Mit adott nekünk a netes párkeresés?
2018. június 22. írta: George Herceg

Mit adott nekünk a netes párkeresés?

tinder.jpg

Én annak a korosztálynak a tagja vagyok, akik még offline kezdték a párkeresést a 90-es években. Később természetesen én is bevetettem a különböző párkereső és randi applikációkat, így van/volt személyes tapasztalatom a két módszer közti különbségek megfigyelésére. A véleményem a címben feltett kérdésre meglehetősen ambivalens.

A netes párkeresés és a „régi” valós ismerkedés között alapvetően abban nincs különbség, hogy a jó külső és a megfelelő kommunikáció biztosítja a minél nagyobb sikert, ugyanakkor a netes ismerkedés a technológiának köszönhetően sok torzító elemet vitt be a párkeresés rendszerébe.

Az egyik legfontosabb a lehetőségek látszólagos meghatványozódása. Egy társkereső oldalon ahol több ezer profil közül lehet válogatni, a tudatlan kezdő a bőség zavarával küzd és elhiszi, hogy a valóságnál jóval több választási lehetősége lett. Ez azonban a legtöbbször csak illúzió. Először is, maga a kezdő felhasználó is, amint szembesül az ellenkező neműek magas számával komoly szűrőfeltételeket állít fel. (kor, lakhely, iskolai végzettség, magasság, súly stb.) ezek után pedig a fényképek 1-2 másodperces felvillanása alapján húzza a másikat jobbra, vagy balra. A regisztrációs lapok többsége szinte semmit sem árul el a másikról, így tulajdonképpen a képek a döntőek abban, ki kit keres meg majd egy-egy levéllel. Nincs idő tehát alaposabb szemrevételezésre, megismerésre. Az első körben kihullik a beállított csoport 50-60%-a (rossznyelvek szerint a nők kb. a férfiak 80%-át azonnal kukázzák fotó alapján) Ezután még mindig tetemes számú jelölt maradt versenyben, akiket megszólítunk egy-egy frappáns kapcsolatfelvevő levéllel. Bár elvárás az egyediesített levél a nők részéről, de valljuk be a lustaság és a nagy számok törvénye miatt ezek sablon levelek, melyeket tucatszám küldünk nap, mint nap.  És ekkor jön a férfiak számára a valóság hűvös szellője, minden elküldött 100 levélre 5-10 válasz esik. És ez még csak a levelezés, ebből még lejönnek a csak beszélgetés céljából regisztráltak, a kapcsolatokból kitekintők, az örökké elfoglaltak, és a szimplán csapágyasok. Marad tehát az a néhány jelölt, akikkel a személyes találkozó is létrejön. Nos, 10 randiból átlagosan vajon hány párkapcsolat születik?  Nem tudom, de szerintem az arány bőven 50% alatt van. Ha ezt figyelembe vesszük, ugyan mennyivel hatékonyabb a netes párkeresés, mint ha leszólítok az utcán, vagy egy szórakozóhelyen bármelyik nekem tetsző nőt?

Ugyanakkor a net névtelensége és biztonsága miatt sokan jobban tudnak kommunikációt kezdeni az ellenkező nem képviselőivel, mint a való életben, de mindez mit sem ér, ha nem tudják átvinni utána ezt a személyes kommunikáció szintjére. Ráadásul sok esetben az írásban szellemes, humoros és hódító emberről, egy személyes beszélgetéskor kiderül, hogy egy zavarban lévő, unalmas „átlag ember”. Micsoda csalódás! A régi „old school” módszer esetén ez már a nulladik percben kiderül, és a szereplők nem álmodoznak a képernyők előtt napokat-heteket, miellőtt csalódnának a másikban.

Ezzel szemben vitathatatlan tény, hogy elsősorban a városi ember élete annyira felgyorsult és megváltozott, hogy a hagyományos ismerkedési szituációk nem tudnak létre jönni. Az utcai, bolti leszólításokat sokat zaklatásnak veszik. A munkahelyi ismerkedés gyakori, de kockázatos. A közös hobbik, sportok során, pedig valahogy nehezen kezdeményezünk. A neten pedig legalább deklaráltan párkereső emberek regisztrálnak, kivéve persze az ego növelőket, a képgyűjtőket és egyéb pszichopatákat.

A neten lévő látszólagos bőség ellenére mégis mintha nehezebben dolgoznánk fel a sikertelenségeket és a kudarcokat. Az internet tele van a megbántott emberek siránkozásával. A ghosting és egyéb jelenségek azelőtt ismeretlenek voltak. Most meg akár napról-napra megtapasztalható. El kéne fogadnia az embereknek, hogy a net is csak egy eszköz az ismerkedésre, de nem oldja meg sem a kommunikációs szorongásainkat, sem a párkeresési frusztrációinkat, sőt néha csak ront a helyzeten. Az pedig a netes párkeresés legdurvább vadhajtása, hogy kialakult mindkét nemnél egy olyan nem vékony réteg, amely életvitelszerűen sportként űzi ezt a tevékenységet. Ezzel jelentősen csökkentve az igazi párkeresők lehetőségeit.

