Miért érzékelünk válságot a mai párkapcsolatokban?
2019. január 24. írta: George Herceg

Miért érzékelünk válságot a mai párkapcsolatokban?

felho.jpg

Válás, depresszió, magány, szorongás, frusztráció. Ezek a fogalmak forognak a közbeszédben, ha a mai párkapcsolatok kerülnek szóba. Mindenhonnan árad a panasz és a világvége hangulat. Nők írják tele az írott és internetes felületeket azzal, hogy eltűntek az igazi férfiak és egyedül maradtak a gyerekekkel, vagy a nélkül, de magányra kárhoztatva. Férfiak panaszkodnak, hogy a mai nőkkel képtelenség az együttélés és a házasság, mert látszólag minden ok nélkül kilépnek belőle és viszik magukkal a gyereket és a fele királyságot. Pszichológusok írnak vaskos könyveket arról, hogy a nők a karrierbe, a férfiak a pornóba és a virtuális világba menekülnek ahelyett, hogy a valóságban egymásra találnának. Szociológusok elemzik ki, hogy a hagyományos családmodell helyett, milyen alternatív formációk működnek, ahol a szülők többen vannak, vagy jönnek-mennek, cserélődnek. A keresztény-jobboldali megmondók a kereszténység visszaszorulásával magyarázzák azt az „erkölcsi fertőt”, ami miatt a „régi szép idők” amikor a család volt az első és a legfontosabb társadalmi egység, végleg elmúlt. Valóban ennyire rossz a helyzet, vagy akinek kalapács van a kezében, az hajlamos mindenhol mindent szögnek látni?

 Először is szögezzük le, hogy ahogyan a híradóban is csak az autóbalesetek kerülnek be és nem a jóval nagyobb számú szerencsés hazaérkezések, a különböző felületeken is a negatív tendenciák, szörnyű történetek kapnak felületet. A jól funkcionáló kapcsolatok, családok nincsenek szem előtt. köszönik szépen, jól elvannak. Az ő életükben nincs hír érték. Ellenben ahol, repülnek a tányérok, több éves válóper van folyamatban, vagy a kapcsolatot esetleg egy vagy több szerető felbukkanása színesíti, az sokkal jobban felkelti az emberek figyelmét.

 Ezzel ellentétben a statisztikák igenis jól mutatják, hogy valami nagyon nincs rendben az emberi kapcsolatokkal, azonban ez nem csak a szerelmi és családi viszonyokra áll, hanem a baráti, kollegiális és szomszédi kapcsolatainkra is. Ez a válság érzet már jó száz évvel ezelőtt is érzékelhető volt, ami egyidős a modern tömegtársadalom kialakulásával. A 19. század végén ugyanis az egyén szerepe kezdett átalakulni. Egyre kisebb egységekbe integrálódott és ezzel együtt egyre magányosabbá vált. Régen egy ember, született bármilyen társadalmi osztályba, több kisebb nagyobb csoportba, szervezetbe integrálódott. Volt ugye a nemzetség, ami több családból ált, akik egy közös ősre vezették vissza magukat. Ez elsősorban a nemességre volt jellemző, az ennél valamivel kisebb egység a nagycsalád, azonban már az összes társadalmi osztály által számon tartott és funkcionáló egység volt. Ide tartoztak a nagybácsik, nagynénik, azok leszármazottai, sőt ennél távolabbi rokonok is. A tagok számon tartották és segítették egymást. Ez persze nem demokratikus alapon épült fel, hanem a legidősebb, vagy a legrátermettebb (erőszakosabb) férfi, de néha nő vezette, gyakran diktatórikus eszközökkel. A 20. század közepére ez tovább zsugorodott a nukleáris családra (anya+apa+gyerekek) Mivel itt a rokonok, mint segítők kiestek, ezért ezt a szerepet az állam vette át, az ellátó rendszer és az intézmény rendszer kiépítésével (bölcsőde, óvoda, iskola stb.) Az állam természetesen inkább rosszul, mint jól látta el ezt a feladatot, de a dolog következménye az lett, hogy a nukleáris családon belül csökkent az egymásra utaltság és a függés, ezért a kapcsolatok is sérülékenyebbé váltak. A század végére pedig ez a családforma is bomlásnak indult, mivel már csak az anya és a gyerek képezte a családot, ami mögött a transzferekkel maga az állam állt, mint finanszírozó, hiszen az apa által fizetett tartásdíj nem volt elegendő a gyermekek felnevelésére. Létrejöttek az alternatív családformák (mozaikcsalád, patchwork család stb.)

