlás elvárások elutasítás diszrimináció

Miért romboljuk le a párkapcsolatunkat hűtlenséggel?

2017.07.06. 13:38 George Herceg

crying-sad-woman.jpg

Nagyon nehéz erről a témáról úgy beszélni, hogy ne essünk bele a klisék és a közhelyek nyúlós mocsarába, mégis teszek most egy kísérletet, hogy elsősorban önmagam számára  választ találjak arra kérdésre, hogy alapvetően miért hűtlen az ember. Ne áltassuk magunkat, minden ember, nemtől függetlenül az, legfeljebb egyesek kizárólag  fejben, de a többség tettekben is. A  legtöbben egyszerűen abból a feltevésből indulnak kik, hogy az emberi faj, sosem volt monogám, csak a civilizáció megjelenésével alakult ki az igény erre, tekintve, hogy az örökösödés és annak vagyonjogi konzekvenciái a magántulajdon és a fejlettebb társadalom kialakulásával kényszerítette ki a hűséget. Ugyanakkor a szexuális tilalomfák, már az őskorban is léteztek, legalább is erre következtetnek a tudósok a primitív népek vizsgálata alapján. Ilyen a promiszkuitás és a vérfertőzés tilalma. Történelem során a kikényszerített monogámia mellett mindig ott volt a hűtlenség is. A mai modern ember pedig mintha egyenesen kérkedne a hűtlenséggel, pedig ezzel nagyon sok fájdalom jár együtt. Most röviden megpróbálom összeszedni az általam felfedezett legfontosabb okokat, melyek elősegítik a hűtlenség egyre nagyobb elterjedését.

  1. A hagyományos párkapcsolatok elinflálódása

Azt veszem észre, hogy bármennyire is zengi a média, meg a filmek, az embereknek egyre kevésbé van igényük hagyományos párkapcsolatra. A világ annyival lett gyorsabb és inger-gazdagabb és annyi látszólagos lehetőség nyílt az egyén előtt az élet minden területén, hogy egy több évtizedet átfogó, folyamatos energia befektetést igénylő projekt, mint a párkapcsolat és a család, már nem tűnik a legtöbb ember számára elég vonzónak. Mivel mindenki többet szeretne kapni és azonnal, mint adni, ezért nem fektetnek hosszú távú dolgokba az emberek és ez nem csak a pénzügyekre, de az érzelmekre is igaz.

  1. Szex és teljesítmény központúság

Verseny van mindenhol és mindenütt. Versenyzünk az iskolában, a munkahelyen és versenyzünk a facebookon az ismerősökkel is. Kinek érdekesebb, változatosabb, színesebb az élete. Inkább engem irigyeljenek, mint hogy én irigykedjek. A teljesítményt már nem az évtizedes házasságban, a békében leélt életben mérik, hanem a minél több, szebb és fiatalabb partnerben. A szex már rég nem az érzelmek és az összetartozás kifejezője, hanem pusztán egy kellemes teljesítmény, amely megmutatja, hogy mi többek vagyunk, többet érünk, mint más. Főleg a férfiaknál van így, hiszen aki sok nőnek kell, az többet ér, mint aki egynek sem. Az utóbbi időben a nők is sikeresen felzárkóztak, már náluk is teljesítménynek számít minél több pénisz megmászása. Ez pedig oda vezetett, hogy az egónk folyamatos megerősítéséhez szükségünk van minél több ember szexuális érdeklődésére, és ha már az érdeklődés megvan, miért ne élvezzük ki teljesen a másikat.

  1. Rettegünk az unalomtól és a megszokástól

Régen a többség elfogadta, hogy a megszokás az a házasság természetes velejárója, és megtanult együtt élni ezzel. A mai kor embere retteg a megszokástól, az valami olyan, ami miatt kimaradsz valami jóból, ezért inkább elkerüljük. A megszokás egyenlővé vált az unalommal. Az unalom ellen pedig csak az adrenalin szint állandó emelésével lehet tenni. Ráadásul, ha úgy érzed az unalmas kapcsolatod miatt maradtál ki a tutiból, akkor hajlamos vagy a társadat okolni ezért, és már készen is van egy mérgező kapcsolat. Az új partner becserkészése, a játék és végül a kiszemelt fél megszerzése olyan boldogság fröccs, amiről nem szívesen mondunk le, az egyébként általában monoton hétköznapjaink során.

