Mit ér a férfi, ha munkanélküli?
2015. január 30. írta: George Herceg

Mit ér a férfi, ha munkanélküli?

Egy kedves olvasóm felkérésére vállalkoztam ennek a szösszenetnek a megírására. Hagy kezdjem egy személyes élménnyel! A diploma megszerzése után fél évig voltam munkanélküli. Mint pályakezdő hiába küldtem napi 20-30 helyre önéletrajzot, néhány sikertelen interjún kívül nem történt semmi. Nem akarom a mai magyar munkaerő-piaci helyzetet elemezni, csupán felhívnám arra a különbségre a figyelmet, hogy egy ilyen szituáció mennyire különbözően érinti a férfit és a nőt. Nekem akkor, erre majdnem ráment a párkapcsolatom.

 

Bár napjainkra a kétkeresős családmodell gyakorlatilag megszűnt, még mindig élénken él az a társadalmi reflex, ami a férfi feladatául jelöli ki a család anyagi hátterének biztosítását. Mára a nemek közötti bérkülönbség elenyésző,de a nemspecifikus karrierválasztási módok miatt (a nők, zömmel a kisebb felelősséggel járó, nyugisabb életpályát választják, ami kevésbé van megfizetve) egy család/házasság/párkapcsolat szempontjából nagyobb tragédia, ha a férfi marad állás nélkül. Ebből az következik, hogy a munkanélküliséggel kapcsolatos pszichés terhek is aránytalanul jobban nyomják a férfiak vállát. Ennek részben a férfiak saját magukkal szembeni nagyobb elvárásai az oka, másrészt a család és a szűkebb környezet irányából érkező nyomás. Ez utóbbi odáig fajulhat, hogy a férfit a család szempontjából egy felesleges koloncnak, sőt egy parazitának tekinti a felesége és annak környezete. Nem véletlen, hogy az egyik fő öngyilkossághoz vezető ok a férfiaknál, a tartós munkanélküliség. Ugyanakkor, ha a nő lesz tartósan munkanélküli azt sokkal toleránsabban viseli a társadalom és a szűkebb környezet. Miért? Mert úgy gondolják, hogy a pénzkeresés nem elsősorban a nő feladata, mert legfeljebb több ideje/energiája jut a gyerekekre és a háztartásra és ez jó. Ugyanakkor, ha a férfi elveszíti az állását, akkor nem természetes, hogy a nő arra az időre átvállalja a családfenntartó szerepet, hanem gyakran kilép a kapcsolatból. Ez a különbözőség oda vezet, hogy sok nő a munkavállalással járó „kényelmetlenségek” miatt menekül a gyermekvállalásba. Tegye fel a kezét, aki nem hallotta legalább egy női szájból az alábbi mondatot: „Elegem van az örökös hajtásból és a hülye főnökömből. Inkább elmegyek szülni és babázom otthon három évet” Nem vádolom ezért a nőket, hiszen én is unom a hajtást és nekem is volt idióta főnököm, csak azt szeretném jelezni, hogy egy férfinek nincs ilyen menekülési útja. Lehet mondani, azt, hogy a férfi menjen GYES-re, de valljuk be, a gyerekekhez tényleg a nők értenek a legjobban, viszont helytelen, hogy a munkanélküliség okán a férfiak gyakrabban lesznek depressziósak és gyakrabban hullik szét a párkapcsolatuk is. Mi férfiak sokat tehetünk azért, hogy változzon a társadalmi vélemény arról, hogy attól, hogy munkanélküli egy férfi, még lehet értékes ember nemcsak a társadalomnak, de a családjának is.

A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiszemmel.hu/api/trackback/id/tr487124485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pixynor 2015.01.30. 15:46:31

Igen érdekes cikk ez, eléggé egysíkú. Nem beszél az egyedül élő nőkről, és az olyan nőkről, akik többet keresnek, mint a párjuk. Ez a modell kb. a második világháborútól a rendszerváltásig volt jellemző. Érdekes módon nem igazán hallok egyáltalán ilyen mondatokat a környezetemben dolgozó fiatal nőktől, sőt mindegyik célja legfőképpen a karrier elérése, egy olyan jövedelem, biztosítása, mely miatt nem szorulnak rá a férfiak eltartására. Továbbá nem beszél az olyan nőkről, akik önként vállaltan lettek htb-k szeretett férjük oldalán, feladva ezzel karrierjüket, és a családra, gyereknevelésre koncentrálva és akiket a férjük, húsz vagy több év házasság után, miután kirepültek a gyerekek, gondolkodás és zokszó nélkül elhagytak egy fiatalabbért. Ezen nők véleménye, mely szerint jobb lett volna, ha tanulnak és karriert csinálnak, hogy ne legyenek munkanélküli életükben nem dolgozott nők 40-50 éves korukra, sem látszódik a cikkben, és elég sokan vannak ők is. Továbbá újfent arra ösztönöz, hogy negatív módon kezdjem sajnálni a férfiakat, hogy szegényeknek mióta világ a világ a család fenntartását kéne, hogy biztosítsák, és micsoda megerőltető feladat ez számukra.

Magamból kiindulva megette volna a fene, ha nem megyek el munka és gyerek mellett diplomázni és továbbképezni magam, hogy a mai munkaerőpiacon ne tudjak labdába rúgni és csak a férjemre meg a családra koncentráltam volna. Most a gyerekemmel ketten halnánk éhen, mert ezt olyan szépen elnézni a társadalom, mármint ha a nőnek nincs jövedelme.

George Herceg 2015.01.30. 15:56:16

Nem is volt célom a nők munkanélküliségéről írni, csak azt jelzem, hogy a társadalom a családra hivatkozva jobban elviseli ha a nő nem dolgozik, mint ha a férfi nem dolgozik. Szerintem jó, ha a nők is dolgoznak a család mellett, mert nemcsak az történhet, hogy lecserélik egy fiatalabbra, de a férj meghalhat, lerokkanhat, tartósan munkanélkülivé válhat. Ilyenkor tök mindegy, hogy tudatosan lett e htb, vagy így alakult a család mindenképpen rosszul jár.

És igen, sajnálhatod a férfiakat, mert aki lelkiismeretes annak tényleg megerőltető eltartani a családját és megfelelni az elvárásoknak.

Majd hallhasd meg a barátnőidet 30 és 40 évük között. Akkorra szokott elfogyni a lendület ami az egyetem után még meg volt.