Férfiszemmel

Minden amit a másik nemről tudni akarsz, de nem mered megkérdezni

Hirdetés

Támogasd az oldalt!

    

Friss topikok

Kifuthat-e a férfi az időből?

2017.06.19. 10:55 George Herceg

futo.jpg

Mennyiszer hallhatják a fiatal nők, hogy „Vigyázz, ki ne fuss az időből!”, vagy azt „Ha most nem állapodsz meg, akkor macskás öregasszony leszel!” És a férfiak? Mi nem tudunk kifutni az időből? Tényleg igaz, hogy akár 60 felett és képesek lehetünk családot alapítani? De vajon jó ez a családnak?

A jelenségnek három aspektusa van: egy biológiai, egy társadalmi és egy pszichológiai. A biológiai képlet egyszerű. A hímivarsejtek lassabban öregszenek, mint a petesejtek. Elméletben tehát semmi akadálya nincs a senior apává válásnak. Vannak azonban kockázatok. Az öregedéssel, az alapanyag minősége romlik, nő a genetikai rendellenességek lehetősége. Sok férfinál a mennyiség is a kritikus szint alá csúszhat. Biológiai értelemben tehát a férfiak is „kifutnak az időből” csak később.

Társadalmi szintén a probléma a késői családalapítással ott van, hogy mivel a nők termékenysége rövidebb ideig tart, ezért jóval fiatalabb hölggyel kell összeállni e célból, és itt nem 10 év, hanem 20-25 év korkülönbségről beszélünk, ami azért a hazai középosztályban ritka. Ekkora korkülönbség mellett egy párkapcsolat általában nagy vagyoni különbségek mellett és viszonylag rövid ideig működik. A férfiaknak tehát nemcsak a saját egészségi korlátaikat kell figyelembe venni, de a potenciális partnerek egyre csökkenő számát is. Ráadásul a férfiak élete a száz évvel ezelőttihez képest jó nagy ütemkésébe került. Míg a nemi életet egyre korábban kezdjük, addig a felnőtté válás egyre jobban kitolódik. A felnőtté válással együtt járó leválás a szülőktől, az önálló lakhatás megteremtése és az egzisztencia kiépítése a 30-as évekre tolódott. Viszont amikor ez megvalósul, akkor sokan még élvezni szeretnék a szabad és önálló, kötöttségektől mentes, felnőtt életformát. Ebből következően a mai átlagos, magyar férfi 35-45 év között érik meg minden formában a családalapításra. Persze kérdés, hogy ebben a korban éppen van e mellette megfelelő partner ehhez.

A késői gyermekvállalással megnő a lehetősége annak, hogy az apa nem látja a gyermekét felnőni. Figyelembe véve a magyar férfiak várható élettartamát, ami 71,6 év, könnyen kiszámítható, hogy aki 50 éves koráig vár a családalapítással, az elhalasztja az utódok felnőtté válásának megélését.

A kérdés pszichológiai vetülete, hogy ahogyan öregszünk, egyre kevésbé van meg bennünk a partnerrel és a gyerekekkel szembeni türelem és alkalmazkodóképesség. Aki évtizedeket élt le egyedül, vagy rövid kapcsolatokban, az őszülő fejjel, nehezen viseli mindazt, amivel egy család jár. Az ilyen családba születő gyermekeknek sem optimális ez a helyzet, hiszen időben annyira távol kerül egymástól az apa és az utód generációja, hogy aligha valószínű, hogy megérthetik egymást. Ráadásul az egyik szülő elvesztését tinédzser, vagy fiatal felnőtt korban, még ha nem is „rendkívüli okból”, hanem pusztán a biológiai determináltság okán következik be, sem könnyű elfogadni és feldolgozni.

Az ember legnagyobb ellensége a múló idő, még mi férfiak sem tudjuk kicselezni. Talán rajtunk kisebb a társadalmi nyomás, de ha magunkba nézünk, mi sem halaszthatjuk életünk egyik legfontosabb döntését a végtelenségig.

12 komment

Címkék: gyerek viselkedés férfiak társadalom nők párkapcsolat magány pszichológia házasság elvárások

Mennyi jogod van eldönteni férfiként, hogy szülővé leszel vagy sem?

2017.06.16. 09:17 George Herceg

sp.jpg

 

Az abortusz és a gyermekvállalás kérdése, a halálbüntetés mellett az a téma, amely állandóan napirenden van és folyamatosan hatalmas indulatokat tud gerjeszteni. Most azonban szeretném az előző kérdést szélesebb kontextusba helyezni és férfi szemmel  körbejárni.

A férfi reprodukciós jogainak van egy pozitív és egy negatív oldala. A pozitív arra az esetre vonatkozik, mikor a megfogant gyermeket az anyja nem akarja megtartani. Milyen beleszólása van a férfinek a saját még meg nem született gyerekének élete felett? Elárulom, jelenleg semmi. Ennek oka, hogy a magzat a női test részeként, jogilag akkora jelentőséggel bír az anya önrendelkezőségével szemben, mint a vakbél. Ja nem, mert ha a vakbél perforál, akkor a nő akarata és döntése ellenére kiveszik belőle. „Az Ő teste, az Ő döntése” mondják a feministák és a jogalkotók, azonban genetikailag 50%-ban a férfi teste is, csak a magzat helye van a nő testében. Véleményem szerint, ha az apa meg akarja tartani a gyerekét, akkor az alábbi esetek kivételével kötelezni lehetne a nőt a gyermek kihordására:

  • a terhesség bűncselekmény következménye
  • a terhesség és a szülés az átlagosnál nagyobb kockázatot hordoz az anya és a gyermek egészségére
  • a gyermek valószínűleg valamely örökletes, genetikai rendellenességgel születne meg

 Megfontolandó ellenérv, hogy lehet-e a nőt akarata ellenére egy csomó kellemetlenséggel járó terhességre és a fájdalommal járó szülésre kényszeríteni. Úgy gondolom, hogy mivel a fogamzásgátlás széles skálája áll elsősorban a nők rendelkezésére és a felelősségvállalás ebben a kérdésben közös a felek között, ezért igen. Talán ez a szabályozás nagyobb körültekintésre ösztönözheti a nőket a fogamzásgátlás terén. Ráadásul ebben az esetben nem csak a férfi joga és döntése áll szemben a nőével, hanem a magzat élethez való joga és a férfi reprodukciós joga adódik össze, a nő reprodukciós jogával szemben, ami szerintem erősebben kell, hogy latba essen a végső döntés kimondásakor. A fenti ötlettel szembeni másik ellenérv, hogy a férfi visszaélvén ezen jogával „szülőgéppé” tenné a nőt. Nos, szerintem senkit sem lehet akarata ellenére teherbe ejteni a mai világban, hacsak nem tett meg mindent a nem kívánt terhesség elkerülése érdekében, ha pedig erőszakkal történt a megtermékenyítés az büntetőjogi kategória.

