A férfiak szocializációjának egyik fontos eleme, hogy valahol a kamaszkor végén megtanuljunk, hogy a nőknek hazudni kell, mégpedig a legfontosabb kérdésekben. Egy fiatal férfi, amennyiben szexet akar, azt sosem kommunikálhatja egy nő felé egyenesen és őszintén. Amennyiben eredményt akar elérni hazudnia kell az érdeklődést, például a nő kedvenc beszédtémái, időtöltéseivel kapcsolatban, de leginkább a későbbi párkapcsolat, érzelmi elköteleződés és a szexuális kizárólagosságot kell megígérnie, akkor is, ha azt valójában egyáltalán nem akarja. Miért van ez? Ennek tükörképeként egy fiatal nő sem vállalhatja fel, hogy egy adott férfitől kizárólag szexet akar. Neki pedig a párkapcsolatra vágyó nőt kell eljátszania a férfiak felé, hogy ne nézzék ribancnak. De talán arányát tekintve ilyen nő jóval kevesebb, van, mint csak szexet akaró férfi. Életem során csupán egyetlen nő volt, aki csak a szex kedvéért és csak a szexért volt velem néhány hétig. Mindenki más kizárólag klasszikus párkapcsolatban gondolkodott. De mire jut egy kapcsolat, ami eleve egy ilyen hazugsággal indul? Egy olyan játszma kezdete ez, ahol a férfi kapcsolatot imitál a szexért, a nő szexet imitál a kapcsolatért. Ahogy a mondás tartja a szex kapuőrei a nők, a kapcsolatoké a férfiak. A nő dönt arról, hogy lesz e szex, de a férfi dönt arról, hogy utána lesz e kapcsolat. (Az érdekes viszont, hogy ezzel ellentétben a szakítást többségében a nők kezdeményezik) A férfiak a szex után tudják eldönteni, akarnak e többet az adott nőtől, a nők viszont a szexre, mint az elköteleződéséért járó díjra tekintenek. Ebből az következik, hogy a nők többségének a szex bár fontos, de korántsem annyira meghatározó, mint a férfiaknak. A nők a párkapcsolat velejárójának tekintik a jó szexet, a férfiak a szex egyik (lehetséges) velejárójának tekintik a párkapcsolatot. A másik levonható tanulság a fentiekből, hogy a két nem alapvetően eltérő időben és módon gondolkodik a szexről egy kapcsolatban. A férfi számára ez a belépő, a nő számára cserealap.
Ezzel a játszmával azonban amennyiben létrejön egy párkapcsolat, mindkét fél csalódása borítékolható. A férfi „érdeklődése” a szex elérhetővé válásával csökken. A figyelem, amit a nő megkapott az „udvarlási szakaszban” elenyészik. A nő szexuális viselkedése mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben szintén csökken, egyrészt mert ő a kapcsolat megteremtéséért játszotta el kezdetben a nehezen kapható, de szexuálisan sokat nyújtani tudó nőt. Másrészt pedig reagálva a férfi csökkenő figyelmére a szex megvonásával bünteti a férfit, vagy ezzel is jelzi felé, hogy elégedetlen. Játszunk el a gondolattal, hogy hogyan alakulnának a dolgok, ha mindkét nem kilépne ebből a viselkedési sémából és a szocializáció során belénk nevelt hazugságokat kidobnánk az ablakon. Több, vagy kevesebb jól működő párkapcsolat jönne létre, ha mindkét nem szabadon kommunikálhatná mit is akar valójában a másiktól? Vagy még távolabb kerülnének egymástól a felek?
Természetesen a fenti viselkedési sémák nem érvényesek minden férfira és minden nőre,de többé- kevésbé érzékelhető az emberek többségében. A kérdés csak az, hogy ezek a szükségszerű hazugságok az egyének boldogságát szolgálják e, vagy sem.