  1. Halálfélelem

A szex és a szerelem a mai társadalom szemében a fiatalok és a középkorúak kiváltsága. Ha neked már nem jutott évek óta egyik se, akkor tudhatod, hogy megindultál a temető felé. Ha már nem tudsz hódítani, már senki szívét nem dobogtatod meg, akkor végérvényesen leírtad magad. Nosza!  Addig is ülj újra nyeregbe és mutasd meg, és bizonyítsd az ellenkezőjét. Sokan gondolják ezt és ezért hajszolják az újabb és újabb partnereket, mert ha leállnának, akkor az olyan, mintha lemondtak volna az életükről.

  1. Érzéseink több ember felé irányulhatnak

A szocializáció során belénk nevelték, hogy majd eljön a lelkünk másik fele, a nagy Ő, aki pont olyan lesz, aminek lennie kell. Valaki, akit személyesen nekünk rendeltek, a mi igényeinkre szabva és tesztelve. Micsoda baromság! Ha levetkőzzünk ezt a belénk nevelt ostobaságot, felszabadító érzés, hogy nem egyetlen embert kell keresnünk egész életünkben és nem egyetlen ember váltja valóra az összes álmunk és elégíti ki az összes, ráadásul folyton változó igényeinket.  A nők általában ezt sorozatmonogámiában élik meg, míg a férfiak a poligámiában. Ennek köszönhető a poliamória és a swinger szubkultúra töretlen előretörése.

Összefoglalva többségünk hűtlenségre van ítélve számtalan okból, de a még pislákoló társadalmi és erkölcsi normák miatt emiatt folyamatos a frusztrációnk. Keressünk önmagunk számára a felmentő okokat (nem kaptam meg a páromtól, amit akartam, nem jó az ágyban stb.) , de még nem tudjuk magunkat elfogadni ezzel a teherrel és legtöbbünk nem képes egyszerre megélni a hűtlenségét és megtartani a hivatalos párja iránti érzéseit.

34 komment

Címkék: szex viselkedés férfiak társadalom nők párkapcsolat pszichológia házasság megcsalás swinger viszony szerető vagyon elvárások szeretők

Főz a férfi

2017.06.30. 11:27 George Herceg

szakacs.jpg

Hogy mi az összefüggés a főzés és a nőzés között? Legfőképpen az, ahogy a férfiak a konyhai tevékenységekhez állnak. Nem tudom észrevettétek e már, hogy még azok is, akik hétköznap messzire kerülik a konyha környékét, időnként ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy aktuális partnerüket konyhaművészetük prezentálásával nyűgözzék le. Ha a férfi nagy ritkán bemegy a konyhába, az nem ugyanaz, mikor a nő teszi ezt nap, mint nap. A férfi számára a főzés/sütés kihívás. A konyha csatamező, ahol megküzdünk az alapanyagokkal, receptekkel, konyhai eljárásokkal. Ezen a csatamezőn is a női elismerésért harcolunk a magunk eszközével. A másik különbség, hogy amíg a feleségek és családanyák, még ha szeretnek főzni, akkor is inkább kötelezettségnek élik ezt meg (legfőképpen azért mert akkor is főznek, amikor nincs kedvük hozzá), addig a férfi ünneppé magasztosítja az ételkészítést. Akár egy egyszerű lecsó, vagy pörkölt elkészítéséről van szó, maga a folyamat szakrális jelleget ölt. Minden mozdulatnak súlya, jelentősége van. Maga a recept bármilyen egyszerű ételről is van szó, tartalmaz valami fifikát, csavart, amely ünnepivé, különlegessé teszi még a paprikás krumplit is. Már a recept kiválasztása is ezt az egyedülállóságot hivatott kifejezni. A férfiak általában olyan ételeket főznek, melyek nem minden nap kerülnek az asztalra. Vagy valami különleges alapanyagot választanak (vadhús, tenger gyümölcsei, halak), vagy egyszerű ételt, de olyat, ami duzzad a tesztoszterontól, mondjuk, mert kalória gazdag, vagy csíp, mint az Isten nyila. Itt kérem nincs helye holmi cézár salátáknak, vagy brokkoli leveseknek. Itt csak nehézlovasság rúghat labdába.