A kérdés negatív oldala arra az esetre vonatkozik, amikor egy nő egy férfit annak kinyilvánított akarata ellenére apává tesz. A mai anyagias világban sokan sportot űznek abból, hogy az általában jó egzisztenciáéval rendelkező férfit, egy babával magukhoz kössék és anyagilag éveken át pumpolják. A jelenlegi jogi szabályozás szerint a nőknek az alábbi legális lehetőségeik vannak a nem kívánt gyermektől való megszabadulásra:

  • abortusz
  • örökbeadás – gyermekről történő lemondás
  • korházak előtt felállított inkubátorba történő elhelyezés

Ezzel szemben milyen legális lehetőségei vannak a férfinak?

  • semmi

Álljon példaként egy konkrét jogi eset, melyet Dr. Pálfalvi Andrea: Maradéktalan-e a férfiak önrendelkezési joga? című tanulmányában ismertet. A teljes írás itt érhető el: http://docplayer.hu/2010107-Maradektalan-e-a-ferfiak-onrendelkezesi-joga.html

A perbeli tényállás szerint egy férfi és nő között fennállt kapcsolatból a férfi gyermekvállalás iránti akaratának a nő által sem vitatott hiányában szülte meg a nő a gyermekét. A gyermek 5 éves korában az alperes nő az illetékes gyámhatóság előtti nyilatkozatában a felperes férfit apaként megnevezte, melynek következtében a felperes apai/szülői státuszba került annak minden anyagi és erkölcsi következményével együtt.

A felperes férfi keresetet terjesztette elő, melyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes az – Alaptörvény II. cikkében védett – emberi méltósághoz való jogon keresztül érvényesülő önrendelkezési jogát sértette azzal, hogy a szülői (apai) minőségéről az ő hozzájárulása nélkül, ill. gyermekvállalási szándéka ellenére egyoldalúan döntött.

A felperes álláspontja szerint a jogsérelme az alperes által a gyámhatóság előtt tett nyilatkozattal következett be, hiszen az apaságához fűződő kötelezettségei ezen nyilatkozat következtében álltak be.

A Kúriát is megjárt ügyben a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes nő gyámhatóság előtt tett nyilatkozata, azaz jogi igény érvényesítése nem jogsértő, hanem éppen jogkövető magatartás, mivel azt az apasághoz kapcsolódó kötelezettségek érvényesítése érdekében tette, így alperes – annak ellenére, hogy ismerte és nem vitatta a felperes önrendelkezési szabadsága keretében hozott nemleges döntését – nem sértette meg a felperes emberi méltóságát.

 law-book-gavel.jpg

Azt mondhatjuk tehát, hogy a nő annak a tudatában is nyilatkozatával apává tehet egy férfit, ha már a fogantatás pillanatában tudatában volt annak, hogy a férfi nem kíván szülővé válni, hiszen ezt a férfi nyíltan ki is nyilvánította. A jogalkotó szándéka egyértelmű, a férfi önrendelkezési jogát elvonja a gyermek anyagi biztonsága érdekében. Ez az indoklás erkölcsileg ugyan rendkívül fals és anyagias. Miért? Mert kizárólag az apai kötelezettségekre, mint anyagi kötelezettségekre tekint. Nem az a fontos, hogy a gyermek családban nőjön fel, hanem, hogy az apa finanszírozza az anyát és rajta keresztül a gyermeket. Tudjuk, hogy a tartásdíj fizetése nincs összefüggésben a láthatás és a szülő-gyermek kapcsolat és érzelmi kötődés kialakulásának biztosításával. Mennyivel más kinézete lenne a dolognak, ha a bíróság a tartásdíjra kötelezés mellé, kötelezné a szülőket az együttműködésre, sőt a gyermek közös nevelésére is, hiszen a szülő kötelezettség nem kizárólag a sárga csekkek befizetéséből áll. De ha ez nincs így, akkor miért is kötelezzük a férfit egy általa nem kívánt gyermek tartására? Ez egy olyan kötelezettség, melyhez jogokat nem adunk, mert azok az anyánál vannak.

Jelenleg a reprodukciós jogok legteljesebb körével kizárólag a nők rendelkeznek, ezen jogok mellé semmilyen kötelezettséget nem rendeltek a szülőtárs irányába, ami érthetetlen, hogy nem vált ki semmilyen felháborodást a liberális gondolkodókból. A feministák és a jogvédők szerint a férfi jogai a coitus megkezdésével elenyésznek (vulgárisabban, ha Géza betette Marinak, akkor viselje a következményeket), botorság lenne elvárni azt a férfiaktól, hogy egy igazságtalan jogi szabályozás miatt önkéntes cölibátusba vonuljanak. Az ellenállás már megkezdődött, ha nem is jogi értelemben. A nyugati világban egyre több jó módú férfi csináltat vaszektómiát, szépen haladunk a biztonságos férfi fogamzásgátlók kifejlesztésének irányába, bármennyire is nem tetszik ez egyes feminista csoportoknak. Az apasági tesztek használata is egyre gyakoribbá vált, már ahol nem tiltották be őket. Én nem hiszem, hogy nem lehetne egy igazságosabb jogi szabályozást kitalálni erre a problémára, mert így mind a férfiak, mind a gyerekek rosszul járnak.

136 komment

Címkék: jog gyerek szex férfiak társadalom nők pénz születés reprodukció

Hogyan kommunikálnak el egymás mellett férfiak és nők?

2017.05.30. 16:27 George Herceg

veszekedes.jpg

Kata jelenleg nem boldog. 5 év után elköltözött a közös házból ahol barátjával, Péterrel éltek együtt. Ülünk a presszóban és hallgatjuk Katát, aki elmondja miért döntött úgy, ahogy. A mondatok, melyek kijöttek a száján, bármelyik Barátok közt részben, vagy brazil szappanoperában elhangozhattak volna.

  • Tudod, elegem lett abból, hogy úgy kell viselkednem vele, mintha az anyja lennék. Hogy nem veszi észre, amikor megbánt. Nem figyel rám eléggé. És különben is. Legalább feleségül elvehetne ennyi év után, de eszébe sem jut, pedig direkt mutatom neki a neten a szebbnél-szebb esküvői ruhákat és helyszíneket, de ő csak elvonul a gépével és kész. Ha minden úgy maradna, ahogy most van örökre, Péter azzal is teljesen elégedett lenne.

