Kis hazánk állóvizét felkavarta e két férfiú néhány mondata a nők szerepéről. A feministák, liberálisok, baloldali megmondók össztüzet zúdítottak rájuk. Ma már ott tart a dolog, hogy az állam felmondja az összes Telekomos szerződését, amiért az felbontotta Ákos szerződését. Megy, az adok-kapok. Az állampolgár pedig azt érzi megint odadobtak egy gumicsontot, hogy addig se a szegénység és a korrupció foglalkoztassa az adófizetőt.
Ezen kívül mi a bajom e két férfiú keresetlen mondataival?
Leginkább az, hogy hatékony fegyvert adnak a feministák kezébe. Lám-lám, ebben az országban még mindig a középkori patriarchátus uralkodik, amely szerint nő életcélja (princípiuma), hogy tartozzon egy ellenkező nemű emberhez és szüljön neki gyereket, és hogy ezt megtehesse, nem kell annyi pénzt keresnie, mint a férfiaknak.
Lám-lám, még mindig nincs egyenjogúság és az országot hím-soviniszta nagypapák vezetik, akik gondolkodásmódja valahol 1920-ban ragadt meg.
Hát, ha már mindenképpen a nemek harcáról és a konzervatív családmodell szükségességéről akartak volna nyilatkozni teljesen más módon közelítettem meg volna a helyükben. Talán a balhé is kisebb lett volna.
Szép dolog a hagyományos, monogám házasságon alapuló, 3-4 gyermeket nevelő család képe. Szerintem is példamutató, ha valaki ebben él. Lássuk be azonban, hogy e családmodell csak a felső-középosztálynak és a felső tízezernek adatik meg, valamint a társadalom alsó egy harmadának, azonban náluk ez kényszer és nem választás eredménye. A fogyó középosztály, amely a gyerekeit nemcsak megszülni, de iskoláztatni is akarja, nem tud és nem is akar nagy családot, mert sem a gazdasági, sem a jogi, sem a társadalmi környezet nem teszi ezt számára lehetővé. Ennek megváltoztatására a rendszerváltás óta egyik kormány sem tett hatékony lépéseket. Szép dolog a nagycsaládosok támogatása a 10+10 millió forintos programmal, de szerintem először azokat kellene támogatni, akik az első, illetve a második gyermeküket kívánják a világra hozni. Országosan több gyerek születne, ha a kétgyerekeseket támogatnák a nagycsaládosok helyett, ugyanis gazdasági okokból általában az első és a második gyerek nem születik meg, ráadásul ez sokkal nagyobb halmaz, mint a három és több gyerekeseké.
Apropó család. Mi van az apákkal, a férjekkel, a férfiakkal? Az ő esélyegyenlőségükkel mi lesz? A férfiaknak továbbra is jogában áll majd a nyugati bérszínvonal feléért, harmadáért robotolni, válás esetén gyermekét elveszíteni, tartásdíjfizetés miatt tönkremenni, saját tulajdonú ingatlanból albérletbe költözni és közben hallgatni, hogy ő egy elnyomó, erőszakos fráter, aki egyrészt lúzer mert képtelen eltartani a családját, lúzer mert mellette a nőnek munkát kell vállalnia (ha tud) és szívtelen lúzer mert nem tudja kivenni a részét a gyereknevelésből. A férfiaknak továbbra is jogában áll az apaság vélelmének alkalmazásával a más férfitől fogant gyermeket pénzelni annak nagykorúságáig. Ákos! Laci! Nem a nők és a férfiak a megfelelő gyereklétszám ellenségei, hanem a rendszer, amit ti építettetek az elmúlt 25 évben. Ami miatt a szülő és nemzőképes korú fiatalok elhagyják az országot. Nem az a baj, hogy a hagyományos értékekben hisztek, hanem hogy közben ez mind összeomlott körülöttünk és ennek részben ti is éppen úgy okai vagytok, mint a fogyasztói társadalom, a feminizmus és minden, ami ellen harcolni akartok.
És végül a lényeg: Ma 2015-ben Európában olyan országban szeretnénk élni, ahol igazi esélyegyenlőség van férfinek és nőnek egyaránt. Ahol eldönthetem, hogy hány gyermeket szülök vagy nemzek és dönthetek úgy is, hogy egyet sem. Ahol együtt tud élni békében a szingli, a kis családos és a nagycsaládos és ahol az állam nem kukucskál be a hálószobába. Ez nem liberalizmus, ez az a nyugati kultúra ahová mindig is tartoztunk még akkor is ha voltak idők amikor át akartak minket kormányozni keletre.