A főzés szakralizációjához tartozik, hogy a férfi általában kibont a főzéshez egy jó üveg bort, vagy kinyitja kedvenc sörét esetleg önt magának egy jó pohárral a kedvesétől kapott ajándék wiskeyből. Vannak, akik ilyenkor berakják kedvenc zenéjüket, másik kifejezetten a meditatív csendet igénylik a művelethez. A legfontosabb, hogy már a főzéshez is legyen közönség. Baráti társaság, akiknek el lehet magyarázni, hogy ami készül az nem egyszerűen egy étel, hanem a költészet manifesztálódása sült húsban és krumplipürében.  Még jobb, ha a lenyűgözni kívánt nő is ott van és csillogó szemmel, már jó előre leborul a szakács géniusz lábai elé. Mert kérem ez itt a lényeg. Hatást gyakorolni és lenyűgözni a nőt.

Ha elkészültek a fogások és tényleg megütik a sarki kifőzdék átlagszínvonalát, sőt esetleg Gordon Ramsay is elégedetten csettintene a nyelvével az étkezőnkben ücsörögve, akkor úgy érezzük, hogy győztünk. Férfiasságunk kiteljesedett. Táplálékot adtunk a nőnek, akit szeretünk, mint mikor az ősember büszkén mutatta asszonyának az elejtett vadak húsát.

  • Igen Drágám! Ezt itt, ezt a gasztronómiai csodát a te pasid csinálta, egyedül. Még receptkönyv se kellett hozzá, csak a tudás, a szív és az akarat. Látod, a hús szélén az nem kozma, hanem karamelizált redukció. Mondom, hogy nem szén, nyugodtan megeheted. Finom!

Ha nőként szeretsz egy férfit, akkor bármennyire nem ízlett az étel, csak finoman kritizálod, mert Ő nem egyszerűen főzött, hanem megmutatta neked, mint férfi azt, hogy mire szeretne büszke lenni. Valami különlegeset, amivel kifejezheti önmagát, az érzelmeit, a ragaszkodását. Támogasd tehát a férfit a konyhában és jutalmazd meg a hálószobában. Nem fogod megbánni.

56 komment

Címkék: konyha férfiak nők pszichológia gasztronómia

Kifuthat-e a férfi az időből?

2017.06.19. 10:55 George Herceg

futo.jpg

Mennyiszer hallhatják a fiatal nők, hogy „Vigyázz, ki ne fuss az időből!”, vagy azt „Ha most nem állapodsz meg, akkor macskás öregasszony leszel!” És a férfiak? Mi nem tudunk kifutni az időből? Tényleg igaz, hogy akár 60 felett és képesek lehetünk családot alapítani? De vajon jó ez a családnak?

A jelenségnek három aspektusa van: egy biológiai, egy társadalmi és egy pszichológiai. A biológiai képlet egyszerű. A hímivarsejtek lassabban öregszenek, mint a petesejtek. Elméletben tehát semmi akadálya nincs a senior apává válásnak. Vannak azonban kockázatok. Az öregedéssel, az alapanyag minősége romlik, nő a genetikai rendellenességek lehetősége. Sok férfinál a mennyiség is a kritikus szint alá csúszhat. Biológiai értelemben tehát a férfiak is „kifutnak az időből” csak később.

Társadalmi szintén a probléma a késői családalapítással ott van, hogy mivel a nők termékenysége rövidebb ideig tart, ezért jóval fiatalabb hölggyel kell összeállni e célból, és itt nem 10 év, hanem 20-25 év korkülönbségről beszélünk, ami azért a hazai középosztályban ritka. Ekkora korkülönbség mellett egy párkapcsolat általában nagy vagyoni különbségek mellett és viszonylag rövid ideig működik. A férfiaknak tehát nemcsak a saját egészségi korlátaikat kell figyelembe venni, de a potenciális partnerek egyre csökkenő számát is. Ráadásul a férfiak élete a száz évvel ezelőttihez képest jó nagy ütemkésébe került. Míg a nemi életet egyre korábban kezdjük, addig a felnőtté válás egyre jobban kitolódik. A felnőtté válással együtt járó leválás a szülőktől, az önálló lakhatás megteremtése és az egzisztencia kiépítése a 30-as évekre tolódott. Viszont amikor ez megvalósul, akkor sokan még élvezni szeretnék a szabad és önálló, kötöttségektől mentes, felnőtt életformát. Ebből következően a mai átlagos, magyar férfi 35-45 év között érik meg minden formában a családalapításra. Persze kérdés, hogy ebben a korban éppen van e mellette megfelelő partner ehhez.