Nem akarom Katát megbántani, de mint férfi muszáj, hogy a nem jelenlévő Pétert vegyem védelmembe.

  • Beszéltetek ezekről a problémákról? Lehet Ő sem érezte már jól magát ebben a kapcsolatban. Kettőn áll a vásár mindig.

Kata szőke fürtjeit hátradobja a homlokáról és fúj egyet.

  • Miért kell nekem minden dolgot a szájába rágnom? Miért nem tudja ennyi év után, hogy mit szeretnék? Annyira figyelmetlen, hogy nem ért a finom utalásokból, a gesztusokból. Olyan mintha nem lennének érzelmei. Ül abban a langyos vízben, amit kapcsolatnak nevez és kész. Nekem kéne ránevelnem arra, hogy hogyan kell egy nővel együtt élni? Ezt a szüleinek kellett volna megtenni. Ez nem az én dolgom.

Másik nap, másik presszó. Jelenleg Péter sem boldog. Arcán kiütközik a világfájdalom és az elmúlt esték italozásainak nyomai. Ha azt mondom megviselt, az nem írja le megfelelően a karikás szemeket és a barázdált arcot.

  • Én nem értem a nőket. Főleg a saját nőmet nem. Régen olyan eleven és vidám volt. Most meg teljesen becsavarodott. Semmi nem jó, amit csinálok. Ha magamtól elvégzek valami ház körüli melót, az biztos nem felel meg neki, ha meg nem csinálom meg, akkor nem segítek és hagyom egyedül szenvedni. Néha minden ok nélkül csapkod és szabályos hiszti rohamokat produkál. Ha megkérdem mi a baj, akkor rávágja, hogy semmi és folytatja tovább.
  • És amikor éppen nyugalom van, akkor nem próbáltad meg kihúzni belőle, hogy mi bántja? - Tapogatózom.
  • De persze. – Péter elmereng – De csak valami érzelmi sivárságról és meg nem értettségről hadovált. Meg, hogy nem érzi nőnek magát mellettem. Mi az, hogy nem érzi nőnek magát? Szoktam elvinni ide-oda, járunk nyaralni, van társadalmi életünk, kap ajándékokat, virágot is, és nem csak születésnapokon. A szex is rendben van. Akkor mégis mi a baja?

Ezt a kis valós példát, azért írtam le, mert kitűnően bemutatja, hogy mennyire másképpen kommunikál férfi és nő. A nők egy olyan elvárást támasztanak, melyeknek rengeteg férfi nem tud megfelelni. Ez pedig a gondolatolvasás tudománya. Kata sem értette, hogy sem a finom utalások (esküvői ruha), sem a duzzogás, sem a hiszti nem üti meg Péternél azt a kommunikációs ingerküszöböt, aminek segítségével átmenne az üzenet, hogy pontosan mit vár el a társától. (ugyebár elsősorban esküvőt és imádatot) Mivel Péter ezen a teszten megbukott, ezért Kata a férfiasságát vonta kétségbe. Erre utal, a nem vagyok az anyja kitétel, tehát gyerekesnek tartja a másikat. Innen valószínűleg már nincs vissza út, a szakítás borítékolható, mert a nő szemében Péter már nem férfi, tehát nem lehet szerelmi partner, viszont hasznos lenne, ha Kata a következő kapcsolatában már elfogadná, hogy a férfiaknak konkrétan és szemtől-szembe kell megmondani, hogy mit szeretne tőlük, különben a konfliktus újra és újra ki fog alakulni, csak más férfival kapcsolatban.

Nézzük Péter oldalát! Ő azon kívül, hogy kiderült róla, hogy nem gondolatolvasó, szintén rosszul kommunikált. Ő tettekkel fejezte ki ragaszkodását a nő iránt (szállítás, nyaralás, ajándékok). Ez mind szép és jó, de kevés. Kellenek a szavak, a gesztusok és a figyelem, vagy legalább a figyelés látszata. És persze ha akarta volna, akkor meg kellett volna kérnie a kezét. Ha azonban nem házasságpárti jobb kommunikációval az esküvőt is és a szakítást is elkerülhette volna. Az is tipikus volt, hogy amint Kata behisztizett, Péter rögtön passzivitásba vonult és találgatott, ahelyett, hogy határozottan megkövetelte volna az őszinte és egyenes beszédet a nőjétől. Sajnos ez tipikus férfi betegség, de remélhetőleg a tanult az esetből és a következő hölgynél már rutinosabban fog a „jéghegyek” között lavírozni.

Mennyivel egyszerűbben lehetne megoldani a párkapcsolati problémákat, ha nők nem a gondolataikkal, a férfiak meg nem kizárólag a tetteikkel kommunikálnának egymással. Kérdés persze, hogy a nyílt és őszinte beszélgetések eredményét mennyire lennének képesek elviselni a felek, hiszen esetleg olyan dolgok és vágyak is felszínre törhetnek, melyeknek egyik, vagy másik fél nem nagyon örülne. De ez már egy másik történet.

 

8 komment

Címkék: kommunikáció viselkedés férfiak nők szavak párkapcsolat pszichológia elvárások tettek gesztusok

6 jel, hogy nem vagy már férfi a párkapcsolatodban

2017.05.26. 11:33 George Herceg

szent_gyorgy.jpg

(Jó tanácsaim egy bajban lévő barátomnak és másoknak)

Ha az alábbiak közül legalább kettő igaz rád, nézz magadba és változtass! Sokszor észre sem veszik a férfiak mit művelnek velük a nők.

Nem Te rendelkezel az időddel

Menjél ide! Menjél oda! Most ezt fogod csinálni! Most ide vigyél el! Ha azt veszed észre, hogy a felséged/barátnőd osztja be az idődet, valójában nem vagy ura az életednek, csak egy dróton rángatott bábú. Az idő fölötti rendelkezés fontosabb még az anyagiaknál is, mert az időnk véges és az élet előrehaladtával egyre fogy. Döntsd el, ki legyen az, aki ezzel az egyre fogyó idővel rendelkezzen: Te vagy valaki más. Természetesen sok tevékenység van, amit nem úszhatsz meg, de mindig kell, hogy legyen  egy olyan időmennyiség, ami csak a tiéd.