 A 21. század beköszöntével a teljes izoláció köszöntött be. A szülések száma csökkent és az újszülöttek jó része nem a hagyományos családba érkezik, vagy a gyermek 14 éves kora előtt a család felbomlik. Egyre több az egy fős háztartások száma, aminek következtében az időskori ellátás kizárólag az állami intézményrendszert fogja terhelni, mert nem lesz olyan családtag vagy rokon, aki akarja és el is tudja látni az öreg és beteg hozzátartozóját.

Tegyük ehhez hozzá, hogy az X generáció volt az utolsó, amely tagjainak legalább egy jó része hagyományos családban nőtt fel, így legalább tapasztalattal rendelkezik arról, hogy az hogyan működik. Az Y és a Z generáció már ilyen minták nélkül kénytelen boldogulni.

Ha mindez nem lenne elég ráadásként a harmadik hullámos feminizmus végképp felmondta az együttműködést a férfiakkal, hiszen kimondta, hogy egy nőnek annyi szüksége van egy férfira, mint egy kígyónak egy biciklire. Valóban nincs már férfi eltartóra szüksége egy tanult nőnek, mivel az állam biztosítja a megfelelő adóelvonást, a piacgazdaság pedig a megfelelő státuszú munkahelyeket a nőknek. Ugyanakkor, a nők többsége ragaszkodik ahhoz az „elavult” elvhez, hogy saját magánál jobb anyagiakkal rendelkező partnert szeretne. A nők egy részének gazdagodása magával hozta számukra a megfelelő férfiak számának csökkenését. A többi nő, azonban szívesen kiegyezne egy vele megközelítően egy anyagi szinten lévő partnerrel, ha a férfiak nem vonultak volna vissza. Mivel a megváltozott viszonyokhoz a nők gyorsabban és hatékonyabban alkalmazkodtak, mivel egy részüknek a változások kifejezetten előnyösek voltak, a férfiak lemaradtak. Sőt, sok férfi szembe kívánt menni ezekkel a változásokkal. Nem fogadják el, hogy nem várhatják el a partnerüktől a hagyományos támogató, családüzemeltető női szerepet, ugyanakkor tőlük a hagyományos erőforrás biztosító szerep mellett, már a női feladatok jó részét is át kéne venniük. A MGTOW mozgalom még nem tömeges jelenség, de a mama hotelben élő, vagy simán csak rövid párkapcsolatokat preferáló férfiak ösztönösen elfogadták a mozgalom elveit.

 Ha ennyire rossz a helyzet jogosan merül fel a lenini kérdés, hogy mi a teendő? Úgy gondolom, hogy a változások jó része visszafordíthatatlan. A szellem kiszabadult a palackból és oda vissza már nem rakható. A párkapcsolati válság, a nemek harca ugyanis egy nagyobb és komplexebb össztársadalmi és globális válság egy szelete. A kapcsolatok virtualitása, a fogyasztói viselkedés totálissá válása, a túlnépesedés, a környezet pusztulása mind arra mutat, hogy az egyén, mint indivídum uralma alá hajtotta a családot, a társadalmat, a gazdaságot, a környezetet és a bolygót, ezzel együtt felszámolta önnön szabadságát és boldogságát, hiszen olyan fokú szeparációt alakított ki, melyben senki nem érezheti jól magát. Ebből következően csak egyéni, személyre szabott megoldások jöhetnek szóba, ehhez azonban olyan partner, vagy partnerek kellenek, akik hasonlóan gondolkodnak is megfelelő falat tudnak képezni a külvilág káros hatásaival szemben.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiszemmel.hu/api/trackback/id/tr9314585566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

icipicicsipa 2019.01.25. 06:57:07

- Nincs tanítva a piros pirula kamaszkortól a férfiaknak. Sőt, ellenkezőleg vannak minden téren kondicionálva
- A joggal szépen meg van támogatva az összes női gusztustalan viselkedés.

Mivel a nő egy primitív ösztönlény és nincs jelleme, ami megfelelő viselkedést várna el önnön magától és a fenti két dologgal együtt eredményezi azt, hogy a nő képtelen a társ szerepét betölteni semmilyen férfi mellett és így kialakult az, amiről itt szó van.

Untermensch4 2019.01.26. 11:08:34

@icipicicsipa: Akkor ebből logikusan következik hogy régebben sem lett vala (volt vala?) ilyen társ lét -képességük. Az akkori joggal szépen meg volt támogatva a szolgasorban tartásuk... így történt az hogy a femnácik ennek a régi felállásnak az inverzét célozzák.

Na de mi is lenne a tökéletes megoldás?

icipicicsipa 2019.01.26. 11:55:40

@Untermensch4:

Azt hiszem, mindenek előtt ez az egész össze fog omlani, ennek az egésznek össze kell omolnia.
Vagyis a nők semmibe vétele talán eredményez egy olyat, hogy elkezdenek valahol visszavenni.
Vagy a technológia fejlődéssel - szexrobotok - annyira nem fog függeni a férfi, hogy teljesen egymás mellett élő nemek leszünk de nem lesznek kapcsolatok, csak barátiak, haveriak - vagy szexre korlátozódtak, alkalmilag a gép mellé - mert a férfi nem fogja igényelni.

