Számomra meglehetősen erőltetettnek tűnik minden olyan kutatás, amely nemi szempontú megkülönböztetést vél felfedezni olyan területeken ahol az teljesen indifferens. A dolog apropója, hogy a Global Media Monitoring Project keretében 1995 óta ötévente végzik egy kijelölt napon a világ számos országában a TV, rádió, nyomtatott és elektronikus sajtó híreinek tartalomelemzését. Az elemzés azt vizsgálja, hogy a politikai és a gazdasági hírek hány százaléka szól nőkről és hány százaléka férfiakról. Az európai országok híreiben körülbelül minden negyedik megjelenített alany nő. Magyarország esetében ez 2015-ben 21% volt. Különösen alacsony a női alanyok aránya a politikai és gazdasági hírekben, vagyis a klasszikus értelemben vett hatalmi területeket érintő tudósításokban.
Induljunk ki abból a feltevésből, hogy ezt a statisztikát igaznak fogadjuk el. Milyen következtetést vontak le a fenti eredményből? :
„Egy társadalom nemek közötti egyenlőtlenségi viszonyairól árulkodik, hogy a különböző sajtóhírekben milyen arányban láthatunk nőket. A nők hírekben tapasztalható alulreprezentáltsága is azt fejezi ki, hogy a nők hangja kevésbé számít és kevésbé hallatszik a közbeszédben és a nyilvánosságban.”
Itt indul a logikai kisiklás. Már az elsőéves médiaszakos hallgatók is megtanulják, hogy az kerül be a hírekbe, aminek hírértéke van. Magyarán bármi lehet hír, amiről úgy gondoljuk, hogy a hírfogyasztók érdeklődésére tarthat számot. Sőt a média önmaga is gyárt tartalmat (más szóval hazudik), hogy a fogyasztást fenntartsa. Ez pedig azt jelenti, hogy a tartalom gyártás, és a tartalom szolgáltatás sosincs tekintettel a nemekre. Ha valaki bekerül a hírekbe, az azért van, mert valamilyen okból a véleménye, vagy a cselekedete elérte a sajtó ingerküszöbét. Ez azonban egyáltalán nem nem-specifikus.
Másodsorban a hírek és sajtómegjelenések többsége nem véleményközlés, hanem valamely esemény, történés bemutatása. Ebből következően nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a nők valós alulreprezentáltsága ezekben a hírekben, azt jelenti, hogy a véleményük kevésbé hallatszik a közbeszédben. Ellenpéldaként emlékezzünk meg a metoo-ról szóló felfokozott média érdeklődésről.
Harmadsorban az említett gazdasági és politikai területen a sajtóban megjelenő vélemények témái döntő többségében nem a nemek társadalmi különbségeiről, a feminizmusról, vagy a genderről szólnak. Ebből az következik, hogy a nemek társadalmi kérdéseit nem befolyásolja például, hogy a tőzsdei árfolyammozgásokról nyilatkozó elemző nő, vagy férfi.
Ezen okokból a kutatásból levont konklúzió alapvetően hibás. A hírekben szereplők nemek szerinti megoszlása és a nemek társadalomban betöltött súlya között nincs összefüggés. Az pedig végképp hibás következtetés, hogy ez a nők elnyomását mutatja. Mondhatjuk persze, hogy a nők alulreprezentáltsága a gazdasági hírekben azért van, mert az ügyvezetőknek csak kb. 30%-a nő. Ez sem jelent azonban patriarchális elnyomást. Ugyanis ügyvezető nem csak a bankigazgató lehet, hanem az egyszemélyes Kft. ügyvezetője is. Tehát nem arról van szó, hogy a férfiak nem engedik a zsíros cégvezetői állásokba a nőket, hanem azt, hogy a hazai cégstruktúra döntő többségét alkotó kkv-kat is beleszámolva, több férfi ügyvezető van, mint nő. Ennek oka sok egyéb mellett a férfiak erősebb kockázatvállalása és önállósági igénye, nem pedig a sötét férfi hatalom machinációja.
Végül pedig fordítsunk egyet a dolgon. Bár nem végeztem kutatást, de sejtésem szerint a bulvárban felülreprezentáltak a női szereplők. Levonhatjuk ebből azt a következtetést, hogy a férfi celebek hangja el van nyomva? Szerintem nem.