Szűkül a személyes tered

Emlékszel? Az összeköltözés elején még volt hely a cuccaidnak, a gyűjteményeidnek, a horgász felszerelésednek. Ha  most körbe nézel abban a házban/lakásban ahol éltek és azt veszed észre, hogy a ruháidon és a borotválkozó készleteden kívül minden személyi tulajdonod eltűnt, esetleg a padlásra, pincébe, sufniba lett elsüllyesztve, akkor bajban vagy. Nem csak a párodnak, neked is jogod van a személyes térre és a személyes tárgyak lakáson belüli elhelyezésére. Sok nő hajlamos kitölteni az ingatlant, mint gáz a rendelkezésére álló teret és bebizonyítja neked, hogy a te dolgait értéktelenek, csak a helyett foglalják és haszontalanok. Ne engedd! Osztozni muszáj téren is, időn is.

Nincs döntési jogod

Bútorvásárlás, nyaralóhely kiválasztása, hétvégi program megtervezése? Nem nagy dolgok, de ha ezekbe sincs beleszólásod, akkor később abba se lesz, hogy hány gyereked legyen, azok hová járjanak iskolába, hova költözzetek, mikor vegyetek autót. Ha kapcsolatban, esetleg családban élsz neked ugyanakkora beleszólási jogod kell, hogy legyen, mint a párodnak. Keresd a kompromisszumokat, de határozd meg azokat az ügyeket, amikben nem vagy hajlandó engedni. Aki nem dönthet a saját életéről, az nem férfi. Pont!

Kétségbe vonja a kompetenciádat

Az ismerős, amikor az egyszeri feleség, általában társaságban egy témával kapcsolatban kijelenti, hogy a férje még ehhez sem ért? Ha ez előfordult már veled, akkor lehet rossz nő mellett vagy. Nem várja el senki, hogy minden területen profi szakértő legyél, de te pontosan tudod, hogy mely témákban rendelkezel megfelelő ismeretekkel és releváns tapasztalattal. Ne hagyd, hogy ezt kétségbe vonja! Értéktelenebbnek fogsz tűnni, mint amilyen vagy és ez rombolja az önbizalmadat.

 Leválaszt a barátaidról és saját társaságába integrál

A te barátaid hangosak, részegesek, bunkók, az övéi intelligensek, udvariasak és kedvesek. Na, most vagy tényleg  te is bunkó vagy és rosszul választottad meg a baráti körödet, de valószínűbb, hogy csak izolálni akar a kedves párod. Ideális esetben, ha két ember összejön, akkor megpróbálják egymást baráti társaságát összehozni, de ha ez valami miatt nem megy, akkor szépen mindenki ápolja a párkapcsolat előtti barátságait tovább úgy, mint eddig. Csak arra gondolj, hogy a párkapcsolat egyszer véget is érhet, de az igaz barátság eltarthat életed végéig is.

 Szexszel zsarol

Ha jól viselkedtél napközben, akkor este van nyalóka, ha rossz voltál, akkor megfájdul a feje? Figyelj az ok- okozati összefüggésekre! Csak akkor van szex, ha teszed, amit mond, de ha ellenkezel, akkor  a fal felé fordul? Téged zsarolnak. Vésd jól az eszedbe: Terroristákkal nem tárgyalunk! A szex sosem lehet tárgyalási alap egy konfliktus megoldásában. Persze jó a békülős szex egy veszekedés után, de ne ez legyen a csere alap. Ha nem kapod meg az ágyban, amit szeretnél, csak feltételekkel, akkor lépj ki a kapcsolatból és maradj férfi. Kizárólag a férfi felelős a saját szexuális elégedettségéért, ha ebben a párod nem partner, akkor válassz a több ezer másik nő közül. Hidd el, megéri.  

Ember! Ébredj! Cselekedj! Annyi kedves nő él körülöttünk….  

4 komment

Címkék: szex erőszak férfiak társadalom nők párkapcsolat pszichológia elvárások

Exogámia, te csodás

2017.05.05. 09:30 George Herceg

tuareg.jpg

Sajátos szexuális és együttélési szubkultúra van most Budapesten. Előre bocsátom, hogy koromból adódóan nem vagyok már az éjszakai élet aktív szereplője, de még az én ismertségi körömben sem kirívó, hogy a nők bizonyos része kifejezetten külföldi férfiakkal történő szexre és/vagy párkapcsolatra törekszik. Az okok mondhatnánk, hogy egyértelműen anyagiak, hiszen bármely nyugati országban élő alsó-középosztálybeli férfi itthon az átlag magyar férfipopulációhoz képest kifejezetten jómódúnak számít. Ez azonban csak a felszín. Ezen nők jó része ugyanis már nem a nyugati, fehér keresztény férfiakra hajt (minta 80-as, 90-es években), hanem kifejezetten a hazánkban élő, vagy ide látogató, esetleg itt tanuló afrikai és arab férfiakra vadászik. Ők pedig a kivételektől eltekintve nem rendelkeznek jobb anyagi körülményekkel, mint Átlag Józsi, magyar honpolgár. Persze a biológiai megközelítés azt sugallná, hogy ennek oka a változatos génkészlettel rendelkező utódok létrehozása, szerintem viszont a jelenség gyökere szociológiai és pszichológiai eredetű.

Több olyan nőismerősömmel beszéltem, akiknek volt, vagy jelenlegi párjuk afrikai vagy arab, illetve olyanokkal, akiknek több futó kalandjuk volt a fenti két kategóriába tartozó férfiakkal. Amikor a választásaik okait firtattam általánosságokban hasonló okokat neveztek meg mindannyian: Ezek a férfiak jól tudnak dumálni (jól udvarolnak, bókolnak, ledumálják a bugyit a csajokról), határozottak, rövid pórázon tartják partnerüket (kifejezetten dominánsak a párkapcsolataikban, féltékenyek, birtokolni akarják partnerüket), általában elvárják a háziasságot a nőktől és kiszolgáltatják magukat a nőkkel. Milyen érdekes, hogy a magyar feminizált nők egy jelentős csoportja olyan tulajdonságokat keres és talál meg ezekben a férfiakban, melyeket a magyar férfipopulációval kapcsolatban kizárólag negatív felhanggal emlegetnek. Ha példánknál maradva Átlag Józsira lennének igazak a fentebb leírt tulajdonságok, ugyanezen nők szóba sem állnának vele, sőt egy hím-soviniszta bunkónak tartanák, azonban ha ezek egy exotikus, másik rasszból származó férfi tulajdonságai, az szexi és vonzó.