Nem tudom.
De az biztos, hogy elérkezett az az idő, amikor minden férfihez lassan eljut és minden férfiben tudatosul az, hogy totálisan nem partnere szellemiekben és jellemben egy nő a férfi számára, hanem egy brutálisan két világ, ami a szexet leszámítva inkább teher és veszély, mint összességében pozitívum.

Untermensch4 2019.01.26. 20:11:08

@icipicicsipa: A "brutálisan két világ" felől közelítve látok esélyt egy pozitívabb jövőképre. Vannak rá rosszabbnál rosszabb hasonlataim is.
Egymástól különböző alkatrészekből olyan egész szerkezet építhető ami minőségileg/funkcionálisan több-jobb mint a részek puszta összessége. Jól kell összeépíteni.
A "teljesen egymás mellett élő nemek" mint a mostani kaotikus ingaszerűséghez képest egy stabil(abb) nyugvóponttal író rendszer, azaz annak nagyjából stabil nyugvópontja.
Első lépésként olyasmivel próbálkoznék hogy mint egyén több "kisebb rendszerbe" párhuzamosan integrálódok. Ez sztem csökkenti a posztban említett szeparációs hatást. Tképp "nagy rendszer" is szeparálhat, egy ultimate kollektivizmus elvileg az elképzelhető legnagyobb rendszer de kb egyértelmű is hogy az lenne a végső szeparáltság ha csak azon belül létezne az egyén.

icipicicsipa 2019.01.27. 11:11:48

@Untermensch4:
Na, ma van egy most több időm kifejteni a véleményemet, amit igazából problémásnak látok a helyzet kezelését illetően:
Olvasgatom, nézegetem a nyugati, azon belül főként az amerikai nézetet, véleményt a témában, nagy részében a Youtube-n fellelhető videósok témáit, nézettségét és a véleményeket.
Én azt veszem észre, hogy nagyon-nagyon az valahol a nézet, amit fentebb írtam én is, hogy úgy látják a férfiak, hogy a nő valóban arra van sajnos berendezkedve, hogy kizsákmányolja a férfit illetve olyan szinten van szellemiségben és mentálisan, hogy egyszerűen nem a "másik fele" a férfinek.
És ami a durva, hogy kommentekben 18-20 évesek is megszólalnak és tapasztalnak és leírják, hogy soha nem házasság és hogy MGTOW, mert csak így "biztonságos és hogy AWALT, amire nincs szükségük illetve ez nem kell nekik.
És erre építve, ezen vonalon haladva gondolom az inkább, hogy el fog fordulni még inkább már a férfi társadalom a nőtől, hogy ez a vonal fog folytatódni és hogy alkalmi szexkapcsolatok lesznek csak a férfi részéről maximum és esetlegesen az igényben, és mindössze a tudatlan béták és az ostoba fehér lovagok lesznek azok, akik társas kapcsolatra - együttélés vagy házasság - fognak lépni.

Tehát:
A férfi látóköréből szinte zéróra fog redukálódni a női társaságra való igény, még a szexkapcsolat sem lesz fontos igazából.
A férfi számára az fog tudatosulni, hogy a nő nem egy olyan szellemi lény, aki az ő szintjén áll, aki képes lenne megközelíteni az ő szellemi szintjét.
Ezért a fentiekben vázolt folyamatok fognak lezajlani a jövőben szerintem.

(Persze amiről beszélek, az a nyugati jóléti társadalmakban - Amerika, Európa - lévő férfiakra illetve az ázsiaiakra vonatkoztatva gondolom, igen, nagy rásszistá" szemlélettel, ahol magasabb az IQ, mint mondjuk az afrikai régiókban.)

Untermensch4 2019.01.27. 11:46:36

@icipicicsipa: A teljes egész képet sztem nem láthatjuk mert nincs igazán reprezentatív rálátásunk a társadalomra. A statisztikák is csak homályos "teljes" képet adnak (elég példaként csak a házasságok és válások számára gondolnunk, mindkettőnél mérhetetlen a társadalmi nyomás/mémek jelenléte, a jogi környezet sem teljesen statikus, túl sok változót kellene figyelembe venni).
Sztem a "tipikus" femnácival teljesen párhuzamba állíthatóak a "hardcore" MGTOW-arcok, hatás-ellenhatás de ez nem a megoldás útja hanem két zsákutca egymással szemben ahonnan jól sakkban tartják egymást a harcérintkezés folyamatos fenntartása közepette a résztvevők. Aki át akar szaladni az útkereszteződésen az "igazi" úton haladva (amiről nem tudjuk hogy hova vezet) annak van jobb esélye hogy nem kap lövést közben, aki pedig minél mélyebben benne van e két zsákutca vmelyikében, annál tovább kell az ellen tüzével szemben (és háta mögül a "baráti tűz" veszélyét bevállalva) először elérnie a kereszteződést, majd befordulni a sarkon...
A "szellemi szint" vs "különbség" kapcsán: autizmus-spektrumzavar enyhébb eseteinél különböző a női és a ffi megjelenés viselkedésben de mindkettőnek egyforma mértékben probléma a "normálistól" való eltérés. Nem lejhet mindent egyetlen értékkel beskálázni/szintezni akármilyen vonzóan kényelmes is a gamificationing mint módszer.