A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiszemmel.hu/api/trackback/id/tr5814064381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Solyiah 2018.06.22. 15:52:05

"Ezzel szemben vitathatatlan tény, hogy elsősorban a városi ember élete annyira felgyorsult és megváltozott, hogy a hagyományos ismerkedési szituációk nem tudnak létre jönni."

De párkapcsolat sem. Egy párkapcsolathoz minőségi idő kell és egy elfoglalt, felgyorsult ember nem tud minőségi időben létezni. Aki szalad, az választ egy "szövetségest" magának (valamilyen érdek, előny miatt), de sosem társat. Ahhoz le kell lassítani.

Chaoyang · http://xiongyali.blog.hu 2018.06.23. 01:03:54

Fizetős társkereső azért más. Ha fizetni kell érte az emberek komolyabban veszik. Én ha írtam valakinek szinte mindig jött válasz. Ezek a slide right, slide left appok nevetségesek. Én meg annyira old school vagyok, hogy a 80-as években kezdtem ismerkedni offline. Igaz a neten én voltam az egyik legelső. Voltaképp nem volt magyar web site még. Úgyhogy havi 20dollárért amerikai BBSen kavartam. És utaztam ki egy randira. (Amikor még vízum kellett USA-ba lol) aztán jött a BuliNet....

a távoli rokon 2018.06.23. 05:24:08

"Az internet tele van a megbántott emberek siránkozásával."
Siránkozni az netrobbanás előtt is siránkoztak gazdagon, csupán nem jutott ennyi kívülálló tudomására.;)

Ches Desmond 2018.06.23. 10:17:24

Sztem kevés ember talál társat a neten. Az egyik ok, hogy a te komoly szándékú leveled bekerül a kiválasztott személynél egy halmazba, amelyben hemzsegnek a krónikus hazudozók,profi szerepjátékosok, műmájerek, adatvadászok stb.

Almandin 2018.06.23. 13:02:38

Manapság valóban kevésbé ismerkednek offline az emberek. Lehet, hogy ha a tendencia folytatódik, már illetlenség lesz neten kívül ismerkedni. Az élet egyre több területe tevődik át netre, egyre nagyobb a függőség tőle.
A netes társkeresők meg inkább a szélhámosoknak kedveznek. Az átlagos adottságúak jobban találhatnának társat offline, mert ott akkor is kialakulhat lassanként személyes szimpátia, míg a neten félrehúzzák a fotóját, ha nem túl jóképű.
A ghosting régen is létezett, csak ritkább volt. De az se mindegy, milyen fázisban ghostingol valaki. Ismerkedésnél legfeljebb bosszantó, de ha már egy kialakult kapcsolatból lép le valaki, akkor az nagyon jellemtelen megoldás. Régen olyan is előfordult, hogy valaki úgy hagyta el az élettársát, hogy "leugrott egy cigiért" és nem jött vissza. Csak ma kevésbé ítéli el ezt a közvélemény, és ezért többen meglépik.

lola31 2018.06.23. 16:26:25

Te itt a tinderről írsz, ami a legkevésbé alkalmas párkeresésre. Az internetes ismerkedés nagyon jól működik, ha az ember tudja hogy kell csinálni. De azt hiszem ez az utcai ismerkedéseknél is pont így lehetett. Vannak szabályok amiket be kell tartani. Például nem szabad túl hamar találkozni. Először egyfajta belső építkezésnek kell létrejönnie. Ha ez megfelelően megy és eljuttok egy bizonyos szintig akkor százszázaékos a siker. Persze addig sok a reszli, sok a váratlanul félbemaradt virtuális kapcsolat, de sokkal több van a kínálati oldalon is. Az internetes kapcsolat olyan mint a nagyhálós halászat, szemben az egy pecabotos horgásszal. Meg kell tanulni, és kevesen tudják hogy ez így van.

Korunk egyik legnagyobb gondolkodója · http://magiavali.blog.hu 2018.06.23. 17:44:24

"Az internet tele van a megbántott emberek siránkozásával."

Ha a magad szintjén kezdenél kapcsolatokba, nem lenne ennyi megsérült ember. Amúgy ezeknek a sérüléseknek a zöme szimpla hiszti, aminek oka az, hogy senki nem szeret szembenézni kudarcaival.

