2014. november 12. írta: George Herceg

Igény ami megöli a párkapcsolatodat

Feszegettem már itt, hogy a szexuális változatosságra való igény mennyire ássa alá a hagyományos párkapcsolatot. Elgondolkodtam, hogy van e kiút abból az ellentmondásból, hogy egyszerre van meg bennünk az igény a több partnerrel történő szexre (egyszerre vagy egymás után) és a tartós, jelentős érzelmi elköteleződéssel járó monogám kapcsolatra. Ez az ellentmondás eddig általában a férfiakra volt jellemző, hiszen a nők érzelmi alapon választanak szexuális partnert és ha egy beválik akkor a többit felszámolják. Ezzel szemben a férfiak többsége ragaszkodik a „jól bevált” állandó társához, aki mellől szívesen kalandoznak egy-egy új hölggyel. Megfigyelésem szerint manapság változóban van a kép. A nők egy jelentős része megirigyelte a férfiak poligám életstílusát és elkezdte sikeresen alkalmazni. Talán annyi megszorítást tehetünk, hogy a gyermekvállalás első néhány éve ilyen szempontból inaktív a nők számára. Előtte és utána szabad pálya, hiszen sokkal könnyebb egy megfelelő férfi dugi-pajtit beszerezni, mint férfiként olyan szexpartner nőt találni aki nem tör az állandó partner státuszára.

Visszatérve az alap problémára, milyen stratégia a helyes az egyén szempontjából, hogy a szexuális igényei és az állandó partnerrel/családdal kapcsolatos igényei is kielégítésre kerüljenek? Sokan választják a kettős életet és titkolózva járnak a tilosban. Őket, ha csak nem mazochisták, felőrli a lebukástól való félelem és az állandó lelkiismeret furdalás. Mások a manapság oly divatos nyitott kapcsolatot preferálják, azonban ez nagy százalékban az állandó kapcsolat végét jelenti. Sokan emiatt veszik igénybe a prostituáltak szolgáltatásait, hiszen ilyenkor a lebukás lehetősége csekély és érzelmek sem alakulnak ki. Ráadásul az escort nem fog telefonon zaklatni a családi vacsora alatt (kivéve ha elfelejtetted kifizetni)

Kérem a kedves kommentelőket, hogy aki érintve érzi magát a témában, írja meg Ő milyen megoldást talált.

gyerek szex férfiak nők párkapcsolat szerető

Víz Ivó 2014.11.13. 06:44:53

Ahogyan Te azt feszegeted időről időre, hogy van vmiféle "természetes" és leküzdhetetlen igény-kényszer a változatos szexre (ami, ha jól értem, azt jelenti nálad, hogy folyton változó partnereket kivánsz meg, majd rövid idő után megunod őket), úgy én is leìrom, hogy ez csupán egy jel arra, hogy az életünk lépésről lépésre meghatározott útján megakadtál (valamiért képtelen vagy továbblépni a következő "kötelező" állomásra).

Ahol Te (és még számosan mások is) elakadtál, az a párkeresés szakasza. Ennyi.... :-)

Az, hogy valaki keres, az nem a párkapcsolat végét okozza :-)

Mint, ahogyan a nyitott kapcsolatban sem a párkapcsolat végét hozza el maga a nyitás, hanem a párkapcsolat vége hozza el a nyitást... :-) csak,sajnos, vannak kényszerek (kényszerítő körülmények), amik miatt együtt Kell élniük valaki(k)vel a párkeresés ideje alatt is....

Egyébként is teljesen életszerűtlen szituáció, hogy valaki a szeretett, és viszontszerető párja mellől bármit keressen mások karjai közt...kár ilyesmivel kábìtanod magadat :-)

Válasz erre

George Herceg 2014.11.13. 08:47:39

Ez abban az esetben lenne igaz, ha az életünk lineálisan haladna egy cél felé, azonban ez csak a halállal kapcsolatban igaz. Haldoklásunk a születésünkkel kezdődik és életnek hívják.