Sadist 2019.01.28. 18:35:20

"Ha ennyire rossz a helyzet jogosan merül fel a lenini kérdés, hogy mi a teendő?"

Nagyon egyszerű: korlátozni kell a nők ösztöneit, nem pedig egyre nagyobb teret engedni nekik, hogy lerombolják a társadalmat. A nők alapvetően minél több jogot akarnak minél kevesebb felelősséggel, ha egy jól működő, stabil, virágzó civilizációt akarsz, akkor ennek az ellenkezőjét kell tenni.

A népességfogyást is csak így lehet megállítani. Hazugság, amit a nők és a mainstream média szajkóz, hogy nincs elég pénz a gyerekvállaláshoz, stabil, részmunkaidős, családbarát munkahelyek, családpolitika, meg toronyóra lánccal. Németországban, Svájcban vagy a Skandináv országokban sokkal magasabb az életszínvonal, mégse magas a fertilitási ráta. Ahova a feminizmus és az emancipáció betette a lábát, ott mindenhol megzuhant a születések száma, ahol pedig korlátozzák a nőket, ott tartósan magas marad. Lásd pl. Írországot, egészen tavalyig illegális volt az abortusz (gyk. a nőknek nem volt joguk hozzá, így az össze-vissza kefélgetésüknek viselni kellett a következményeit), cserébe ott volt a legmagasabb a fertilitási ráta egész Európában. Figyeld meg, hogy az elkövetkező években ott is hirtelen meg fog zuhanni.

Az a baj ezzel, hogy amint írtad is, a szellemet már nem lehet visszanyomni a palackba. A szabadságjogokat csak bővíteni lehet, korlátozni nem. Nem mondhatod azt, hogy pl. elvesszük minden nő szavazati jogát, aki nem szült legalább két gyereket, mert demokráciában egyszerűen kivitelezhetetlen. A muszlimok meg majd közben szépen teleszülik Európát, nekik ugyanis nem okoz lelkiismeret-furdalást, hogy rövid pórázon tartsák a nőiket.

shakespeare 2019.03.06. 17:26:15

Gratulálok az íráshoz, nagyon rendben van logikailag és tartalmilag.

a téma látszólag ártatlan, csak a boldogság keresésének látszik, de nem ártatlan kicsit sem, társadalom összeomlását hozhatja magával

mindenképpen megváltozik hamarosan a helyzet, 15-20 év és látszik, hogy az ego korszaka merre tart, milyen eredményekkel

egyelőre nem jól néz ki a helyzet, nagyon nem jól

shakespeare 2019.03.06. 17:38:25

@Sadist: érdekes meglátás :-), természetesen a mai világban, ahol az összes cég és az egész ország a tudás/információ és emberek szabad mozgására van építve, teljesen nonszensz az embereket szelektíven korlátozni ebben vagy amabban.
a muszlimokat is nagyon erősen érinti ez, nem fogják megúszni, már a szaudi nők is szöknek meg otthonról, nem véletlenül

a jövő szerintem durva lesz a férfiaknak, hogy is mondjam, a civilizáció megteremtésével kitértünk a természetből, nem csak az alfa hímeknek jutott az életből, holott az is elég a populáció fenntartásához a természetben

most, hogy a nők mindent megkapnak ennek a berendezkedésnek vége, mindegyik a legjobbat akarja s igazából ha olyan törvények születnek akkor meg lehet azt tenni, hogy a férjnek max munkájára van szükség ha egyáltalán, a többit spermabankból magának kiválasztja, mert az önzés abszolutizmusa ez lesz

visszatérünk a természethez ahol abszolut és totális a kiválasztódási algoritmus, nyertes mindent visz, társadalmi, közösségi működés nem számít

az van magától

Mia and me 2019.03.06. 20:37:00

@Untermensch4: "Egymástól különböző alkatrészekből olyan egész szerkezet építhető ami minőségileg/funkcionálisan több-jobb mint a részek puszta összessége. Jól kell összeépíteni. "

tökéletes mechanikai-technikai leírása annak hogy együttműködik-együttél két (több) ember :)