Én annak a korosztálynak a tagja vagyok, akik még offline kezdték a párkeresést a 90-es években. Később természetesen én is bevetettem a különböző párkereső és randi applikációkat, így van/volt személyes tapasztalatom a két módszer közti különbségek megfigyelésére. A véleményem a címben feltett kérdésre meglehetősen ambivalens.

A netes párkeresés és a „régi” valós ismerkedés között alapvetően abban nincs különbség, hogy a jó külső és a megfelelő kommunikáció biztosítja a minél nagyobb sikert, ugyanakkor a netes ismerkedés a technológiának köszönhetően sok torzító elemet vitt be a párkeresés rendszerébe.

Az egyik legfontosabb a lehetőségek látszólagos meghatványozódása. Egy társkereső oldalon ahol több ezer profil közül lehet válogatni, a tudatlan kezdő a bőség zavarával küzd és elhiszi, hogy a valóságnál jóval több választási lehetősége lett. Ez azonban a legtöbbször csak illúzió. Először is, maga a kezdő felhasználó is, amint szembesül az ellenkező neműek magas számával komoly szűrőfeltételeket állít fel. (kor, lakhely, iskolai végzettség, magasság, súly stb.) ezek után pedig a fényképek 1-2 másodperces felvillanása alapján húzza a másikat jobbra, vagy balra. A regisztrációs lapok többsége szinte semmit sem árul el a másikról, így tulajdonképpen a képek a döntőek abban, ki kit keres meg majd egy-egy levéllel. Nincs idő tehát alaposabb szemrevételezésre, megismerésre. Az első körben kihullik a beállított csoport 50-60%-a (rossznyelvek szerint a nők kb. a férfiak 80%-át azonnal kukázzák fotó alapján) Ezután még mindig tetemes számú jelölt maradt versenyben, akiket megszólítunk egy-egy frappáns kapcsolatfelvevő levéllel. Bár elvárás az egyediesített levél a nők részéről, de valljuk be a lustaság és a nagy számok törvénye miatt ezek sablon levelek, melyeket tucatszám küldünk nap, mint nap.  És ekkor jön a férfiak számára a valóság hűvös szellője, minden elküldött 100 levélre 5-10 válasz esik. És ez még csak a levelezés, ebből még lejönnek a csak beszélgetés céljából regisztráltak, a kapcsolatokból kitekintők, az örökké elfoglaltak, és a szimplán csapágyasok. Marad tehát az a néhány jelölt, akikkel a személyes találkozó is létrejön. Nos, 10 randiból átlagosan vajon hány párkapcsolat születik?  Nem tudom, de szerintem az arány bőven 50% alatt van. Ha ezt figyelembe vesszük, ugyan mennyivel hatékonyabb a netes párkeresés, mint ha leszólítok az utcán, vagy egy szórakozóhelyen bármelyik nekem tetsző nőt?

Ugyanakkor a net névtelensége és biztonsága miatt sokan jobban tudnak kommunikációt kezdeni az ellenkező nem képviselőivel, mint a való életben, de mindez mit sem ér, ha nem tudják átvinni utána ezt a személyes kommunikáció szintjére. Ráadásul sok esetben az írásban szellemes, humoros és hódító emberről, egy személyes beszélgetéskor kiderül, hogy egy zavarban lévő, unalmas „átlag ember”. Micsoda csalódás! A régi „old school” módszer esetén ez már a nulladik percben kiderül, és a szereplők nem álmodoznak a képernyők előtt napokat-heteket, miellőtt csalódnának a másikban.

Ezzel szemben vitathatatlan tény, hogy elsősorban a városi ember élete annyira felgyorsult és megváltozott, hogy a hagyományos ismerkedési szituációk nem tudnak létre jönni. Az utcai, bolti leszólításokat sokat zaklatásnak veszik. A munkahelyi ismerkedés gyakori, de kockázatos. A közös hobbik, sportok során, pedig valahogy nehezen kezdeményezünk. A neten pedig legalább deklaráltan párkereső emberek regisztrálnak, kivéve persze az ego növelőket, a képgyűjtőket és egyéb pszichopatákat.

A neten lévő látszólagos bőség ellenére mégis mintha nehezebben dolgoznánk fel a sikertelenségeket és a kudarcokat. Az internet tele van a megbántott emberek siránkozásával. A ghosting és egyéb jelenségek azelőtt ismeretlenek voltak. Most meg akár napról-napra megtapasztalható. El kéne fogadnia az embereknek, hogy a net is csak egy eszköz az ismerkedésre, de nem oldja meg sem a kommunikációs szorongásainkat, sem a párkeresési frusztrációinkat, sőt néha csak ront a helyzeten. Az pedig a netes párkeresés legdurvább vadhajtása, hogy kialakult mindkét nemnél egy olyan nem vékony réteg, amely életvitelszerűen sportként űzi ezt a tevékenységet. Ezzel jelentősen csökkentve az igazi párkeresők lehetőségeit.