A saját világában élő férfi mítosza
2015. február 26. írta: George Herceg

A saját világában élő férfi mítosza

Többször előkerült az a téma a netes blogokon, miszerint a nők számára mennyire vonzó, ha egy férfi nem fut utána, hanem ellenkezőleg: olyan világot teremt maga körül, amely annyira érdekes, hogy a nőt szinte beszippantja. A kérdés, hogy mi történik ezután. Környezetemben sok ilyen férfi van. Van, akinek a hobbija, van akinek az életstílusa, van akinek a társadalmi élete és a kapcsolati hálója érdekes annyira, hogy szinte tapadnak rájuk a lányok 20 és 40 év között. Mégis párkapcsolati szempontból kizárólag rövid távon működnek velük együtt a nők. Ennek oka egy olyan női gondolkodásmód, ami általánosnak mondható, ha a szokásos szélsőséges eseteket kivesszük az elemzésből. Nevezetesen a nők célja a párkapcsolat és az ehhez szükséges erőforrások feletti kontroll gyakorlása. Mielőtt bárki nekem esne, hogy az ezerszer kivesézett „a nők a pénzünkre hajtanak” szöveg jön, előre leszögezném, hogy az anyagi javak marginális szerepet játszanak ebben a stratégiai játszmában. Lássunk egy példát, hogy szemléltessem a folyamatot. Egy barátomról szól. 30 év körüli, átlagos külsejű, diplomás srác. A nőkkel sosem volt problémája, mert egyrészt volt sármja, másrészt olyan életet élt, amely a nők egy bizonyos része számára nagyon vonzó. Talált is egy hölgyet, aki mindenben megfelelt neki. Az első években a lányt teljesen beszippantotta a fiú életformája, ami főként a természetfotózás körül forgott. Járták az erdőket, hálózsákban aludtak télen a Börzsönyben, fotóztak. Amikor nem terepen voltak, akkor fotópályázatokra készítettek anyagokat, fotósklubokba jártak, fotóalbumokat vásároltak. Időközben valami elkezdett megváltozni, a lánynak egyre kevesebb kedve volt a fiúval tartani, egyre többször hangoztatta, hogy az túl sok időt tölt fotózással. Egyre több volt a veszekedés és a külön program. A végén a fiú leültette a lányt, hogy átbeszéljék a dolgot. A lány már családot akart, otthon ülni a TV előtt, vacsorát csinálni, begubózni, a fiú megmondta a lánynak, hogy a fotózás életének mindig is fontos része marad és bár hajlandó némi kompromisszumra, de lemondani róla még érte sem fog. Rá egy hétre szakítottak. Mi ebből a tanulság? Ha a kapcsolat komolyra fordul, a nőknek a családalapítás és annak üzemeltetése lesz az egyetlen cél, és mindent ennek rendelnek alá. Ehhez azonban szükségük van a férfi minőségi idejére, figyelmére, energiájára és pénzére. A nő megpróbál leépíteni minden olyan tevékenységet, ami ettől a céltól erőforrásokat von el – és ebbe pont azok a dolgok tartoznak bele, amik a kapcsolat elején vonzóvá tették számára a férfit. A dolognak több fajta kifutása lehet. Ha a férfi nem karakán, akkor teljesen feladja azt a világot, amit felépített magának. Ezzel ugyan ideig-óráig megfelel a partnerének, azonban pont azt veszíti el, ami vonzóvá tette a nő szemében. A vége általában egy elcseszett házasság, vagy a válás. A másik véglet, ha a férfi igazi férfi és nem enged, ilyenkor a nők általában gyorsan lelépnek és jön a következő. Végül van a szürke zóna. Amikor a felek kompromisszumot kötnek. A férfi csak annyit ad fel a világából, ami a párkapcsolatot/családot nem erodálja, egyébként éli a régi életét, amihez a nő alkalmazkodik. Cserébe viszont továbbra is megmarad annak az érdekes embernek, akibe a párja annak idején beleszeretett. Nos, szerintem ez utóbbi a legritkább eset. Saját szempontunkból vizsgálva, mindenkinek el kell dönteni, hogy mennyit hajlandó feladni önmagából egy nő kedvéért. Mennyit ér meg az embernek egy jó társ, ha érte valami számára fontostól kell megválnia, illetve jó társ az egyáltalán, aki miatt ennyi mindenről le kell mondani? Lehetséges, hogy a saját világunk lerombolásáért cserébe nem is kapjuk meg azt, amit várunk, sőt még azt is elveszítjük, amiért belénk szerettek. Megéri? Vagy építsük magunkat és a világunkat tovább és fogadjuk el, hogy ebben a világban a nők csak ideig-óráig csapódnak hozzánk, majd elmennek és jön a következő?