A késői gyermekvállalással megnő a lehetősége annak, hogy az apa nem látja a gyermekét felnőni. Figyelembe véve a magyar férfiak várható élettartamát, ami 71,6 év, könnyen kiszámítható, hogy aki 50 éves koráig vár a családalapítással, az elhalasztja az utódok felnőtté válásának megélését.

A kérdés pszichológiai vetülete, hogy ahogyan öregszünk, egyre kevésbé van meg bennünk a partnerrel és a gyerekekkel szembeni türelem és alkalmazkodóképesség. Aki évtizedeket élt le egyedül, vagy rövid kapcsolatokban, az őszülő fejjel, nehezen viseli mindazt, amivel egy család jár. Az ilyen családba születő gyermekeknek sem optimális ez a helyzet, hiszen időben annyira távol kerül egymástól az apa és az utód generációja, hogy aligha valószínű, hogy megérthetik egymást. Ráadásul az egyik szülő elvesztését tinédzser, vagy fiatal felnőtt korban, még ha nem is „rendkívüli okból”, hanem pusztán a biológiai determináltság okán következik be, sem könnyű elfogadni és feldolgozni.

Az ember legnagyobb ellensége a múló idő, még mi férfiak sem tudjuk kicselezni. Talán rajtunk kisebb a társadalmi nyomás, de ha magunkba nézünk, mi sem halaszthatjuk életünk egyik legfontosabb döntését a végtelenségig.

15 komment

Címkék: gyerek viselkedés férfiak társadalom nők párkapcsolat magány pszichológia házasság elvárások

Mennyi jogod van eldönteni férfiként, hogy szülővé leszel vagy sem?

2017.06.16. 09:17 George Herceg

sp.jpg

 

Az abortusz és a gyermekvállalás kérdése, a halálbüntetés mellett az a téma, amely állandóan napirenden van és folyamatosan hatalmas indulatokat tud gerjeszteni. Most azonban szeretném az előző kérdést szélesebb kontextusba helyezni és férfi szemmel  körbejárni.

A férfi reprodukciós jogainak van egy pozitív és egy negatív oldala. A pozitív arra az esetre vonatkozik, mikor a megfogant gyermeket az anyja nem akarja megtartani. Milyen beleszólása van a férfinek a saját még meg nem született gyerekének élete felett? Elárulom, jelenleg semmi. Ennek oka, hogy a magzat a női test részeként, jogilag akkora jelentőséggel bír az anya önrendelkezőségével szemben, mint a vakbél. Ja nem, mert ha a vakbél perforál, akkor a nő akarata és döntése ellenére kiveszik belőle. „Az Ő teste, az Ő döntése” mondják a feministák és a jogalkotók, azonban genetikailag 50%-ban a férfi teste is, csak a magzat helye van a nő testében. Véleményem szerint, ha az apa meg akarja tartani a gyerekét, akkor az alábbi esetek kivételével kötelezni lehetne a nőt a gyermek kihordására:

  • a terhesség bűncselekmény következménye
  • a terhesség és a szülés az átlagosnál nagyobb kockázatot hordoz az anya és a gyermek egészségére
  • a gyermek valószínűleg valamely örökletes, genetikai rendellenességgel születne meg

 Megfontolandó ellenérv, hogy lehet-e a nőt akarata ellenére egy csomó kellemetlenséggel járó terhességre és a fájdalommal járó szülésre kényszeríteni. Úgy gondolom, hogy mivel a fogamzásgátlás széles skálája áll elsősorban a nők rendelkezésére és a felelősségvállalás ebben a kérdésben közös a felek között, ezért igen. Talán ez a szabályozás nagyobb körültekintésre ösztönözheti a nőket a fogamzásgátlás terén. Ráadásul ebben az esetben nem csak a férfi joga és döntése áll szemben a nőével, hanem a magzat élethez való joga és a férfi reprodukciós joga adódik össze, a nő reprodukciós jogával szemben, ami szerintem erősebben kell, hogy latba essen a végső döntés kimondásakor. A fenti ötlettel szembeni másik ellenérv, hogy a férfi visszaélvén ezen jogával „szülőgéppé” tenné a nőt. Nos, szerintem senkit sem lehet akarata ellenére teherbe ejteni a mai világban, hacsak nem tett meg mindent a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében, ha pedig erőszakkal történt a megtermékenyítés az büntetőjogi kategória.