Nagy a kísértés, hogy a jelenség mögött azt sejtsük, hogy a nők jelentős csoportja a feminizmus és a férfiak elnőiesedésének ellenére továbbra is szívesen rendelődik alá az őket semmibe vevő, domináns férfiaknak. Ezt támasztja alá azoknak a könyveknek a páratlan sikere a nők körében, melyek az arab államokban élő elnyomott nők történeteiről szólnak. Ugyanis a Szürke ötven árnyalatához hasonlóan ezek a könyvek is kettős hatást váltanak ki a női olvasókban. Egyrészt kitűnően lehet borzongani a szegény elnyomott, többször megerőszakolt arab nők tényleg szomorú és megindító sorsán, másrészt a szobájuk magányában fantáziálni egy igazi domináns, szexuálisan uralkodó exotikus férfiállatról.

Akárhogy is nézzük, a fenti jelenség számunkra hetero, fehér férfiakra mindenképpen káros, de egyben tanulságos. Egyrészt láthatjuk, hogy az exogám hajlamokat a nők sokkal könnyebben élhetik ki, mint a férfiak, mivel nekik az ehhez szükséges férfi populáció helyben van, míg nekünk, ha mondjuk ázsiai hölgyekkel szeretnénk közelebbi kapcsolatba lépni, akkor bizony sok ezer kilométert kell utazni. A hazai ázsiai közösségek ugyanis ilyen szempontból rendkívül zártak, a vegyes kapcsolatok ritkák. Ugyanakkor ezekkel az exogám hajlamokkal nem tudunk versenyezni, ezért az ilyenekkel rendelkező nők számunkra véglegesen kiesnek a potenciális partnerek köréből, viszont tanulságos, hogy a férfi dominanciára továbbra is jelentős igény mutatkozik minden ellenkező „híreszteléssel” szemben.

 

13 komment

Címkék: szex arab férfiak nők szociológia pszichológia exogámia

Miért unalmasak a mai férfiak a nőknek?

2017.04.19. 12:28 George Herceg

unalmas.jpg

Nagyanyáink korában az ideális vőlegényjelöltnek az alábbi feltételeknek kellett megfelelnie:

  • Legyen egy fokkal szebb az ördögnél, de rendelkezzen erős, munkabíró testalkattal
  • Legyen megbízható, tartsa a szavát és legyen munkája
  • Tudjon udvarolni és bánjon jól a nővel

Manapság mintha erről az alapról alaposan elrugaszkodtak volna a női elvárások. A külső és az egzisztencia mellett most már érdekesnek és izgalmasnak is kell lennünk. Igaz ez általában kizárja a szintén elvárt megbízhatóságot és szavahihetőséget. Egyre többször hallom nőktől, hogy bár a randikon a jelöltek minden elvárásnak megfeleltek, mégsem lett semmi a dologból, mert a férfiak túl unalmasnak bizonyultak. Nos, az átlagemberek és az átlagos életet élő emberek, ha az unalmon a hétköznapiságot értjük, akkor tényleg unalmasak. Ha nem születtél milliomosnak, aki korlátlan anyagi lehetőségekkel és szabadidővel rendelkezik, akkor aktív életed jelentős részét unalmas tevékenységekkel töltöd, mint a munka, háztartás és a család. Ha emellett van egy, vagy több hobbid, amit folyamatosan tudsz művelni, vagy érdekes a szakmád, vagy az átlagostól eltérő a baráti köröd, akkor már a törpe kisebbséghez tartozol. Ugyanakkor lehet, hogy a vasút modellezés számodra nagyon izgalmas, de a veled szemben ülő nőnek értelmetlen dögunalom. Különben is, a nők többsége számára az, hogy izgalmas, vagy érdekes, az egészen mást jelent, mint nekünk. Egyrészt minden izgalmas, amit csak kevesek tesznek, vagy azért mert drága (pl utazás), vagy mert veszélyes (pl. extrém sport) Szintén izgalmas minden olyan tevékenység amibe személyesen be tudod vonni a nőt, ahol megmutathatja magát. A kérdés csak az, hogy amelyik férfi ilyen életet tud élni, az miért akarna kapcsolatot azzal a bizonyos nővel. Kétélű fegyver ez ugyanis, mivel az ilyen férfiakon fürtökben csüngenek a nők. Másrészt miért van az, hogy minden ilyen elvárást támasztó nő szintén „unalmas”. Ez az izgalomkeresés a másikban nem más, mint a saját unalmas életétől való kényszeres menekülés, hiszen  az a cél, hogy az ilyen férfi kiragadja a nőt a saját hétköznapi valóságából és beillessze az ő érdekes és izgalmas univerzumába.

A másik fele a dolognak a szórakoztatási faktor. Nem elég izgalmas életet élni, azt egyrészt prezentálni is tudni kell, hogy a nő eldicsekedhessen vele és ettől többnek és jobbnak érezze magát, másrészt pedig ki kell, hogy töltse a férfi a nőben lévő szellemi és kommunikációs üresjáratokat. Vajon hány férfi fordította meg ezt az elvárást? Hányan kérték már számon egy nőn, hogy hozzon fel érdekes beszédtémákat, hogy legyen kompetens valamely szakterületen, legyen képes elsütni egy jó viccet, vagy észrevenni egy abszurd szituációt? Mi férfiak nem várjuk el ezt, vagy csak leszoktunk róla? A szórakoztató férfi a problémamentes férfi. Aki állandóan viccel és kiszolgálja humorral a másikat az látszólag gondtalan. Ez pedig a nőknek vonzó, még akkor is, ha nem igaz. A gond csak az, hogy mi elfogadjuk, hogy hétköznapiak vagyunk. Elfogadjuk hogy az életünk nagy része unalmas. Az a kis töredék pedig, ami megmaradt az életünkből teljesen a saját vágyainknak és időtöltésünknek, tökéletesen kielégít minket. Viszont így továbbra is megmaradunk a nők többségének szemében unalmas, hétköznapi csávónak. Olyannak, akivel lehet sétálni, szeretkezni, együtt élni, beszélgetni, de nem lehet virítani a facebookon a barátnőknek.  Az viszont igaz, ha ez kevés, akkor megrántjuk a vállunkat és megyünk tovább. Hát így tűnnek el az igazi férfiak a radarról.