Víz Ivó 2014.11.13. 12:26:09

@George Herceg:

Drága Barátom!

Kicsit átmehetünk tőlem a filozófiai értelmezésbbe, fejtegetésekbe is :-)

De akkor előbb tisztázzunk néhány alapfogalmat! Csak, hogy kb ugyanarról beszéljünk :-)

1. Én nem emlìtettem olyat, hogy mi az életünk célja :-) ..... mindamellett, hogy én tudni vélem, mi is az.... :-D
Ha erről lesz egyszer szò (mármint az "élet célja"-ról) , szìvesen hozzászólok akkor is :-)

2. Én, szó szerint, azt írtam, hogy életük útja lépésről lépésre determinált. Egyik állomástól a másikig ugyanazok a kényszerek mozgatnak mindenkit (emiatt neveztem determináltnak az utat, és nem a célja miatt ( ami, ugye egy külön vita tárgyát képezheti közöttünk), és ezek az egyforma kényszerek tökegyforma utat határoznak még mindenkinél :-) .... és mindezektől függetlenül, mégsem jàrjuk be mindannyian maradéktalanul ugyanazt a kényszerű utat..... Ez pedig a körülmények hatása, Illetve az azokra adott egyéni reakcóink különbségeinek következménye.

Az általad többször is felemlegetett "szexuális változatosságra való igény" csak egy (kezdeti) kényszer a sok közül ( ami az utunkat kijelõli).

Hogy ki-ki hogyan abszolválja ezt a kezdő akadályt képező vizsgatételt, már erősen változó. Csakúgy, mint az érzés, amit a siker, vagy épp a kudarc kelt életre, etéren bennünk.

George Herceg 2014.11.13. 14:30:18

@Víz Ivó: Én pont a determináltsággal vitatkoznék...mivel a párválasztás, gyermekvállalás bár ösztönös hátterű, de tudatos döntés eredménye. Ezt leszámítva csak az öregedés és a halál az, amit nem befolyásolhatunk döntéseinkkel. Nem érzem például biológiai kényszernek sem a párválasztást sem a szaporodást, mivel létezik szabad emberi akarat. Ha a társadalmi kényszert érted ez alatt, az van, de az alól is ki lehet bújni ha megvan rá az akarat.

Víz Ivó 2014.11.13. 15:20:59

@George Herceg:

A vitatkozást hagyjuk... maradjunk a szelidebb eszmecserénél! :-)

Azt írod, hogy "....mivel a párválasztás, gyermekvállalás bár ösztönös hátterű, de tudatos döntés eredménye...." és ebben én vitatni valót nem látok.
A determináltság abban általános, amiben Te ösztönösként fogadod el :-)....
ami ez után jön (mármint az ösztön hajtórejének megnyilvánulása után, ami kb abban ölt testet, hogy nagyon szeretnél egy jó nővel orbitálisakat dugni) az a Te "szabad baratod" és a determináltság előìrta kényszer meccsének az eredménye :-)

Van egy rossz(?) hìrem. Megnyerhetsz 100 meccset, 1 000-et, akkor sem tudsz màst cselekedni, másik utaz bejárni, csak azt az egyet, ami elő van ìrva :-)
Az út determinált! Nem a cél :-D
Mindig ugyanazon az úton maradsz. Legfeljebb "szabad" akaratodtól vezérelve helybenjársz, vagy visszalépsz..... :-)

George Herceg 2014.11.13. 16:02:16

Nekem ez még mindig túl szűkös gondolati mezsgye. Nem mindenki járja az életben ugyanazt az utat, mert nem egy út van, hanem baromi sok. Aki szerinted nem azt az utad járja amit te, az hidd el nem egy helyben topog, vagy hátrafelé jár, hanem másik ösvényen halad. Csak a biológiai létünk végessége determinált jelenleg amíg a halált nem tudjuk gyógyítani.