A kérdés negatív oldala arra az esetre vonatkozik, amikor egy nő egy férfit annak kinyilvánított akarata ellenére apává tesz. A mai anyagias világban sokan sportot űznek abból, hogy az általában jó egzisztenciáéval rendelkező férfit, egy babával magukhoz kössék és anyagilag éveken át pumpolják. A jelenlegi jogi szabályozás szerint a nőknek az alábbi legális lehetőségeik vannak a nem kívánt gyermektől való megszabadulásra:

  • abortusz
  • örökbeadás – gyermekről történő lemondás
  • korházak előtt felállított inkubátorba történő elhelyezés

Ezzel szemben milyen legális lehetőségei vannak a férfinak?

  • semmi

Álljon példaként egy konkrét jogi eset, melyet Dr. Pálfalvi Andrea: Maradéktalan-e a férfiak önrendelkezési joga? című tanulmányában ismertet. A teljes írás itt érhető el: http://docplayer.hu/2010107-Maradektalan-e-a-ferfiak-onrendelkezesi-joga.html

A perbeli tényállás szerint egy férfi és nő között fennállt kapcsolatból a férfi gyermekvállalás iránti akaratának a nő által sem vitatott hiányában szülte meg a nő a gyermekét. A gyermek 5 éves korában az alperes nő az illetékes gyámhatóság előtti nyilatkozatában a felperes férfit apaként megnevezte, melynek következtében a felperes apai/szülői státuszba került annak minden anyagi és erkölcsi következményével együtt.

A felperes férfi keresetet terjesztette elő, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes az – Alaptörvény II. cikkében védett – emberi méltósághoz való jogon keresztül érvényesülő önrendelkezési jogát sértette azzal, hogy a szülői (apai) minőségéről az ő hozzájárulása nélkül, ill. gyermekvállalási szándéka ellenére egyoldalúan döntött.

A felperes álláspontja szerint a jogsérelme az alperes által a gyámhatóság előtt tett nyilatkozattal következett be, hiszen az apaságához fűződő kötelezettségei ezen nyilatkozat következtében álltak be.

A Kúriát is megjárt ügyben a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes nő gyámhatóság előtt tett nyilatkozata, azaz jogi igény érvényesítése nem jogsértő, hanem éppen jogkövető magatartás, mivel azt az apasághoz kapcsolódó kötelezettségek érvényesítése érdekében tette, így alperes – annak ellenére, hogy ismerte és nem vitatta a felperes önrendelkezési szabadsága keretében hozott nemleges döntését – nem sértette meg a felperes emberi méltóságát.

 law-book-gavel.jpg

Azt mondhatjuk tehát, hogy a nő annak a tudatában is nyilatkozatával apává tehet egy férfit, ha már a fogantatás pillanatában tudatában volt annak, hogy a férfi nem kíván szülővé válni, hiszen ezt a férfi nyíltan ki is nyilvánította. A jogalkotó szándéka egyértelmű, a férfi önrendelkezési jogát elvonja a gyermek anyagi biztonsága érdekében. Ez az indoklás erkölcsileg ugyan rendkívül fals és anyagias. Miért? Mert kizárólag az apai kötelezettségekre, mint anyagi kötelezettségekre tekint. Nem az a fontos, hogy a gyermek családban nőjön fel, hanem, hogy az apa finanszírozza az anyát és rajta keresztül a gyermeket. Tudjuk, hogy a tartásdíj fizetése nincs összefüggésben a láthatás és a szülő-gyermek kapcsolat és érzelmi kötődés kialakulásának biztosításával. Mennyivel más kinézete lenne a dolognak, ha a bíróság a tartásdíjra kötelezés mellé, kötelezné a szülőket az együttműködésre, sőt a gyermek közös nevelésére is, hiszen a szülő kötelezettség nem kizárólag a sárga csekkek befizetéséből áll. De ha ez nincs így, akkor miért is kötelezzük a férfit egy általa nem kívánt gyermek tartására? Ez egy olyan kötelezettség, melyhez jogokat nem adunk, mert azok az anyánál vannak.