335 komment

Címkék: szex viselkedés férfiak társadalom nők párkapcsolat pszichológia randi elvárások

Férfi elvárásokról beszélni nem pc

2017.04.07. 15:35 George Herceg

 

angry-man-001.jpg

Nagyon érdekesek mostanában a posztok alatti kommentek. Általában megvádolnak, hogy biztos sikertelen vagyok a nőknél, vagy azzal, hogy nem volt pár hónaposnál hosszabb párkapcsolatom, vagy azzal, hogy simán csak egy hím soviniszta mocsok vagyok. Ebből persze egyik sem igaz. A személyeskedéseket leszámítva minden ilyen támadás mögött az húzódik meg, hogy a férfiak elvárásairól a nőkkel kapcsolatban nem illik beszélni. Főleg a nőkkel nem. Ugyanis ha le merem írni, akkor egyesek, az alábbi kategóriák valamelyikébe illesztik azt be:

A férfi elvárások anakronisztikusak

Az egyik leggyakoribb vád, ha megfogalmazásra kerül valamilyen afféle elvárás a nőkkel szemben, ami általában a háziasságra, vagy a házimunkára, a háztartás ellátására vonatkozik, hogy ezek egy idejétmúlt 19. és 20. századi helyzetet akarnak rekonstruálni. A vádlók ilyenkor kifejtik, hogy a modern nőtől már nem várható el, hogy megtanuljon főzni, mosni és takarítani, mert egyrészt azért vannak a gyorséttermek és a modern háztartási eszközök, másrészt a férfi keressen annyi pénzt, hogy meg tudjon fizetni egy bejárónőt. Régen a lányok büszkék voltak arra, hogy ellesték a konyhai fogásokat az anyukájuktól, vagy a nagymamájuktól, ma már ez inkább ciki, hiszen a sikeres nőnek erre nincs ideje és energiája. A modern nő pedig nem azért járta ki az egyetemet, hogy utána otthon főzőcskézzen, nem igaz?

A férfi elvárások a nők elnyomására jöttek létre

Egy párkapcsolatban a férfi elvárásai legyenek azok szexuálisak, vagy a gyereknevelésre, háztartás vezetésre vonatkozóak a nők rabszolgasorba taszítását szolgálják. Ennek a vádnak a megfogalmazói hajlamosak úgy látnia világot, hogy abban a férfiak az elnyomók, a nők kizárólag az elnyomottak szerepét játszhatják. Az elnyomás eszköze pedig az, hogy a férfiak annyi feladat elvégzését várják el a nőktől, hogy azoknak már semmi másra ne legyen idejük, míg ők vígan élik a nagyvilági bohém és felelősségmentes életüket. Itt visszakanyarodhatunk az előző érvhez is, hiszen ebben a kontextusban a múlt, mint a sötét nőelnyomó középkor jelenik meg, amely után a kibontakozó feminizmus hozta el a felvilágosodást. A nőelnyomás legnagyobb fegyvere pedig a házasság és a család, ami 100%-ban a nők vállán van. Csak tudnám, hogy akkor miért akar még midig ennyi nő esküvőt és családot? Hmmm! Van itt egy kis ellentmondás.

A férfi elvárások mocskosak és erkölcstelenek

Általában minden olyan szexuális férfi vágy megkapja ezt, ami arról szól, hogy a pár női felének is kellene valamiben változni, illetve fejlődni. Ugyebár alapból két olyan ember jön össze, akik valamilyen okból vonzódnak egymáshoz, ezért az első 1-2 évben a szerelem és az újdonság varázsa biztosítja az izzó szexualitást. De mi történik 5-10 év után? A pár mindkét fele változik. Ami csodálatos volt 10 éve, az 5 éve már csak elviselhetővé vált, most meg már dögunalom.  A változtatáshoz két ember kell, azonban sokszor a férfiak lepattannak a párjukról, ha megjelenő szexuális igényüket be akarják vinni a közösbe.

A férfi elvárások a nőiességében bántják meg a nőket

Itt általában a nők aktuális külsejével szemben felhozott elvárások szoktak megjelenni. A férfiak nehezen fogadják el, hogy a női test változik, főleg a szülések után. Ugyanakkor a lustaság miatt ezek a változások sokszor jóval súlyosabbak, mint ami tolerálható lenne. Ha a férfiak hangoztatni merik az ezzel kapcsolatos elvárásaikat könnyen beleszaladhatnak a késbe. Nem tudok olyan finoman tálalt mondatokat szerkeszteni ebben a témában, ami nem verné ki azonnal a biztosítékot a legtöbb nőben.

Miközben tehát mindenki azt mantrázza, hogy a sikeres kapcsolat működtetésének a záloga, ha az ember kommunikálja az elvárásait a másik felé, természetesen kölcsönösen, addig én úgy látom ez a férfiaknak különösen nehéz, mivel a nők többsége ezt támadásnak, vagy rinyálásnak fogja fel a fentiek miatt. A megoldás az lenne, ha ezek az elvárások legalább annyira forognának közszájon, mint a nők elvárásai a férfiak felé. Az interneten például azt érzékelem, hogy a férfi blogok legtöbbjén arról folyik a diskurzus, hogy hogyan tud egy férfi minél hatékonyabban megfelelni a korántsem egyszerű és könnyen megvalósítható női elvárásoknak, míg ugyanezt a női oldalon egyáltalán nem tapasztalom. A nők inkább egymással versenyeznek, aminek egyik fokmérője, hogy ki milyen pasit fogott meg magának. Férfioldalról pedig úgy gondolom, hogy fel kell vállalni nyíltan az elvárásainkat és nem szabad túl sokat engedni belőlük, mert csak akkor érhetünk el változást.

51 komment

Címkék: gyerek szex viselkedés férfiak társadalom nők párkapcsolat pszichológia házasság elvárások

Itt rontják el a férfiak a párválasztást

2017.03.31. 11:53 George Herceg

angry.jpg

A párkapcsolatok a nők döntésével/választásával jönnek létre, de az ajánlatokat a férfiak teszik. Nézzük meg , mi alapján tesz ajánlatot a férfi, és hol veti el a későbbi szakítás magvait.

A férfiak alapvetően két dolgot vizsgálnak egy nőben ismerkedéskor, amennyiben hosszabb távra keresnek barátnőt. Az első és legfontosabb a szexuális kisugárzás. Ebbe különböző hangsúlyokkal beletartozik a nő külseje, metakommunikációja, hozzáállása a szexualitáshoz és az adott férfi testéhez. A másodikat én együttélési mutatónak hívom. Ez egy olyan összkép a másikról ,ami megmutatja, hogy hosszú távon alkalmas e együttélésre az adott nő. Ide tartoznak a nő viselkedési formái, kommunikációja, intelligenciája, problémákra adott reakciói. Minden olyan dolog, ami az együttélés során a szexen kívül felmerülhet. Pl. hozzáállás a gyermekvállaláshoz, pénzkezeléshez, házimunkához, a férfi támogatásához, saját célokhoz, valláshoz, világnézethez stb.