Víz Ivó 2014.11.13. 16:21:47

@George Herceg:

Nem arrol van szó, hogy mindenkinek az én utamat Kell végigjárnia :-)
Ennél (még) szerényebb vagyok :-)

Arroll van itt "nagybaszó", hogy én is pont azt az egyetlen utat járom, amit mindenki más :-)
Kb ugyanannyi "hibával", helybenjárással, néhány kockát visszalépve, mint mindenki más....

Ettől persze mondhatom, hogy az én utam különleges és egyedülálló. Csak épp' nem Igaz :-)
Az út egyezik mindenkiével, a balfaszkodás rajta, a "nagy felfedezések" közben, a tanulási folyamat sebessége, a haladási irány összetévesztése a céllal, stb, persze tõk egyedi (kb pármillióan vannak csak egyidőben ugyanilyen szituban, mint én :-D ) lehet, hiszen én különleges kell hogy legyek....

George Herceg 2014.11.13. 16:30:42

"én is pont azt az egyetlen utat járom, amit mindenki más :-)"

????? Mint mondottam sok út van, te választottad a tiédet, én választottam az enyémet. Azon morfondírozhatunk, hogy én miért erre mentem, te meg miért arra, de hogy ugyanazt az utat járnánk az ki van zárva. Még nagy vonalakban is. .-)))

Víz Ivó 2014.11.14. 06:21:20

@George Herceg:

Nagyon kiváncsivá tettél!
Szerinted milyen úton járok én? Szerinted mi az én utam célja (ha evvel akarnád jellemezni)
De engem igazàn az érdekelne, hogy milyen állomásokkal ìrnád le az én utamat, ha abban már egyetértettünk, hogy a célja mindenkinek az az állomás lesz, ahol meg talál halni.....ez, így, talán humánusabb megfogalmazás, mint az élet céljának a halált megnevezni, csak azért, mert ezt az egyet biztosan mindenki el fogja érni egyszer. hiszen gyakran használjuk a kifejezést, hogy "valakinek céltalan az élete"...... pedig biztosan tudjuk, hogy meg fog egyszer halni :-) .... sőt! valahol érthető is, hogy akinek céltalanná válik az élete, az halni vágyik, uram bocsá' , akár még törekszik is meghalni....

És, tőlem (az én példámtól) függetlenül is, fel tudnál sorolni néhány életcélt-életutat?

És, ha valaki eléri az életcélját, annak azután céltalanná válik az élete? Vagy keres magának másik életcélt?..... :-))) mert ha igen, akkor miféle életcél volt az, amit annakelőtte elért?..... :-)

Nem úgy van az mégis, hogy mindenki ugyanazt az utat járja, és hogy ezt az utat nem a célja ìrja le, hanem az állomásai?... és az a "nagy fene változatosság" nem az útra jellemző, hanem a rajta töketlenkedő tévelygéseinek eufemisztikus jellemzése csupán...?

Víz Ivó 2014.11.14. 07:44:09

@George Herceg:

És még mielőtt az a bicod vád érne engem, hogy más tollával ékeskedem, kelten, hogy az általam leírt legszebb mondatot egy swinger anyuka fogalmaztam még számomra....

"... Egyébként is teljesen életszerűtlen, hogy valaki a szeretett, és viszontszerető párja mellől bármit keressen mások karjai közt..."

Pont az Ő (számomra végletes) példája mutatta még nekem, hogy egy út létezik mindenki számára kijelölve. Arról épp' meg lehet próbálni letérni, de nincs hova :-)
Mindenkinek (bàrhova tévedjen is a determinalt útról) a "következő" célja mindig ezen az úton lesz.... vagy, ha nem tud visszatérni a kötelező útra, céltalanná lesz... :-(

Víz Ivó 2014.11.14. 07:49:03

@Víz Ivó: javìtás köv:

"...És még mielőtt az a jogos vád érne engem, hogy más tollával ékeskedem, jelzem, hogy az általam leírt legszebb mondatot egy swinger anyuka fogalmazta meg számomra...."