Jelenleg a reprodukciós jogok legteljesebb körével kizárólag a nők rendelkeznek, ezen jogok mellé semmilyen kötelezettséget nem rendeltek a szülőtárs irányába, ami érthetetlen, hogy nem vált ki semmilyen felháborodást a liberális gondolkodókból. A feministák és a jogvédők szerint a férfi jogai a coitus megkezdésével elenyésznek (vulgárisabban, ha Géza betette Marinak, akkor viselje a következményeket), botorság lenne elvárni azt a férfiaktól, hogy egy igazságtalan jogi szabályozás miatt önkéntes cölibátusba vonuljanak. Az ellenállás már megkezdődött, ha nem is jogi értelemben. A nyugati világban egyre több jó módú férfi csináltat vaszektómiát, szépen haladunk a biztonságos férfi fogamzásgátlók kifejlesztésének irányába, bármennyire is nem tetszik ez egyes feminista csoportoknak. Az apasági tesztek használata is egyre gyakoribbá vált, már ahol nem tiltották be őket. Én nem hiszem, hogy nem lehetne egy igazságosabb jogi szabályozást kitalálni erre a problémára, mert így mind a férfiak, mind a gyerekek rosszul járnak.

248 komment

Címkék: jog gyerek szex férfiak társadalom nők pénz születés reprodukció

Hogyan kommunikálnak el egymás mellett férfiak és nők?

2017.05.30. 16:27 George Herceg

veszekedes.jpg

Kata jelenleg nem boldog. 5 év után elköltözött a közös házból ahol barátjával, Péterrel éltek együtt. Ülünk a presszóban és hallgatjuk Katát, aki elmondja miért döntött úgy, ahogy. A mondatok, melyek kijöttek a száján, bármelyik Barátok közt részben, vagy brazil szappanoperában elhangozhattak volna.

  • Tudod, elegem lett abból, hogy úgy kell viselkednem vele, mintha az anyja lennék. Hogy nem veszi észre, amikor megbánt. Nem figyel rám eléggé. És különben is. Legalább feleségül elvehetne ennyi év után, de eszébe sem jut, pedig direkt mutatom neki a neten a szebbnél-szebb esküvői ruhákat és helyszíneket, de ő csak elvonul a gépével és kész. Ha minden úgy maradna, ahogy most van örökre, Péter azzal is teljesen elégedett lenne.

Nem akarom Katát megbántani, de mint férfi muszáj, hogy a nem jelenlévő Pétert vegyem védelmembe.

  • Beszéltetek ezekről a problémákról? Lehet Ő sem érezte már jól magát ebben a kapcsolatban. Kettőn áll a vásár mindig.

Kata szőke fürtjeit hátradobja a homlokáról és fúj egyet.

  • Miért kell nekem minden dolgot a szájába rágnom? Miért nem tudja ennyi év után, hogy mit szeretnék? Annyira figyelmetlen, hogy nem ért a finom utalásokból, a gesztusokból. Olyan mintha nem lennének érzelmei. Ül abban a langyos vízben, amit kapcsolatnak nevez és kész. Nekem kéne ránevelnem arra, hogy hogyan kell egy nővel együtt élni? Ezt a szüleinek kellett volna megtenni. Ez nem az én dolgom.

Másik nap, másik presszó. Jelenleg Péter sem boldog. Arcán kiütközik a világfájdalom és az elmúlt esték italozásainak nyomai. Ha azt mondom megviselt, az nem írja le megfelelően a karikás szemeket és a barázdált arcot.

