A férfi vadászik. Mint régen, amikor járta az erdőt, a réteket és megölt mindent amit ehetőnek gondolt. Jóllakott, majd a maradékot hazavitte a törzsnek, az asszonyoknak, a gyereknek és a többi nála talán kevésbé szerencsés vadásznak.

A mai férfi is vadászik. Lemegy a bárba, vagy társkereső alkalmazásokba regisztrál. Keresi a vadat és kivár. Van, aki minden vadat meglő, valaki várja, hogy igazi királyi trófea kerüljön a fegyvere elé. És akkor megjelenik a vad, de ez nem fut el a legkisebb neszre, nem menekül, nem félti az életét. Megmutatja magát. A bundáját, a tollát, attól függően mije van. Többször is elsétál a vadász előtt. Szempillát rebegtet, kikapcsol egy gombot a blúzán. Mosolyog. A vadász úgy érzi eljött az idő. Csőre tölti fegyverét és céloz. Hoppá! Valami szokatlan történik. Valami, ami egy igazi vadásszal soha nem eshet meg. A vad méri fel a vadászt. Kipuhatolja milyen a fegyvere, mekkora a kaliber. Vajon ez a vadászruha mennyire drága és divatos? Milyen terepjáróval is jött vadász uram? És ha engedem, hogy meglőj mi lesz utána? Hazavisz? Kijár utána is vadászni, vagy megelégszik velem?

A vadász elbizonytalanodik. Milyen vad az, amelyik maga dönti el, hogy engedi e, hogy elejtsék? Milyen vad az, amelyik maga választja a vadászát? A vadász rájön, hogy itt ő lett a vad és a vad vadászik rá. Elejtik.

Évtizedekkel később az öreg vadász a kandalló mellett régi nagy portyázásokról emlékezik, amikor járta az erdőt, és a réteket. Mellette ül szótlanul a vad, ami elejtette őt.