Az agyamra megy ez a prediktiv baromság, csak nem tudom kikapcsolni :-)

George Herceg 2014.11.14. 08:03:56

@Víz Ivó: Rengetek cél lehet egy életben. Csak a rend kedvéért sorolnék fel párat:

- család, gyerek
- kiteljesedés és siker egy hivatásban
- mások segítése
- egy hobbiban a legjobbnak lenni
- sport
- anyagi javak hajszolása
- felfedezni a világ vagy a tudományok titkait
- élméyeket gyűjteni
- emberi kapcsolatokat ápolni

Szóval sokmindenre felteheted az életedet és teljesnek érezheted

Víz Ivó 2014.11.14. 11:56:19

@George Herceg:

Na, látom (belátom), hogy nem egy malomban őrlünk....

Amit itt leírtál (szerintem) egy sem életcél :-))) sem az életnek, mint olyannak nem célja (nem végcélja semminek sem), sem az egyes emberek életének nem lehet életcélja.

Több közülük lehet egy egy egyén számára fontos,meghatározó cél, az életük adott szakaszában. De végcél, életcél semmiképpen.

Vagy azért mert lehetetlen teljesìteni (ezért full értelmetlen), vagy azért mert amint elérted, újabb célt jelöl ki :-)

Bármelyiknél megállni, letagadni azt jelenti, hogy (a látszat ellenére) még nem érted el azt sem..... vagy, hogy "félsz", gyenge, vagy sérült vagy, és emiatt nem mersz-tudsz továbblépni....

Víz Ivó 2014.11.14. 12:06:48

Ezt má megint bekeverte a telefonom :-)
Erre gondoltam:

"....Bármelyiknél megállni, LERAGADNI, azt jelenti, hogy (a látszat ellenére) még nem érted el azt sem..."

Illetve, azt még idegenként, hogy amiket Te életcélnak tartasz, azok egy része inkább csak egy állomás, ami része a mindenki útját egyformán meghatározó állomáshalmaznak. ..ezekre mondtam, hogy egy egy életszakasz meghatározó célja lehet (persze életcélnak tekinteni akkor is min. szűklátókörűség).

Ugyanakkor más, általad emlìtett célok csupán egyszerű velejárói a puszta létezésnek... :-)

Víz Ivó 2014.11.14. 12:32:46

@George Herceg:

Tehát, mindezek után:

- család, gyerek - szerintem részcél

- kiteljesedés és siker egy hivatásban - szerintem elakadás, a biztonság megteremtése "megállóban" ha valaki ezt életcélnak tekinti, és egyszerű velejárója annak, ha "csupán csak dolgozol" :-)

- mások segítése - szerintem szimpla emberi jó tulajdonság. Törekedni kell rá minden életszakaszban, és minden cél elérése közben

- egy hobbiban a legjobbnak lenni - szerintem szimpla pótcselekvéses fadzkodás... Max. jóindulattal még be tudom sorolni egy leragadásba a párválasztás nevű állomásra behajtás előtt.... Igazi önző "cél", ami tényleg megfekelhet egy céltalan életre magyarázatul, mivel elérhetetlen :-)))

- sport - dettó, mint az előbb

- anyagi javak hajszolása - leragadás a biztonságra törekvés nevű állomás környékén.

- felfedezni a világ vagy a tudományok titkait. - szerintem az élet velejárója. Életcélként viszont értelmetlen öncél, hisz' elérhetetlen :-)

- élméyeket gyűjteni - dettó mint az előbbi.

- emberi kapcsolatokat ápolni - az élet velejárója. Az erre való hajlam egy kiváló emberi tulajdonság. A szocializáció célja, hogy ilyenné váljunk. De életcélnak minimum furcsa.... Számomra tök értelmezhetetlen, mint életcél, vagy mint akár csak mint rész-cél is....