  • Én nem értem a nőket. Főleg a saját nőmet nem. Régen olyan eleven és vidám volt. Most meg teljesen becsavarodott. Semmi nem jó, amit csinálok. Ha magamtól elvégzek valami ház körüli melót, az biztos nem felel meg neki, ha meg nem csinálom meg, akkor nem segítek és hagyom egyedül szenvedni. Néha minden ok nélkül csapkod és szabályos hiszti rohamokat produkál. Ha megkérdem mi a baj, akkor rávágja, hogy semmi és folytatja tovább.
  • És amikor éppen nyugalom van, akkor nem próbáltad meg kihúzni belőle, hogy mi bántja? - Tapogatózom.
  • De persze. – Péter elmereng – De csak valami érzelmi sivárságról és meg nem értettségről hadovált. Meg, hogy nem érzi nőnek magát mellettem. Mi az, hogy nem érzi nőnek magát? Szoktam elvinni ide-oda, járunk nyaralni, van társadalmi életünk, kap ajándékokat, virágot is, és nem csak születésnapokon. A szex is rendben van. Akkor mégis mi a baja?

Ezt a kis valós példát, azért írtam le, mert kitűnően bemutatja, hogy mennyire másképpen kommunikál férfi és nő. A nők egy olyan elvárást támasztanak, melyeknek rengeteg férfi nem tud megfelelni. Ez pedig a gondolatolvasás tudománya. Kata sem értette, hogy sem a finom utalások (esküvői ruha), sem a duzzogás, sem a hiszti nem üti meg Péternél azt a kommunikációs ingerküszöböt, aminek segítségével átmenne az üzenet, hogy pontosan mit vár el a társától. (ugyebár elsősorban esküvőt és imádatot) Mivel Péter ezen a teszten megbukott, ezért Kata a férfiasságát vonta kétségbe. Erre utal, a nem vagyok az anyja kitétel, tehát gyerekesnek tartja a másikat. Innen valószínűleg már nincs vissza út, a szakítás borítékolható, mert a nő szemében Péter már nem férfi, tehát nem lehet szerelmi partner, viszont hasznos lenne, ha Kata a következő kapcsolatában már elfogadná, hogy a férfiaknak konkrétan és szemtől-szembe kell megmondani, hogy mit szeretne tőlük, különben a konfliktus újra és újra ki fog alakulni, csak más férfival kapcsolatban.

Nézzük Péter oldalát! Ő azon kívül, hogy kiderült róla, hogy nem gondolatolvasó, szintén rosszul kommunikált. Ő tettekkel fejezte ki ragaszkodását a nő iránt (szállítás, nyaralás, ajándékok). Ez mind szép és jó, de kevés. Kellenek a szavak, a gesztusok és a figyelem, vagy legalább a figyelés látszata. És persze ha akarta volna, akkor meg kellett volna kérnie a kezét. Ha azonban nem házasságpárti jobb kommunikációval az esküvőt is és a szakítást is elkerülhette volna. Az is tipikus volt, hogy amint Kata behisztizett, Péter rögtön passzivitásba vonult és találgatott, ahelyett, hogy határozottan megkövetelte volna az őszinte és egyenes beszédet a nőjétől. Sajnos ez tipikus férfi betegség, de remélhetőleg a tanult az esetből és a következő hölgynél már rutinosabban fog a „jéghegyek” között lavírozni.

Mennyivel egyszerűbben lehetne megoldani a párkapcsolati problémákat, ha nők nem a gondolataikkal, a férfiak meg nem kizárólag a tetteikkel kommunikálnának egymással. Kérdés persze, hogy a nyílt és őszinte beszélgetések eredményét mennyire lennének képesek elviselni a felek, hiszen esetleg olyan dolgok és vágyak is felszínre törhetnek, melyeknek egyik, vagy másik fél nem nagyon örülne. De ez már egy másik történet.

 

8 komment

Címkék: kommunikáció viselkedés férfiak nők szavak párkapcsolat pszichológia elvárások tettek gesztusok

6 jel, hogy nem vagy már férfi a párkapcsolatodban

2017.05.26. 11:33 George Herceg

szent_gyorgy.jpg

(Jó tanácsaim egy bajban lévő barátomnak és másoknak)

Ha az alábbiak közül legalább kettő igaz rád, nézz magadba és változtass! Sokszor észre sem veszik a férfiak mit művelnek velük a nők.

Nem Te rendelkezel az időddel

Menjél ide! Menjél oda! Most ezt fogod csinálni! Most ide vigyél el! Ha azt veszed észre, hogy a felséged/barátnőd osztja be az idődet, valójában nem vagy ura az életednek, csak egy dróton rángatott bábú. Az idő fölötti rendelkezés fontosabb még az anyagiaknál is, mert az időnk véges és az élet előrehaladtával egyre fogy. Döntsd el, ki legyen az, aki ezzel az egyre fogyó idővel rendelkezzen: Te vagy valaki más. Természetesen sok tevékenység van, amit nem úszhatsz meg, de mindig kell, hogy legyen  egy olyan időmennyiség, ami csak a tiéd.

