Aktív társkereső koromban nagyon sok olyan nővel hozott össze a sors, akiket én csak párkapcsolatilag sérülteknek hívtam. Azokról a nőkről, asszonyokról van szó, akik azért képtelenek normális párkapcsolatot kialakítani, mert a múltban a saját vagy mások hibáiból eredően olyan élmények érték őket, melyeken képtelenek túllépni és tiszta lappal indulni egy új szerelemnek. Bár ez a mentális sérülés különböző okokból következett be náluk, néhány közös tulajdonság megfigyelhető ezeknél a nőknél:

1. Önértékelési zavar. Általában a két szélsőség figyelhető meg. Vagy súlyos önbizalomhiány, vagy túlzott magabiztosság. Ezek a nők vagy hamupipőkék, vagy gonosz boszorkák. A múltbáli csalódásaik miatt vagy visszahúzódtak a férfiaktól, vagy bosszút próbálnak állni rajtuk. Egyik viselkedés sem kedvez a harmonikus magánélet kialakításának.

2. Játszmázók és hatalmaskodók. Ezek a hölgyek nem egyenesen kommunikálnak. Önmagukban már beskatulyázták az aktuális férfit valamilyen képzelt dobozba (macsó, barát, szerető, apa alapanyag), ennek megfelelően próbálják a kapcsolatot az általuk megfelelőnek vélt irányba terelgetni. A másik tervei, véleménye és igazi személyisége egyaránt másodlagos. A manipulációk leplezése esetén köröm szakadtukig tagadnak és gyorsan mennek át védekezésből támadásba.

3. Túlzásba vitt gyanakvás. Mivel nem bíznak senkiben és legfőképpen önmagukban sem, ezért az ismerkedést és a kapcsolat elejét is áthatja a kóros gyanakvás légköre. Itt jön képbe a telefon, email, facebook profil állandó csekkolása, az idővel történő pontos elszámolás megkövetelése. A férfi kapcsolatrendszerének teljes feltérképezése és szétzilálása. Mindez azért, mert évekkel ezelőtt, valaki jól felültette őket és nem akarnak esélyt adni ennek megismétlődésére.

4. Gyorsan változó és szélsőséges érzelmi megnyilvánulások. A férfiak számára legrosszabb viselkedés, amikor a ragaszkodás, a gyűlölet, a közöny és az imádat ringlispílszerű gyorsasággal váltakozik az adott nő viselkedésében. A belső bizonytalanság eme kivetülése jól mutatja, hogy ebben az esetben sincs esély normál kapcsolat kiépítésére.

A kérdés az, hogy miért magas relatíve azon nők száma, akik párkapcsolatilag sérültek. Az alapvető okot abban látom, hogy a nők életében maga a szerelem és a párkapcsolat központibb helyet foglal el, mint a férfiaknál. Egy nő, a saját életének sikerességét elsősorban az aktuális szerelmi és párkapcsolati viszonyainak sikerességében méri le. Ha ebben kudarcok érik, akkor nincs B terv.  A férfiak ezzel szemben sokkal inkább a munkájukban, hobbijaikban és egyéb kapcsolataik minőségében határozzák meg a saját mentális jólétüket. Természetesen az sem segít a nőknek, hogy a társadalmi nyomás is rátesz erre egy lapáttal. Ezen kívül pedig a nők, kudarckerülők és nehezebben dolgozzák fel a szakításokat még akkor is, ha azokat zömmel ők maguk kezdeményezik. Ott pedig ahol olyan körülmények állnak fenn, mint hogy a nőnek egyedül kell nevelni egy vagy több gyereket, a mentális nyomás még nagyobb, és ezzel az amúgy is hátrányosabb helyzetükkel végképp lenullázzák magukat.