A legnagyobb gond ott van, hogy a férfiak, főleg 30 alatt hajlamosak kizárólag az első szempontot vizsgálni és a másodikat figyelmen kívül hagyják. Ennek persze a lehet oka a hormonfröccs, de aki hosszabb távon gondolkodik és hagyományosabb kapcsolatokban, annak muszáj az együttélési mutatót is figyelni. Többek között ezért is bomlik fel sok kapcsolat az összeköltözést követően. Sok sikertelen kapcsolat után, főleg 30 év fölött, a döntő többség korrigál és alaposan leteszteli az együttélési mutatót. Ilyenkor a férfiak pörgetik a lányokat, hiszen a szexet gyorsabban lehet kitapasztalni a másikkal, mint az együttélést, ezért jóval több nő ragad meg a szexpartner státuszban, mint az élettársiban.

Néhányan azonban, a férfiak kisebbsége, talán a csalódások miatt átesik a ló túlsó oldalára és hajlamos akkora kompromisszumokat kötni a külső és a szex terén, csak azért, hogy a másodikban hozzájuk illő partnert találhassanak. Ez pedig hosszú távon mindig megbosszulja magát, ugyanis bármennyire „macsó” dolog a szerető tartás a hivatalos kapcsolat mellett, ez felőrli az embert, másrészt pedig a női receptorokat nehezebb becsapni, mint fordított esetben a férfiakét. Megoldás lehetne a vágyak teljes elnyomása, de az pedig olyan mértékben rontja az életminőséget, hogy normális ember erre az útra nem léphet.

A legideálisabb természetesen, ha az erotika és az együttélés színvonala kiegészítik egymást és harmóniában vannak. Ennek elérése azonban megbukik az alkalmas nők kevés számán és az erősödő versenyben. Mivel manapság a 20 és 40 közötti nők gyorsabban alakítanak ki párkapcsolatokat, ezért azokat gyorsabban is erodálják el. Ennek oka az, hogy még a legátlagosabb nő is olyan mennyiségű ajánlatot kap, hogy a mély érzelmeknek idejük sincs kialakulni, mivel gyorsan követik egymást a jobb, vagy legalább is jobbnak tűnő férfi jelöltek. Férfi oldalról, pedig mivel kezdjük elfogadni, hogy gyorsan eldobhatóak vagyunk, ezért már mi sem köteleződünk el hosszú távra, mert nem vagyunk hajlandóak befektetni sem időt, sem energiát, sem pénzt egy olyan dologba, amiért nem kapunk semmit. Sajnos semmilyen általános megoldást nem tudok javasolni ,csak annyit, hogy nagyon körültekintően kell párt választani, bár ez meg akkora közhely, hogy én kérek elnézést.

466 komment

Címkék: szex viselkedés férfiak társadalom nők párkapcsolat pszichológia megcsalás viszony elvárások

Egy nagyon rövid kapcsolat margójára

2017.03.24. 14:20 George Herceg

thinking.jpg

A történet jó 7 éve történt. Társkeresőn ismertem meg a lányt. Nevezzük Jucinak, természetesen nem ez az igazi neve. Juci az a fajta lány volt, akit én irodai csajnak szoktam hívni. Csinos, de nem feltűnően, okos, diplomás, aki faluról feljött kitörni a vidéki szegénységből és kilátástalanságból a fővárosba. Itt elhelyezkedett egy multi cégnél, majd felhozta a húgát is és együtt béreltek egy lakótelepi garzont Káposztásmegyeren.

Juci, mint jófajta vidéki lány nehezen adta magát. Bár már az első randin smároltuk, még jó két hétbe és 5-6 találkozóba került, amíg megbeszéltük, hogy ha a húga nincs otthon, akkor megejtjük az első pásztorórát is. Addig ment a petting este a Margit-szigeten, meg az andalgás a Városligetben. Végre eljött a nagy nap. Hát, én sok mindenre számítottam, de arra nem, hogy olyan lesz az ágyban, mint egy darab fa, és semmi, de semmi kezdeményező készség nem szorult belé. Terpeszben feküdt, meztelenül elnyúlva, amíg én lenn keményen dolgoztam kézzel, nyelvvel, pénisszel. Néhány halk sóhajon kívül semmi. Azt, hogy elélvezett, azt is csak az összehúzódásaiból és a felakadt szemeiből következtethettem. Nos, mindig azt gondoltam, hogy a kapcsolatok halálát a kommunikáció hiánya okozza, ezért utána nagyon tapintatosan értésére adtam, hogy ennél nagyobb részvételt várok el az eseményekben. Lelkesen bólogatott. A következő napokban nem találkoztunk, de napi szinten tartottuk a kapcsolatot. Bennem már voltak olyan gondolatok, hogy ez nem fog menni, de nem vagyok az a fajta, aki nem ad második esélyt.

Eljött a hétvége. Most egy egész éjszakás együttlétet terveztünk el. Nos, a második eksön, még az elsőt is alul múlta. Tulajdonképpen egy guminőben több élet és elevenség volt, mint benne. Eljuttattam megint. Lihegés, sóhajtozás, szemgolyó fennakadás  és csönd. Majd alvás. Miközben Ő aludt, én már tudtam, hogy részemről itt vége, de még nem tudtam, hogy hogyan fogom tudtára adni. Végül pár nappal később egy cukrászdában kíméletesen elmondtam, hogy sem érzelmileg, sem szexuálisan nem érzem, amit éreznem kéne, ezért én itt most kiszállok.

Természetesen megkaptam, hogy csak a szexre hajtottam és kihasználtam őt. Nem vitatkoztam vele, mert érzelmekkel és indulatokkal szemben nincs értelme. Mivel nyilvános helyen voltunk, ezért csak szolidan küldött el az anyámba, de ennyit az ember igazán viseljen el.

A történet tanulsága férfiak számára: Bármennyire is jól alakulnak az első randikon a dolgok, jobb minél hamarabb szerét ejteni az első szexnek, mert lehet, hogy rohadtul nem vagytok egy hullámhosszon ebben a kérdésben, és ha az elején ezzel bajok vannak, akkor mi lesz 5 év és 2 gyerek után. Szakításkor kíméletesen adjátok értésére a nőnek, hogy szexuálisan nem illetettek össze, ez így nem annyira bántó, mintha kimondjátok, hogy szar volt az ágyban, másrészről lehet, hogy ami nektek nem jött be, annak egy másik férfi még nagyon örülhet.