Szűkül a személyes tered

Emlékszel? Az összeköltözés elején még volt hely a cuccaidnak, a gyűjteményeidnek, a horgász felszerelésednek. Ha  most körbe nézel abban a házban/lakásban ahol éltek és azt veszed észre, hogy a ruháidon és a borotválkozó készleteden kívül minden személyi tulajdonod eltűnt, esetleg a padlásra, pincébe, sufniba lett elsüllyesztve, akkor bajban vagy. Nem csak a párodnak, neked is jogod van a személyes térre és a személyes tárgyak lakáson belüli elhelyezésére. Sok nő hajlamos kitölteni az ingatlant, mint gáz a rendelkezésére álló teret és bebizonyítja neked, hogy a te dolgait értéktelenek, csak a helyett foglalják és haszontalanok. Ne engedd! Osztozni muszáj téren is, időn is.

Nincs döntési jogod

Bútorvásárlás, nyaralóhely kiválasztása, hétvégi program megtervezése? Nem nagy dolgok, de ha ezekbe sincs beleszólásod, akkor később abba se lesz, hogy hány gyereked legyen, azok hová járjanak iskolába, hova költözzetek, mikor vegyetek autót. Ha kapcsolatban, esetleg családban élsz neked ugyanakkora beleszólási jogod kell, hogy legyen, mint a párodnak. Keresd a kompromisszumokat, de határozd meg azokat az ügyeket, amikben nem vagy hajlandó engedni. Aki nem dönthet a saját életéről, az nem férfi. Pont!

Kétségbe vonja a kompetenciádat

Az ismerős, amikor az egyszeri feleség, általában társaságban egy témával kapcsolatban kijelenti, hogy a férje még ehhez sem ért? Ha ez előfordult már veled, akkor lehet rossz nő mellett vagy. Nem várja el senki, hogy minden területen profi szakértő legyél, de te pontosan tudod, hogy mely témákban rendelkezel megfelelő ismeretekkel és releváns tapasztalattal. Ne hagyd, hogy ezt kétségbe vonja! Értéktelenebbnek fogsz tűnni, mint amilyen vagy és ez rombolja az önbizalmadat.

 Leválaszt a barátaidról és saját társaságába integrál

A te barátaid hangosak, részegesek, bunkók, az övéi intelligensek, udvariasak és kedvesek. Na, most vagy tényleg  te is bunkó vagy és rosszul választottad meg a baráti körödet, de valószínűbb, hogy csak izolálni akar a kedves párod. Ideális esetben, ha két ember összejön, akkor megpróbálják egymást baráti társaságát összehozni, de ha ez valami miatt nem megy, akkor szépen mindenki ápolja a párkapcsolat előtti barátságait tovább úgy, mint eddig. Csak arra gondolj, hogy a párkapcsolat egyszer véget is érhet, de az igaz barátság eltarthat életed végéig is.

 Szexszel zsarol

Ha jól viselkedtél napközben, akkor este van nyalóka, ha rossz voltál, akkor megfájdul a feje? Figyelj az ok- okozati összefüggésekre! Csak akkor van szex, ha teszed, amit mond, de ha ellenkezel, akkor  a fal felé fordul? Téged zsarolnak. Vésd jól az eszedbe: Terroristákkal nem tárgyalunk! A szex sosem lehet tárgyalási alap egy konfliktus megoldásában. Persze jó a békülős szex egy veszekedés után, de ne ez legyen a csere alap. Ha nem kapod meg az ágyban, amit szeretnél, csak feltételekkel, akkor lépj ki a kapcsolatból és maradj férfi. Kizárólag a férfi felelős a saját szexuális elégedettségéért, ha ebben a párod nem partner, akkor válassz a több ezer másik nő közül. Hidd el, megéri.  

Ember! Ébredj! Cselekedj! Annyi kedves nő él körülöttünk….  

4 komment

Címkék: szex erőszak férfiak társadalom nők párkapcsolat pszichológia elvárások