Amúgy én nem keresek párt a neten, de ez nem jelenti azt, hogy nem találok. Egyszer rákényszerültem az androidra egy kisgépen, ahol kaptam egy e-mailt egy havertól benne egy linkkel. Rákatt és mindjárt frankón beregisztrálódtam egy ilyen weboldalra, ahol rámugrott egyből vagy 3 nő és azzal a lendülettel jöttem is el onnan. Azóta az androiddal már nem nagyon csinálok ilyesmit.

Mondjuk nem is nagyon lenne értelme, mert ha őszintén leírnám magamról, amit ilyenkor kell, nem hinném hogy egy hagyományosan programozott nő is érdeklődne.

Korunk egyik legnagyobb gondolkodója · http://magiavali.blog.hu 2018.06.23. 17:48:42

Ja igen, ajánlom figyelmébe ezt az írást minden olyan fiatal férfinak, akinek nem volt ott az apja a kellő időben a kellő helyen.

www.huffnagelpista.com/atyai-jotanacsok-huszas-eveikben-jaro-fiatalembereknek.html

VT 135 2018.06.24. 00:50:20

Sajnálom, de ez egy nagyon semmitmondó cikk lett. Semmi újat nem mond. Kinek szól egyáltalán? Van olyan, aki még nem netes párkeresőzött, nekik? El lehetne mélyülni a témában, okokat-következményeket boncolgatni, megoldásokat keresni, felvázolni. Ez így nem több, mint bármelyik tucatnőilap cikk. Hol van benne a férfiszem?

Gour 2018.06.24. 08:25:52

Nem húznám le ennyire a netes ismerkedést, nem ugyanis sokszor működött. Ez is csak egy lehetőség, nem szabad túlzottan komolyan venni. Illetve ne feledjük a csajozás egyik fontos szabályát: ha több nőd is van kéznél akkor már lehetsz laza és elérhetetlen az ismerkedésben. Ide kell eljutni.

Kulics 2018.06.24. 12:14:30

@Gour: egyetértünk, szerintem sem kell lehúzni a netes ismerkedést, csak az illúziót kell lehámozni róla.
Kár, hogy a cikk semmi új gondolatot nem tudott adni.

Látens Inszinuáció 2018.06.24. 13:35:26

Azért lássuk be, valóban elég sok buktatója van a netes társkeresésnek.
Kezdve a kamuképes profiloktól - amikor mind a Nő, mind a férfi totálisan más mutat magáról, mint a valóság -, a hazudozásokon át, egészen addig, amikor a tízes skálán egy legfeljebb 3-as pasi - értsd: dagadt, slampos, foghiányos, anyahotelben élő - kinéz magának egy 9-es Nőt, és amikor az elhajtja a fenébe, akkor besértődik, és telesírja netet, hogy a Nők milyen szemetek, anyagiasak és egyébként is, hogyan merik őt eliminálni!

Ott az alapvető probléma, hogy a kereslet gyakran nincs szinkronban a kínálattal. Helyesen írni sem tudó szerencsétlenek, humortalan sablonlevelekkel bombázzák a számukra elérhetetlen ideált, és mikor csalódnak, akkor sem adják lejjebb az igényeket, nem magukban keresik a hibát, hanem megsértődnek.

Természetesen ez ugyanúgy vonatkozik a Nőkre is!
Ott is rengeteg lelki sérült, nem 100-as, a valóságot nem érzékelő hölgy van, akik szintén abba hibába esnek, hogy köszönőviszonyban sincs az elvárásuk a tényekkel.

Megoldás lehetne egy olyan oldal, ahol részletesebben be lehetne állítani az elvárásokat - de a valóságot is! -, az igényeket, és alapból csak olyan lehetséges partner adatait kapná meg, ahol kevesebb az irreális elvárás.
Ez nyilván időt venne igénybe az adminok részéről is, például, előszűrő rendszer - akár előzetes videóbeszélgetéssel -, de kevesebb lenne a csalódás is, és hosszabb távon biztosan felkapott lenne az oldal, ami - természetesen fizetős oldalról beszélek -, anyagilag is jobban kifizetődne!

Véleményem szerint, előbb-utóbb amúgy is errefelé fog a netes társkeresés orientálódni. Aki előbb lép, az lesz a nyerő hosszabb távon is.

M87 2018.06.27. 23:10:27

A netes társkeresés kitágította a lehetőségeket új ismertségek létrejöttéhez, ami nem feltétlenül csak a párkeresésből áll, de nem garantálja ez se a sikert. Mint mindennek ennek is lehetnek buktatói. A társkereső oldalak sem váltanak meg a későbbi személyes ismerkedés felelőssége alól. Egy jó fotósorozat és kitöltött adatlap az első beugró lehet csak, mint nulladik lépés, ami nem váltja ki a másik megismerésébe fektetendő időt és energiát. Ha ügyesen használják megerősítve a többiek ezen véleményét működhet. Két személy interakcióját nem az ismerkedési forma, hanem a benne lévő emberek határozzák meg.