Egy kedves női blogger, egy meglehetősen hosszú posztban nyilatkoztatott ki a témában. A cikk teljes terjedelmében itt olvasható: http://oszintenmegmondom.reblog.hu/kapcsolati-borton

A poszt felütése az alábbi:

Nem érdemlek jobbat annál, mintsem a konyhában tespedjek, munka mellett főzzek egy haspókra, aki aztán válogat, és egyszer nem mosogatna el? Nem érdemlek jobbat annál, mint hogy kiszolgáljak egy férfit, aki addig videókat néz a telefonján? Nem érdemlek jobbat, mint hogy folyton csak őt elégítsem ki, én ne kapjak semmit? Nem érdemlek jobbat, minthogy egy elvárásokkal teli új család tagja legyek? Főzzél, az anyagiakba bele ne szóljál, ha a férfi költekezik, hadd tegye. Ha hiteleket vesz fel, hadd tegye. Te nő vagy. A te dolgod a konyha, és hogy szülj.

Én teljesen megértem a szerző frusztráltságát és dühét. Én is az lennék, ha családban élve minden házimunka kizárólag az én nyakamba szakadna, bár bevallom mikor egyedül éltem nem okozott problémát a háztartás vezetése és a kosz sem evett meg. A cikkel a legnagyobb problémám ott van, hogy megint a férfiak hibáztatására fut ki a dolog, ahelyett, hogy a hölgy a saját felelősségét firtatná közben. A helyzet az ugyanis, hogy valóban nem érdemel jobbat, mint ami jutott. Miért? Mert a párválasztás szabadsága felelősséggel is jár. Már nem azokat az időket éljük, amikor egy zord atya, vagy a szélesebb értelemben vett család döntött a fiatalok sorsáról. Ma mindenki saját maga választhatja meg, hogy kivel éljen. Természetesen a kívánalmaknak szerencsésen találkozniuk kell. Ha olyan férfit választott, akit semmi módon nem tud rávenni a közös terhek viselésére, aki inkább videókat néz, amikor a másik megszakad a melóban, aki nyakra-főre veszi fel a hiteleket, melyeket felesleges baromságokra fordít, akkor abban a hölgy is benne van. Oka van annak ugyanis, hogy ilyen férfit választott. Az ok pedig, hogy az ilyen pasasok nagyon jól tudják, hogy ezt megtehetik, mert a külsejükre beindul a bugyi nedvesedés. Nem azt mondom, hogy olyan párt kell választani, aki szexuálisan nem annyira vonzó, de házias, hanem azt mondom, nem lehet a hosszú távú elköteleződés egyetlen alapja a szexuális vonzalom. A párválasztás felelősségét nem lehet áttolni a másikra és nem lehet áttolni a társadalomra, vagy a férfiak összességére. Nem tetszik, hogy ki kell szolgálni a férfit? Keressen olyat, aki nem várja el, sőt esetleg olyat, akinek nem derogál a főzés vagy a teregetés. Nem tetszik, hogy a férfi önző a szexben? Keressen olyat, aki önzetlen, sőt akinek nagyobb kielégülés kielégíteni a nőt, mint a saját élvezete.

Természetesen megkapták magukat a Pán Péterek is. Magam is írtam a jelenségről az egyik előző posztban. (http://ferfiszemmel.hu/2016/09/28/veszjelek_a_mamahotelekbol) Társadalmi szempontból ez a réteg felesleges, mivel nem termel sem GDP-t, sem a jövő adófizetőit, de az egyéni szempontokat is figyelembe kell venni. Ezek a férfiak miért is adnák fel a mama hotelt? Azért, hogy egy drága albérletre költsék a kevés fizetésük nagy részét? Azért, hogy jelentős életminőség romlást éljenek meg, a „szabad” és „felelősségteljes” felnőtt életért cserébe? Azért, hogy sok esetben belesodródjanak egy házasságba, gyerekvállalásba a megfelelő anyagi alapok nélkül? Azért, hogy aztán elváltként, egy gyerektartással megterhelve visszaköltözhessenek a mama hotelbe?

Ez a lövészárok valójában nem a nemek között, hanem a szegények és gazdagok között húzódik. A mostani 20-30-as generáció kettészakadt, akiknek megfelelő családi támogatás jutott és jó szakmát választottak külföldön csináltak karriert, akik nem, azok is kimentek egyedül Angliába, Németországba szerencsét próbálni, a többség azonban itthon vegetál a szüleinél. A társadalmi mobilizáció felfelé beszűkült, lefelé kiteljesedett. A nők egy része ezt úgy próbálja meg kivédeni, hogy magánál gazdagabb partnert keres, azonban mivel ez egy szűk réteg, gyilkos a verseny. Az úgynevezett „átlag” férfiak egy része pedig passzivitásba vonul. Ettől persze senki sem boldog, de megoldást sem keres rá senki. A feministák is inkább a nőelnyomás mítoszával foglalkoznak, ahelyett, hogy belátnák, amiről beszélnek az az elnyomás nemektől függetlenül a szegényebb rétegeket érinti.  

Másik oldalról pedig ne csodálkozzanak a nők, hogy a férfiaknak alap elvárás, hogy egy nő házias legyen. A magyar társadalom tradicionális szemléletű. A férfiak, bár egyre ritkábban találkoznak vele, még mindig a kedves, házias nőket keresik, aztán vagy találnak ilyet, vagy nem, de ez meg az ő felelősségük. Mindenkinek meg kell kötnie a maga kis kompromisszumát, de én úgy látom a nők többsége erre vagy nem hajlandó, vagy túl nagy áldozatnak érzi ezt. Természetesen nem ítélem el azokat sem, akik nem akarnak ilyen elvárásoknak megfelelni és tudatosan választják a szingli életformát, de könyörgöm, akkor ne szapulják a másik nemet. A nem választás is választás, és annak a felelősségét is viselni kell.