A történet tanulsága nők számára: Ha a férfiak 1-2 szex után szakítanak veled, az nem jelenti 100%-ban azt, hogy szemét skalpvadászokkal hozott össze a sors. Ilyenkor nem a nő kihasználásáról van szó, hanem a párkapcsolat próbakövének teszteléséről. A férfiak azért erőltetik a gyors szexet, hogy meg tudják ítélni képesek e hosszú távon is veled maradni, aminek a kielégítő szex az alapfeltétele. Szóval, ha sokszor fordul elő veled, hogy az első, vagy a második alkalom után elhagynak, gondolkozz el azon, hogy lehet fejleszteni kéne a szexuális kultúrádat.

Zárásként csak annyit, hogy remélem az eltelt idővel Juci megbékélt és megtalálta a számára legmegfelelőbb partnert.

64 komment

Címkék: szex viselkedés férfiak nők párkapcsolat pszichológia randi viszony elvárások

A férfi társadalmi szerep szorításában

2017.03.09. 10:03 George Herceg

sad.jpg

A nőnap alkalmából jól megszórták az internetet a női társadalmi szerepet firtató cikkekkel és blog bejegyzésekkel. Ebből megtudhattuk, hogy milyen nehéz nőnek lenni, mert hatalmas a társadalmi nyomás (ami alatt természetesen férfiakat értenek, sőt ezen belül idősebb, KDMP-s és impotens férfiakat), hogy megfeleljenek az elvárt női társadalmi szerepnek. Magyarul, a nők csak azért pasiznak, házasodnak, szülnek, nevelnek és gondoznak, mert ezt a társadalom kikényszeríti belőlük. Aki pedig nem illeszthető be ebbe a szerepbe azt megalázzák és kiközösítik, sőt lenézik és megvetik. El lehetne hosszan vitatkozni ezen kijelentések tényszerűségén és talán tényleg létezik is ilyen irányú nyomás, azonban mivel individualista társadalomban élünk, az egyén számára széles eszköztár áll rendelkezésre, ezen nyomás kivédésére, már ha az egyénnek ez a célja. De én most nem is erről írnék, hanem arról, hogy ez nyomás férfi oldalról is létezik, de erről nem beszélünk, mert egyszerűbb úgy látni a világot, hogy a társadalom=férfiak=akik elnyomják a nőket, tehát társadalom=női elnyomók.

A férfi társadalmi szerep, szintén lehet egy egyén számára fojtogató, és ha nem vállalod fel ezt a szerepet, akkor férfiként is érhetnek negatív hatások. Minket férfiakat, ugyanis kisgyermekkortól kezdve egyrészt versengésre, küzdelemre a másik legyőzésére kondicionálnak, nem pedig az együttműködésre, kooperációra. Ezen kívül a szocializáció során belénk verik, hogy a lányokra egészen más szabályok vonatkoznak. A lányoktól minden el kell viselni, amit egy másik fiúval szemben megtehetsz, azt egy lánnyal szemben nem. A lányokat tisztelni és kiszolgálni kell, bár ennek okáról semmilyen magyarázattal nem szolgálnak sem a szülők, sem a nevelők. Ezen kívül úgy nevelnek minket, hogy uralkodjunk az érzelmeinken, főleg a negatív érzelmeinken (csalódás, düh), ezt a lányoktól nem kérik számon. A kamaszkor végén és a fiatal felnőttkor elején pedig a társadalom könyörtelenül beáraz minket az alapján, hogy mit értünk el a szex piacon és a párkapcsolati piacon. Aki nem tud kellő számú és mennyiségű meghódított nőt felmutatni az lúzer. Érdekes módon nem a férfiak, hanem elsősorban a nők szemében. A nők számára az a férfi értékes, aki minél több nő érdeklődését felkeltette már. Aki esetleg ebben a korban jobban koncentrál a tanulásra, a karrierjére, vagy a sportra, esetleg valami hobbira, azt megbélyegzik a nők.

Aztán a fiatal felnőtt kor végén megjelenik a családalapítási nyomás. Ez az az időszak mikor egyre többet halljuk, hogy ideje lenne megállapodni, lenyugodni, nősülni és gyereket vállalni. Ez sem nő specifikus probléma. Ha a férfi jól érzi magát egyedül, vagy rövid kapcsolatokban, vagy élettársi kapcsolatban, akkor azzal a társadalom szemében valami baj van. A gyerekkérdés hasonlóan szorító problémává válik igaz főleg a férfi 30-as és 40-es éveiben. Néha az az érzésem, hogy jobban elviseli a magyar társadalom, ha valaki homoszexuális, mintha tudatosan nem vállal gyereket. Teljesen mindegy, hogy ezt a döntést milyen okból hozza meg egy férfi, sosem fogják tolerálni, mert olyan nincs, hogy nem akarsz trónörököst és különben is, látod milyen jó ha lesz gyereked, lesz aki ápol idős korodban.  

Ezen kívül egész életünkben végig kísér minket az az elvárás, hogy több és több pénzt keressünk. Keressünk több pénzt, mert különben nem lesz csajunk, keressünk több pénzt, mert nem lesz családunk, keressünk több pénzt, mert nem tudjuk eltartani a gyerekeinket, keressünk több pénzt, mert nem tudjuk megfelelően taníttatni a gyerekeinket, keressünk több pénzt, mert sok pénz kell, hogy elindíthassuk a gyerekeinket a felnőtt életükbe. Ugyan kit érdekel, hogy nem ilyen életet szántál magadnak? Kit érdekel, hogy nem vagy karrierista? Kit érdekel, hogy tönkremegy az egészséged? Kit érdekel, ha lefordulsz a székről és 50 évesen megdöglesz? Férfi vagy! Fogadd el, ez a szereped! Családod van, ezért van rád szükség. Férfiként sosem hozhatsz elég áldozatot a családodért és ezen keresztül a társadalomért. De ha ez nem volna elég, szembesülj vele minden nap, hogy a nemed egy nőelnyomó, patriarcha bagázs. Legyen lelkiismeret furdalásod minden egyes elhagyott anyukáért, minden nem előléptetett női irodistáért, minden megerőszakolt lányért és asszonyért. És ha még ez sem volna elég, ha nyíltan vállalod, hogy néha bizony szorít a férfi szerep, akkor leszel igazán célpontja minden mocskolódásnak, mert egy igazi férfi összeszorított foggal küzd tovább, amíg meg nem hal.

 

25 komment

Címkék: oktatás gyerek szerep férfiak társadalom nők pénz párkapcsolat pszichológia házasság elvárások