Sajátos szexuális és együttélési szubkultúra van most Budapesten. Előre bocsátom, hogy koromból adódóan nem vagyok már az éjszakai élet aktív szereplője, de még az én ismertségi körömben sem kirívó, hogy a nők bizonyos része kifejezetten külföldi férfiakkal történő szexre és/vagy párkapcsolatra törekszik. Az okok mondhatnánk, hogy egyértelműen anyagiak, hiszen bármely nyugati országban élő alsó-középosztálybeli férfi itthon az átlag magyar férfipopulációhoz képest kifejezetten jómódúnak számít. Ez azonban csak a felszín. Ezen nők jó része ugyanis már nem a nyugati, fehér keresztény férfiakra hajt (minta 80-as, 90-es években), hanem kifejezetten a hazánkban élő, vagy ide látogató, esetleg itt tanuló afrikai és arab férfiakra vadászik. Ők pedig a kivételektől eltekintve nem rendelkeznek jobb anyagi körülményekkel, mint Átlag Józsi, magyar honpolgár. Persze a biológiai megközelítés azt sugallná, hogy ennek oka a változatos génkészlettel rendelkező utódok létrehozása, szerintem viszont a jelenség gyökere szociológiai és pszichológiai eredetű.

Több olyan nőismerősömmel beszéltem, akiknek volt, vagy jelenlegi párjuk afrikai vagy arab, illetve olyanokkal, akiknek több futó kalandjuk volt a fenti két kategóriába tartozó férfiakkal. Amikor a választásaik okait firtattam általánosságokban hasonló okokat neveztek meg mindannyian: Ezek a férfiak jól tudnak dumálni (jól udvarolnak, bókolnak, ledumálják a bugyit a csajokról), határozottak, rövid pórázon tartják partnerüket (kifejezetten dominánsak a párkapcsolataikban, féltékenyek, birtokolni akarják partnerüket), általában elvárják a háziasságot a nőktől és kiszolgáltatják magukat a nőkkel. Milyen érdekes, hogy a magyar feminizált nők egy jelentős csoportja olyan tulajdonságokat keres és talál meg ezekben a férfiakban, melyeket a magyar férfipopulációval kapcsolatban kizárólag negatív felhanggal emlegetnek. Ha példánknál maradva Átlag Józsira lennének igazak a fentebb leírt tulajdonságok, ugyanezen nők szóba sem állnának vele, sőt egy hím-soviniszta bunkónak tartanák, azonban ha ezek egy exotikus, másik rasszból származó férfi tulajdonságai, az szexi és vonzó.

Nagy a kísértés, hogy a jelenség mögött azt sejtsük, hogy a nők jelentős csoportja a feminizmus és a férfiak elnőiesedésének ellenére továbbra is szívesen rendelődik alá az őket semmibe vevő, domináns férfiaknak. Ezt támasztja alá azoknak a könyveknek a páratlan sikere a nők körében, melyek az arab államokban élő elnyomott nők történeteiről szólnak. Ugyanis a Szürke ötven árnyalatához hasonlóan ezek a könyvek is kettős hatást váltanak ki a női olvasókban. Egyrészt kitűnően lehet borzongani a szegény elnyomott, többször megerőszakolt arab nők tényleg szomorú és megindító sorsán, másrészt a szobájuk magányában fantáziálni egy igazi domináns, szexuálisan uralkodó exotikus férfiállatról.

Akárhogy is nézzük, a fenti jelenség számunkra hetero, fehér férfiakra mindenképpen káros, de egyben tanulságos. Egyrészt láthatjuk, hogy az exogám hajlamokat a nők sokkal könnyebben élhetik ki, mint a férfiak, mivel nekik az ehhez szükséges férfi populáció helyben van, míg nekünk, ha mondjuk ázsiai hölgyekkel szeretnénk közelebbi kapcsolatba lépni, akkor bizony sok ezer kilométert kell utazni. A hazai ázsiai közösségek ugyanis ilyen szempontból rendkívül zártak, a vegyes kapcsolatok ritkák. Ugyanakkor ezekkel az exogám hajlamokkal nem tudunk versenyezni, ezért az ilyenekkel rendelkező nők számunkra véglegesen kiesnek a potenciális partnerek köréből, viszont tanulságos, hogy a férfi dominanciára továbbra is jelentős igény mutatkozik minden ellenkező „híreszteléssel” szemben.