George Herceg 2014.11.14. 13:20:20

Talán mert végső cél nem létezik. Különböző célok vannak amiket kitűzünk magunk elé aztán elérjünk vagy sem. Utána újabbakat és újabbakat.

Egyébként definiáld kérlek, hogy te mit tartasz igaz életcélnak?

Víz Ivó 2014.11.14. 20:40:45

@George Herceg:

Nos.... mostanra karnyujtásnyira kerültek az álláspontok :-)

Azt ìrod:

"..Talán mert végső cél nem létezik. Különböző célok vannak amiket kitűzünk magunk elé aztán elérjünk vagy sem. Utána újabbakat és újabbakat..."

Magam is ìgy gondolom, mármint, hogy nincs egyénenként életcélja senkinek..... Ez persze nem jelenti azt, hogy életszakaszonként ne érezhetne bárki, bármit életcéljának :-) ..... csak kezeljük helyiértékükön ezeket a nagyìvű nekibuzdulásokat!

Ha most még azt is hasonlóképpen fogadnád el, mint pl. én, hogy egy csomó egyéni célkitűzés néhány alapkésztetés következménye, amit az egyes emberek a körülményeik szabta keretekhez alkalmazkodva próbálnak megvalósìtani, akkor már csak az alapkésztetésekben kéne meglátnod a tökegyformaságot, és az általuk meghatározott egyetlen utat :-)

Ekkor (talán) Te is arra jutnál, hogy nem az egyéneknek vannak életcéljaik, hanem az ÉLET céljának vagyunk mindannyian alárendelve...

Az ÉLETNEK, mint olyannak, meg tökéletesen ugyanaz a célja minden életforma minden képviselőjével. Ìgy velünk is :-)

Vannak rán, emberekre jellemző szabályok, persze, de azok alapjai semmiben nem különböznek a többi kétivarú, gerinces, emlős, élőlényt működtető szabályaitól.... A tudatnak sokkal kevesebb "hatása" van bármire, mint azt Te, vagy én szeretnénk.....

És akkor az ÉLET célja (nem az én életem, általam tudatosan választott célja) pl velem, hogy adjam tovább úgy az életét az utódaimnak, hogy az Ő tódaik is képesek legyenek továbbadni a sajátjaiknak, és ìgy tovább..... Az ehhez szükséges alkalmazkodó készséget és életösztönt, fajfenntartó ösztönt, utódvédelmező önfeláldozó ösztönt (mint mindent felülíró késztetést) az ezidáig legsikeresebb felmenőinktől örökõltem. És ha jól választok párt, akkor õrõkìthetem (örökìtettem) tovább....

Arra jöttem rá, hogy ha ezt elfogadom, mint "elrendeltetett" életcélt, a magam számàra, és a jelen életszakaszomat a gyerekeim felnevelésének rendelem alá, akkor a legkevesebb kérdéssel-problémával-elégedetlenséggel, ugyanakkor a legtöbb örömmel és elégedettséggel számolhatok :-)
Az én jelenlegi célom, hogy ne küzdjek legyőzhetetlen késztetések ellen :-) és, hogy az önzésem utolsó erejével is az önzetlen szülői, szülőtársi feladataimat, felelősségeimet szolgáljam :-), hogy amikor ezt a célt is elértem, elégedetten tudjak a soron következő ( elfogadottan determinált) célom felé továbbindulni. Hogy pl tudjak békében megöregedni, a javaimról az utódaik részére lemondani, hogy ne kelljen ki nem élt fontos dolgokat újra megpróbálni... Helybenjárni, pláne visszalépni... Hogy a megismert és elfogadott utamat végig tudjam járni.

TakeMeCloser 2014.11.21. 06:36:52

@Víz Ivó: csak szólok, hogy életszerű! Hisz igény és igény között hatalmas különbségek lehetnek, miért kellene ezért valami egyébként fontos dolgot felrúgni?