A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiszemmel.hu/api/trackback/id/tr847222135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

notC 2015.02.27. 09:55:44

Elég lemondóan nyilatkoztál az általad szürke zónának nevezett kompromisszumos megoldásról, pedig a párkapcsolatok, hadd ne mondjam a családalapítás, hosszútávú elköteleződés alapja pont ez. Képesek vagyunk-e saját egónkon túllépni, felvállalni egy új szerepet (apaság?), lemondani a haverokról, pénz- és időigényes hobbikról, csak azért, mert családot szeretnénk. És ez nem igazán szabadna, hogy a nő vágyának engedve, önmagunkat feladva, behódolva egy másik akaratnak érzés legyen. Bennünk, mint férfiben kell megérjen az érzés, együtt, egymással karöltve kell(ene) belevágni abba a kalandba, ami a családalapítást, gyereknevelést, felnőttkort jelenti.
Lesz még olyan, amikor el lehet menni fotózni, amikor ki lehet csapni a kölyköket a nagyihoz, és asszonykával bekuckózni a madárlesre.
A haverod azért lett otthagyva, mert egyértelműen jelezte, hogy ő még nem kész a letelepedésre, még gyerek akar maradni. Nincs ezzel semmi baj, rossz lányt választott, olyat, aki már gyereket, s hozzá apát szeretett volna :-)

Lili Párbeszélő 2015.12.17. 20:27:24

Valóban úgy kezdődik a folyamat, hogy a nő bekerül a különleges férfi bűvkörébe, majd mi sem természetesebb a következő lépcsőnél: maga mellett, magának, gyermekei apjának akarja tudni.
Ám, amikor a nő kiveti a hálóját egy különleges világban élő férfira (és tegyük fel, hogy a férfi nem hajlandó e világot feladni), először is le kell futtatni a tesztidőszakot, ami különböző eredményekkel zárulhat.
Ha a nőnek hosszú távon is bejönnek a megszokottól merőben eltérő dolgok, akkor marad és eszében sincs betörni a férfit. A különleges férfinak csupán annyi a dolga, hogy megkeresse azt a nőt, akinek – akár egy életen át is – fekszik az életstílusa, és képes a maximális alkalmazkodásra.
Ha a nőnek nem tetszik az adott életforma (a legtöbb dolog attól, hogy kívülről tetszetős, nem biztos, hogy belülről is), akkor szakít.
A harmadik lehetőség pedig, hogy a középutat választja és megpróbálja betörni a férfit. De ami vonzó az ismerkedés időszakában, az nem biztos, hogy vonzó lesz az együttélésben is, ezért akaratlanul is térdre kényszeríti a férfit, s ha ez sikerül, akkor az a bizonyos valami, amit a férfi különlegessége adott, önmaga megtagadásával szertefoszlik. Megszűnik vonzónak lenni a nő számára.

Ilyenkor jó, ha tudjuk, hogy a vonzalom célja csupán annyi, hogy összehozzon két embert, és minden kapcsolatban átalakul az a vonzalom (nem csak a különleges férfi esetében), ami lángra gyújtotta a szerelmet, és ettől, ami a másikat vonzóvá tette, mintha elillanna. Nem is mintha, tényleg elillan…

No, ekkor nem feltétlenül válóperes ügyvédet kell keresni, inkább azokat az értékeket egymásban, amik a boldog, közös jövő forrásai lehetnek.