Mi férfiak gyakran kapjuk az a kritikát a nőktől, hogy nem szorult belénk semmi romantika. A legtöbbször viszont szerintem arról van szó, hogy alapvetőn mást gondol a romantikáról a férfi és mást a nő. A nők romantika képét alapvetően két kulturális termék befolyásolja. Az egyik a romantikának, mint irodalmi korszaknak a népszerű klasszikusai (pl. Büszkeség és balítélet), és a modern amerikai romkomok. Mindkettőre igaz, hogy az ezekben bemutatott szerelmes férfiak általában a kiszemelt nővel szemben alárendelten viselkednek (másokkal viszont ellenkezőleg, például más férfiakkal agresszívek), kicsit félszegen, néha ügyetlenül, de természetesen ezzel párhuzamosan szenvedélyesen és gyengéden is. Milyen érdekes, hogy amit a nők romantikus szituációnak tartanak, az általában arról szól, hogy a férfi valamilyen meglepetést, ajándékot, élményt ad át a nőnek. Ilyen a meglepetés vacsora, a gyertyákkal körberakott kád forró víz, amivel a hősszerelmes kedvesét várja. Ezekben a szituációkban a nő, mint passzív elfogadó vesz részt, ő maga semmilyen ötlettel, cselekvéssel nem járul hozzá a helyzethez. Ebből következik, hogy a romantika a férfi feladata…lenne, ha lenne.
Vannak olyan, a nők számára romantikusnak tartott helyzetek, melyek arról szólnak, hogy a férfi meghódol a nő előtt, mintegy aláveti magát a nőnek. Ilyen például a klasszikus leánykérés. Mi is történik ilyenkor? A szerelmes férfi, lehetőleg nagy társaság (kellenek az esemény tanúi, minél több, annál jobb) előtt letérdel kedvese előtt, átnyújt egy olcsó, vagy nem olcsó gyűrűt és fennhangon megkéri a nő kezét, amit az vagy boldogan elfogad, vagy elutasít. Ha a válasz elutasító a férfi szégyenkezve kullog el. Mi lehet ennek az aktusnak a kulturális háttere? Talán régen, amikor még a férfi állt a társadalom működésének fókuszában, mint leendő családfő és családfenntartó ezzel a jelképes gesztussal mutatta, hogy nem fog visszaélni férji hatalmával, hanem azt a közös családnak szenteli. Manapság viszont, mikor kimondtuk a nemek egyenlőségét ez az aktus kimondottan megalázó lehet a férfiak számára. A modern kor szerencsére azt is magával hozta, hogy a nők egy része túljutott mentálisan a romkomok és a leányregények hatásán és hús-vér férfitől nem várja el, hogy úgy viselkedjen mint az ifjú Werther 21. századi reinkarnációja. Sőt átláttak azokon a férfiakon, akik erre a romantikus maszlagra rájátszva akartak beférkőzni a bugyijukba. Sajnos a többi hölgyre még sok keserű csalódás vár.
De térjünk vissza a címben feltett kérdésre. Miért nem romantikusak a férfiak? Mert a romantika nők által elvárt viselkedésmintái egyszerűen nem vonzók a férfiak számára, és mert a férfi másképpen romantikus. A szerelmes férfi az érzéseit általában nem szavakban, hanem tettekben mutatja ki. Ilyen tett a szex is, és ez a leggyakoribb. Itt nem arról van szó, hogy a férfi szexuális libidója nagyobb, mint a nőé. A férfi a szexuális viselkedéssel ismeri el a nő testének értékeit, a nő teste iránti imádatát. A jó szexben maga az aktus csak a tevékenység egy része, a többi érintés, simogatás, becézés. A férfi ilyenkor mindig elismeri, hogy a női testnél és főleg annál az egyetlen női testnél, szebb nincs a világon. Mi lehet ennél romantikusabb, kérdem én. Vannak itt más tettek is. A férfi gondoskodás, probléma megoldás, a nők életének könnyebbé tétele hétköznapian hangzik, de jobban kifejezi a férfi érzéseit, mint a naplemente szótlan bámulása. A kérdés csak az, hogy az adott nő észreveszi-e ezt, vagy csak a könyvben olvasott, filmen látott romantikát tudja értékelni. Mondjuk ki, a legtöbb férfi a női értelemben vett romantikázást taszító, szirupos, tőle teljesen idegen tevékenységnek tartja, ha meg is teszi, neki nem okoz örömet, ugyanakkor a fentebb leírt dolgokat örömmel teljesíti annak, akit igazán szeret.