Víz Ivó 2014.11.23. 17:28:40

@TakeMeCloser:

Nem tudom.... Talán nem egy dologról beszélünk akkor sem, ha a magyar nyelv azonos hangalakú szavait használjuk rendre, hasonló témában..... Milyen igények különbségére gondolsz, és milyen fontos dologra?
Én szerelemről beszélek, ahol teljesen életszerűtlen mások karjaiba vágyni.....

Ha mások iránt van benned vágy, nem vagy szerelmes. Az, hogy képes lennél szexre mással is, még nem vágy, csak biológiai adottság.

Családról, gyerekekkel, beszélek, amit egy szerelem előzött(alapozott) meg.
Arról beszélek, hogy ilyenkor már végképp életszerűtlen mások iránti vágyakat táplálni, gerjeszteni, pláne kiélni.... Szimplán akaratgyenge, pótcselekvésbe menekülés. Régen nemes egyszerűséggel itélték hitványságnak akár ffi, akár nő esett ennek bűnébe... Ma meg inkább illik nem állástfoglalni ilyesmikben....de attól még az... Csak, ha nem kérdezed, nem mondják..... Nem is ismer senki, senkit annyira, hogy joga volna "beleszólnia", a saját véleményét hangoztatnia...

TakeMeCloser 2014.12.01. 11:42:52

@Víz Ivó: Fontos dolog? Például család, házastárs, gyerekek.
Eltérő igények? Pl. minőségben és mennyiségben. El lehet mindent nyomni magunkban, lehet hazudni saját magunknak is, attól még belülről feszíteni fognak a dolgok. Egy évtizedes kapcsolatban a szerelemre hivatkozni... lehet hogy csak én vagyok túl realista, nem szeretnélek megbántani.
A (most már) exfeleségem azt mondta még a válás napján is, hogy szeret. Előtte kb. két héttel vallotta be hogy összejött és le is feküdt egy nála sokkal idősebb férfival. Nem tudtam, hogy ennyire eltérőek az igényei, mert a házaséletben állandóan fáradt volt, meg nem volt neki fontos. Aztán meg láss csodát, ilyenfajta izgalmakra vágyott.

Víz Ivó 2014.12.02. 13:43:24

@TakeMeCloser:

Azt írod, hogy :
"...Eltérő igények? Pl. minőségben és mennyiségben. El lehet mindent nyomni magunkban, lehet hazudni saját magunknak is, attól még belülről feszíteni fognak a dolgok..."

Most mire gondoltál pontosan?

Amit Te nyomtál el magadban?
Vagy úgy véled, a feleséged nyomott el magában?

Te mit nyomtál el? A kezdetektől elnyomtad? Vagy csak a kapcsolatotok "megromlásával" parallel keletkeztek az elnyomandó igények? És, ha esetleg, csak a kapcsolat "romlásával" párhuzamosan éledtek az elnyomandó igények, akkor mi volt az ok, és mi az okozat (a romlás hozta az igényeket, és vele az elnyomást..... Vagy az igények elnyomása okozta a romlást) ?

Én, személy szerint, nem hiszek olyan "elfojthatatlan" igényben, hogy egy nőnek "egy nálánál sokkal idősebb ffival szexelést" kelljen kiélnie, akár a család veszélyeztetése árán is....

Azt gondolom, hogy a Te feleséged nem azért feküdt le vkivel, mert az sokkal idősebb volt nála (vagy pont nálad) , és én azt is gondolom még, hogy a kapcsolatotok sem azért romlott meg a válás elkerülhetetlenségéig, mert a feleséged elnyomhatatlan vágyat érzett a nála (vagy nálad) sokkal idősebb ffiakkal való szexre.....

Így viszont továbbra is "csak elbeszélünk egymás kellett", miközben tök'egyforma szavakat használunk....

ezt írod pl :

"... Egy évtizedes kapcsolatban a szerelemre hivatkozni... lehet hogy csak én vagyok túl realista, nem szeretnélek megbántani...."

mert miként hivatkoztam én a szerelemre egy család esetén?!

