A párkapcsolatok a nők döntésével/választásával jönnek létre, de az ajánlatokat a férfiak teszik. Nézzük meg , mi alapján tesz ajánlatot a férfi, és hol veti el a későbbi szakítás magvait.

A férfiak alapvetően két dolgot vizsgálnak egy nőben ismerkedéskor, amennyiben hosszabb távra keresnek barátnőt. Az első és legfontosabb a szexuális kisugárzás. Ebbe különböző hangsúlyokkal beletartozik a nő külseje, metakommunikációja, hozzáállása a szexualitáshoz és az adott férfi testéhez. A másodikat én együttélési mutatónak hívom. Ez egy olyan összkép a másikról ,ami megmutatja, hogy hosszú távon alkalmas e együttélésre az adott nő. Ide tartoznak a nő viselkedési formái, kommunikációja, intelligenciája, problémákra adott reakciói. Minden olyan dolog, ami az együttélés során a szexen kívül felmerülhet. Pl. hozzáállás a gyermekvállaláshoz, pénzkezeléshez, házimunkához, a férfi támogatásához, saját célokhoz, valláshoz, világnézethez stb.

A legnagyobb gond ott van, hogy a férfiak, főleg 30 alatt hajlamosak kizárólag az első szempontot vizsgálni és a másodikat figyelmen kívül hagyják. Ennek persze a lehet oka a hormonfröccs, de aki hosszabb távon gondolkodik és hagyományosabb kapcsolatokban, annak muszáj az együttélési mutatót is figyelni. Többek között ezért is bomlik fel sok kapcsolat az összeköltözést követően. Sok sikertelen kapcsolat után, főleg 30 év fölött, a döntő többség korrigál és alaposan leteszteli az együttélési mutatót. Ilyenkor a férfiak pörgetik a lányokat, hiszen a szexet gyorsabban lehet kitapasztalni a másikkal, mint az együttélést, ezért jóval több nő ragad meg a szexpartner státuszban, mint az élettársiban.

Néhányan azonban, a férfiak kisebbsége, talán a csalódások miatt átesik a ló túlsó oldalára és hajlamos akkora kompromisszumokat kötni a külső és a szex terén, csak azért, hogy a másodikban hozzájuk illő partnert találhassanak. Ez pedig hosszú távon mindig megbosszulja magát, ugyanis bármennyire „macsó” dolog a szerető tartás a hivatalos kapcsolat mellett, ez felőrli az embert, másrészt pedig a női receptorokat nehezebb becsapni, mint fordított esetben a férfiakét. Megoldás lehetne a vágyak teljes elnyomása, de az pedig olyan mértékben rontja az életminőséget, hogy normális ember erre az útra nem léphet.

A legideálisabb természetesen, ha az erotika és az együttélés színvonala kiegészítik egymást és harmóniában vannak. Ennek elérése azonban megbukik az alkalmas nők kevés számán és az erősödő versenyben. Mivel manapság a 20 és 40 közötti nők gyorsabban alakítanak ki párkapcsolatokat, ezért azokat gyorsabban is erodálják el. Ennek oka az, hogy még a legátlagosabb nő is olyan mennyiségű ajánlatot kap, hogy a mély érzelmeknek idejük sincs kialakulni, mivel gyorsan követik egymást a jobb, vagy legalább is jobbnak tűnő férfi jelöltek. Férfi oldalról, pedig mivel kezdjük elfogadni, hogy gyorsan eldobhatóak vagyunk, ezért már mi sem köteleződünk el hosszú távra, mert nem vagyunk hajlandóak befektetni sem időt, sem energiát, sem pénzt egy olyan dologba, amiért nem kapunk semmit. Sajnos semmilyen általános megoldást nem tudok javasolni ,csak annyit, hogy nagyon körültekintően kell párt választani, bár ez meg akkora közhely, hogy én kérek elnézést.