Az utóbbi években örvendetesen megnőtt a mama hotelekben élők helyzetével és az úgynevezett Pán Péter jelenséggel foglalkozó tudományos és közéleti írások száma. Ez annak a jele, hogy egyre többen ismerik fel, hogy maga a jelenség egyre elterjedtebb nyugaton, de Magyarországon is, és káros mind a társadalomra, mind a gazdaságra nézve. Philip Zimbardo Nincs kapcsolat című könyvében remekül írja le e többségében férfiakból álló csoportot. Olyan középosztálybeli 19 és 35 év közötti fehér férfiakról beszélünk, akik képtelenek leválni a szülőkről és az internetes játékok és a pornó világába menekülnek. Nem érdekli őket sem a karrier, sem a párkapcsolat, sem a szex. Zimbardo szerint a jelenség legfőbb oka, hogy ezek a férfiak a való életben nem tudják megélni a férfi szerepeiket és viselkedési formákat, mint például a hősiesség, a harc, a védelmezés. Továbbá, hogy a feminizmussal elveszett az az illúzió is, hogyha egy férfi nem sikeres az életben, akkor legalább a nőkhöz mérten tud eredményt felmutatni. Véleményem szerint inkább szociológiai, sem mint pszichológiai jelenséggel állunk szemben, bár sok közös pszichológiai vonás lelhető fel a csoporthoz tartozókban, de ez inkább következmény, sem mint okozat.

De mi a helyzet Magyarországon? A Tárki 2014-es Társadalmi Riportja szerint itthon a 18 és 34 év közötti korosztály kétharmada nem tud, vagy nem akar elköltözni családjától. A magyar fiatalok egyébként nemzetközi összehasonlításban eddig is későn hagyták el a családi fészket, de az elmúlt években tovább emelkedett a „mama hotel” népszerűsége: 2008 és 2012 között 56-ról 66 százalékra nőtt az otthon élő, 18–34 évesek aránya.

Véleményem szerint az alábbi okokkal magyarázható a Pán Péter jelenség hazánkban:

• A mostani 20 és 35 közötti generáció szülei voltak az az első generáció ahol a hagyományos házasság először kapott halálos döfést a társadalomtól. Szüleink generációja, a háború utáni első 20 évben születtetek között, volt először magas a válások aránya. Ebből következően kiugróan magas azoknak a fiataloknak az aránya, akik apa nélkül, sőt megfelelő férfi példakép nélkül szocializálódtak. Mivel ezeket a fiatalokat kizárólag az anyjuk és egyéb női rokonok (pl. nagymamák) nevelték, ezért a féltő gondoskodás lett a domináns az életre, függetlenségre és kockázatvállalásra nevelő apai példakép helyett.  
• A rendszerváltás után a kelet-európai rablókapitalizmus és a nyugati típusú magas kvalifikációt kívánó gazdasági modell egyszerre jelent meg a gazdaságban. Ennek két hatása lett a mai fiatalok szocializációjára nézve. Először is, mivel a fizikai munka nem volt és most sincs megfizetve, ezért erős nyomás helyeződik a középosztálybeli férfiakra, hogy diplomát szerezzenek, sőt lehetőleg több diplomát és olyan szakokon, ahol nagy a túljelentkezés. Ebből kifolyólag, amíg a szülői generáció átlagosan 18 és 20 év között már az első munkahelyén pénzt keresett, addig a fiatalok 24-25 éves koruk környékén még az iskolapadban ülnek. Utána viszont még hátra van a pályaorientáció és a gyakornoki időszak, már ha olyan szerencsések, hogy saját választott területükön el tudnak helyezkedni. Tulajdonképpen ezek az emberek 30. életévük körül keresnek először normálisan. Másodsorban, akik nyitott szemmel figyelték a kapitalizmus magyar útjának vargabetűit, azt a következtetést vonták le, hogy nem érdemes jelentős időt és energiát befektetni a tanulásba és a munkába, mert ügyeskedéssel, sefteléssel, erőfeszítés nélkül is meg lehet keresni annyi pénzt, hogy ne haljanak éhen. Természetesen annyit nem, hogy megérje feladni a szülő ház kényelmét egy budapesti panel garzonért cserébe. De tegyük fel, hogy a mai fiatal férfi nem tartozik sem az ügyeskedők, sem a karrieristák csoportjába. Ebben az esetben az anyagi biztonság hiánya és a tőkeszegénység akadályozza meg a függetlenedést, mert az első lakás megszerzése önerőből ennek a csoportnak szinte lehetetlen.
• A párkapcsolatok terén egyet kell, hogy értsek Zimbardo professzorral. Ezeknek a férfiaknak azzal is meg kell küzdeniük, hogy a nők már kitúrták őket az egyetemi karokról és a jól fizető munkahelyekről is. Ráadásul mivel a női hipergámia miatt nem lehetnek méltó társai a sikeres középosztálybeli nőknek, ezért a szerelem és a családalapítás sem lesz az a motiváló erő, ami kirobbantja őket a mama hotelből.

De miért csak a férfiak? Nincsenek Pán Petrák?

Miközben a feministák azt sulykolják, hogy a férfiaknak milyen könnyű, míg a nőknek mennyi elvárásnak kell megfelelni, érdekes módon a nőkre nem jellemző a mama hotelezés. Mi lehet ennek az oka? A lányos anyák a fiús anyákkal ellentétben kidobják ivadékaikat 20 éves korukban? Természetesen nem erről van szó, hanem arról, hogy a sokat szapult férfitársadalom még mindig úgy működik, hogy a férfi elköltözteti a lányt magához a szülői házból. Fordított oldalról nézve a dolgot, még mindig az a helyzet, hogy az anyukával élő Pán Petra akkor hagyja ott a mamahotelt, ha feltűnik a színen egy magasabb egzisztenciával bíró, saját lakással rendelkező férfi. Ez pedig jellemzően egy nő 20-as éveiben következik be. Egy Pán Péterrel ez soha nem fog megtörténni.