".....Családról, gyerekekkel, beszélek, amit egy szerelem előzött(alapozott) meg.
Arról beszélek, hogy ilyenkor már végképp életszerűtlen mások iránti vágyakat táplálni, gerjeszteni, pláne kiélni.... Szimplán akaratgyenge, pótcselekvésbe menekülés...."

mi itt a kifigásolni való szerinted?

TakeMeCloser 2014.12.02. 20:14:59

Egyszerűsíteném kicsit a dolgokat. Nincs most időm belebonyolódni.
Az akaratérvényesítés kezdetektöl fogva jelen volt, de a kezdeti érzelmi túlfűtöttség nem engedte reálisan felfogni ezeket a tényeket. Később ennek a helyére lépett az, hogy van annyira jó ez a nő, hogy elviseljem érte amit kell, ahhoz hogy müködjünk.
Az eltérő igények nem kezdetben, hanem az első gyermek után jelentkeztek, meg a természetének, hangulatának radikális, extrém kilengései is. Mindenkinek más fogalmai vannak a pillanatnyi elviselhetetlenségről, én is megszereztem a saját tapasztalataim. De kitartottam, nem léptem le, hisz még így is szerettem. Nehéz volt megküzdeni a hirtelen igencsak eltávolodó szexuális igények miatti feszültségekkel.
Nem, egyáltalán nem romlott meg helyrehozhatatlanul a kapcsolatunk, csak egy hosszú olyan időszak után, amikor én tettem többet hozzá az életünkhöz, elkezdett ebben megelőzni, ezzel párhuzamosan a kisördögök elkezdték a fülébe sustorogni hogy majd én lelépek az ő pénzével (tíz év házasság után még mindig úgy vélték a szülei, hogy ha többet keres, akkor most már van ő pènze) és sajnos eme külső befolyás, illetve az általa sarkallt tettei kezdték erodálni a házasságot. Felnőttként sem tudott kikerülni az apja erős személyiségének befolyása alól. Nem véletlenül mondták az ismerőseim, megtudván az új kapcsolatát, hogy apakomplexusa van. Hidd el, semmi jele nem volt. Azt állította, a vagyonmegosztást meg a válást a szúlei erőltetik. Végig, a válás során is azzal etetett hogy attól még együtt maradunk,meg szeret engem, aztán egyszer csak lett neki ez a bácsi.
Hogy miért feküdt le vele, állítása szerint ő sem érti. Megismerkedtek, szépeket mondott neki, őt meg elkezdte érdekelni, és eljött a pillanat amikor átlépett a korkülönbségen és rárepült a bácsira, még ő utazott több órát, amíg én a közös gyerkőseinkkel hancúroztam otthon, békésen, mit sem sejtve. Úgy volt vele, hogy úgyis elválik, gondolom.
Hiszed vagy sem, ez a valóság, számomra egyenes adásban. Neki sem volt könnyű, amikor rádöbbent, a tette mit okozott bennem érzelmileg, de nem tudta egyből elengedni az öreget, nem tudta azt mondani hogy bocs, tévedés volt, bocsáss meg. Igazából sosem érezte, hogy neki bármiért is bocsànatot kellene kérnie.
Ilyen helyzetben én csak azon csodálkozom, hogy ezért a nőért tettem én meg annyi mindent. Hogy nem ismertem ki hamarabb.
Ami igazán feszítette ezt a kapcsolatot, hogy ő sokkal fontosabb volt nekem, mint amennyire ő kimutatta, éreztette volna hogy én fontos vagyok őneki. Ezért persze nem tarthatott örökké a rajongásom, voltak nekem is flegmább időszakaim. De tizennégy év után is ugyanolyan vágyat éreztem iránta, mint az elején, a sok sok buktató különbözőség ellenére. Ha egy nő ezt sem tudja értékelni, akkor most majd megismerheti, milyen sokszìnű a férfiak társadalma.

Felnőtt tartalom!

Férfiszemmel