A „kisfiús” férfiakról
2015. október 16. írta: George Herceg

A „kisfiús” férfiakról

Egyre többször hangzik el több fórumon és nőkkel folytatott személyes beszélgetésekben, hogy a mai férfiakkal az a baj, hogy nem nőttek fel és megmaradtak kisfiúknak. Biztos vagyok benne, hogy vannak ilyen férfiak is, de továbbgondolva a dolgot, érdemes ennek a címkézésnek jobban utánanézni, mert nem biztos, hogy mi férfiak ugyanazt értjük kisfiús attitűd alatt, mint a nők és főleg, mint a feministák.

Elolvasva a zömmel nők által írt cikkeket a témában, a férfiak gyerekes mentalitását az alábbiak szerint írják körül:

-          a férfi nem ambiciózus, nem foglalkozik a karrierjével

-          a férfi nem hoz döntéseket, hanem hagyja, hogy más, vagy a körülmények döntsenek helyette

-          a férfi „tutyimutyi”, ötlettelen, általában túlzottan visszahúzódó

-          a férfi olyan sportot, elfoglaltságot, hobbit űz, ami nem méltó egy felnőtt emberhez

-          a férfi lusta, nem veszi ki a részét a házimunkából és a gyereknevelésből

Már ebből a vázlatos leírásból következtethetünk, hogy a mai nők a degradáló „kisfiús” férfit tulajdonképpen a saját kényelmük miatt nézik le, ezzel képletesen kasztrálva őket, megfosztva vonzó férfi mivoltukból. Mert miről szól valójában ez a vázlatos leírás?

Ha a férfi nem foglalkozik a karrierjével, akkor nem tud több és több anyagi erőforrást a nő rendelkezésére bocsájtani. Ebből következően az ilyen férfi a nők számára értéktelen.

Ha férfi nem hoz döntéseket, az tényleg nagyon béna dolog, de lássuk be a mai világban nemtől függetlenül nem könnyű nap, mint nap döntéseket hozni, főleg ha az másokat is érint. Ugyanakkor ez arról is szól, hogy a nő helyett is hozzon döntéseket a férfi, amiért aztán lehet hibáztatni, sőt diktátornak titulálni.

Ha egy férfi visszahúzódó, magának való, az a nők szemében szintén értéktelenné  teszi az adott személyt, holott ez egy személyiségjegy, amitől az adott egyén még lehet értékes, nem csak a társadalomnak, de a családjának is.

A sport és a hobbi, amely témát egy korábbi cikkemben már érintettem, az a terület ahol leginkább tetten érhető a feminista tolvajnyelv. Ha a hobbi a partner számára semmilyen kézzelfogható hasznot nem hoz, viszont pénzt és időt von el, akkor hajlamosak egyesek azt gyerekesnek bélyegezni, főleg akkor, ha a férfi látható lelkesedéssel végzi az adott tevékenységet. Mindez nem szól másról, csak az anyagiak, és a minőségi idő kontrollálásáról.

Ha a férfi a hagyományos nemi szerepeknél maradva nem veszi ki a részét a házimunkából és a gyereknevelésből olyan mértékben, ahogy azt a partnere elvárja, akkor ugyancsak megkaphatja a gyerekes címkét. Hányszor halljuk ilyenkor a feleségek szájából, hogy a férjet is hozzászámolja a gyerekei számához. Mindez a hisztin kívül megint csak az erőforrások teljesebb uralom alá hajtásáról szól.

Összefoglalva megállapíthatjuk, ha  „kisfiúsnak” neveznek egy férfit az általában nem azt jelenti, hogy az adott egyén úgy viselkedik mint egy gyerek, hanem inkább azt, hogy nem adta át teljesen az irányítást a felségének, fontosak neki a hobbijai és nem mindene a pénz és a karrier. Az elmúlt évtizedekben a feminizmusnak köszönhetően az elvárások a férfiakkal szemben jelentősen megnövekedtek. A klasszikus férfiszerep mellett (eltartó, otthon mindent megszerelő, ügyintéző, logisztikázó) elvárás lett, hogy az eddig zömmel nők által ellátott feladatokat is vegyék át a férfiak, pl: végezzenek több házimunkát, foglalkozzanak többet a gyerekekkel. Ebben a növekvő nyomásban a férfinak mint egyénnek fontos területek (barátok, hobbik, sport) devalválódtak a nők szemében. Ha valaki azonban ennek ellenére nem áll be a sorba akkor ráakasztják a gyerekes férfi címkét, holott arról van szó, hogy némely férfiak nem kívánnak még több felelősséget és terhet a saját vállukra rakni.Számomra ez az egyéni útkeresés jellemzi leginkább a felnőttséget. Tulajdonképpen a családon belüli feladatok és terhek elosztása körüli harc terméke a kisfiús címke osztogatása. Érdekes módon gyereket nevelő, munkahelyen és otthon egyaránt helytálló nőket nem szoktak királylánynak titulálni, mégis sok férfi aki sokat áldoz a családjáért, de nem veti alá magát teljesen a ma divatos “puha” férfiszerepnek, megkapja ezt az infantilis jelzőt.

Kedves Hölgyeim! Nem minden férfi egyforma, és ha nem is táncol mindenben úgy ahogyan ti fütyültök attól még egy felnőtt férfiember. Az igazi gyerekes ember az, aki átadja a teljes irányítást az élete fölött másnak, legyen az szülő, feleség, barátnő, élettárs.

A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiszemmel.hu/api/trackback/id/tr207972897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.