Akadjunk már le a láthatatlan munkáról!
2020. február 03. írta: George Herceg

Akadjunk már le a láthatatlan munkáról!

lmunka.jpg

Megszokta az ember, hogy a blogszféra demokratizmusa miatt, mindenki oda hányhatja a legképtelen agymenéseit is a széles olvasóközönség elé (Én is ezt teszem, nem gondolom, hogy mindenki egyet ért azzal, ahogyan én látom a világot) Ezzel tehát nincs baj, de ha egy ökörség világméretűvé terebélyesedik, sőt még nemzetközi világnapja is lesz, akkor tényleg megérett a világ a pusztulásra. A legfrissebb poszt a címben megnevezett témában az alábbi:

https://felszabter.blog.hu/2020/01/31/buksisimi_helyett_valtozast_a_lathatatlan_munka_929

Jómagam már egyszer leírtam, hogy miért tartom már a fogalom használatát is indokolatlannak és társadalmilag károsnak, de úgy látszik vannak társadalmi csoportok, melyek látnak fantáziát a téma állandó napirenden tartásában. Hogy mi a láthatatlan munka, azt itt elolvashatjátok: https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/lathatatlan_munka_1.pdf

A posztban igazán az verte ki a biztosítékot, hogy fizetést követel a láthatatlan munkát végzők számára:

Mi lenne, ha egyszer az életben nem hálát adnának a fizetetlen és immár egyre inkább látható láthatatlan munkáért, hanem mondjuk fizetést?”

Nyilván ezt a fizetést az állam adná, az állampolgárok adóforintjaiból. Félreértés ne essék! Nem azt mondom, hogy ne becsüljük meg azokat, akik ápolják az öreg rokonaikat, a fogyatékos és beteg családtagjaikat, vagy akik önkéntes munkát végeznek szerte a világban. Nem is a hímsovinizmus mondatja velem, hogy helytelen forintosítani az ilyen tevékenységek értékét. Mivel ezt a feladatot többségében nők végzik. Ellenkezőleg! Én támogatom, hogy a háztartási munkát úgy osszák meg a párok, hogy ne billenjen meg egyik oldal felé sem a mérleg. Persze nem mindig az 50-50% az igazságos, hiszen ez egy több változós egyenlet.

De itt jön egy nagy, DE!

A már most egocentrikus, önző, anyagias és egyben atomizált társadalmunkba milyen változást idézne elő, ha azt mondanánk, hogy a családért végzett bármilyen eddig ingyenes munka, mostantól, valamilyen egyenlet, számítás szerint forintosítható és ennek ellenértéke minden hó 5.-én megérkezik az azt végző családtag számlájára? Mi lesz, ha kivesszük a családok kezéből a saját életük menedzselését és majd az állam díjazza anya vagy apa gyerekgondozási, idős gondozási tevékenységét, vagy a kisebb-nagyobb közösségekben végzett munkáját? Jó lenne, ha végre megértenénk, hogy a családalapítás, a háztartásvezetés és a gyermekvállalás nem közfeladat. Bár a politikusaink szeretik annak feltüntetni és az adózástól, a családi támogatásokon át a CSOK-ig bezárólag mindent megtesznek, hogy a közösségért, a nemzetért szaporodjanak az emberek, de ez attól még szigorúan magánügy. Ebből következik, hogy nem várható el érte díjazás. Végleg ki akarjuk csontozni a családnak, mint társadalmi egységnek a létezését? Így is bomlóban van. Ha még jobban lecsökkentjük kívülről a családtagok egymásrautaltságát és kohézióját, ha még több eszközt adunk az egyénnek, hogy csak összegekben gondolkodjon a saját őseivel és leszármazottjaival, valamint partnerével kapcsolatos feladatok elvégzésekor, akkor mi értelme lesz családot fenntartani. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a valamilyen okból széthullott, diszfunkcionális és elszegényedett családokat ne támogassa az állam. Óvakodjunk azonban attól, hogy a család fizetett munkává és hivatássá váljon. Támogatom, hogy a nemek egyenlőbben vegyék ki a részüket a családdal és a háztartással kapcsolatos feladatokból, de pénznek, államnak nincs helye ebben a dologban. Aki pedig úgy érzi, hogy neki ezért pénz jár, az ne akarjon családban élni és főleg ne vállaljon gyereket.  

Persze az idézett posztnak is az egyik végső konklúziója az, hogy megint a szegény nők:

„A patriarchális berendezkedésből kifolyólag a láthatatlan munka nagy részét a nők végzik el. Sokszor csak beletörődve a sorsukba, megadva magukat a vallásuk és társadalmuk által rájuk osztott szerepnek, sokszor pedig valóban önként és dalolva. Vagy azért, mert eszükbe sem jut, hogy lehetne másképp, vagy pedig azért, mert maguk is elhiszik, hogy nekik ennyivel többet kellene dolgozni. Hiszen ők nők vagy mik… akik a „legcsekélyebb ellentételezés” nélkül áldozzák fel magukat a férfiak vagy a családjuk oltárán. Ezért méltatják a nőket, ilyenek az igazi nők. Aki tehát az évente egyszeri hálálkodás helyett konkrét segítséget vagy egy egész rendszer átalakítását várja el, nem igazi nő, hiszen elvesztette a nőies lágyságát és önzetlenségét.”  

Erre azt tudom, mondani, hogy a sorsát mindenki maga választja. Ezt jól mutatják az egyedül, vagy gyermek nélkül élő nők magas számai. Nem beszélve azon nők számáról, akik egy modern gondolkodású, házias férfival élnek együtt. Nincs valós kényszer, ami miatt erre a sorsra lennének kárhoztatva a gyengébb nem tagjai. Viszont az árát sokszor meg kell fizetni, ez pedig az esetleges gyermektelenség és a magány. A végső kérdés az, hogy akik most hangosan elnyomást kiabálnak azokat valóban csak a családdal kapcsolatos feladatok elvégzése zavarja, vagy csak az, hogy nem kapnak érte pénzt?

A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiszemmel.hu/api/trackback/id/tr3115452488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2020.02.03. 10:43:20

Hát hallottunk-e ilyesmiket valaha elhangozni?-Kérdi egy hotel komornyikja a férfiaktól:

Ha én (a férfi) nem végzem el a ház körüli férfimunkákat--->csökken a férfiasság érzet--->ritkuló keksz, női nyűgösség, és ismét ritkuló keksz.
Ha a bűvös rózsaszín köd 3 év után feloszlik, és forog a fejem más nők után--->ritkuló keksz.
Ha minden szirszart a nőnek kell csinálni, estére nyúzott lesz--->a férfi elégedetlen, mert a nő legyen üde, kipihenten feszes arcú és energikusan vidám tűzről pattant vadóc vadmacskanőcike--->a férfi vonzalma más nők felé irányul-általában a kipihent szinglik felé--->ritkuló házi keksz.

2020.02.03. 10:55:46

"nem közfeladat"-Tényleg nem, ezzel a gondolattal teljesen egyetértek, viszont ez olyan mint a jelzőlámpák és a zebra (ami láthatóan nem elég), hogy az emberek 80%-át irányítgatni kell, mert durván nem tud a legtöbbje gondolkodni. És teszem azt mondjuk azt hogy igazatok van és a nők a felső 20% után ácsingózik (férfiak krémje) mert kb. ennyi max amennyi alkalmas hosszútávú kapcsolatra.
A hosszú távú kapcsolat értelme: egészséggel töltődni, könnyebb, jobb élet egymás segítésével támogatásával.
Az már régen rossz ha valaki 10 év után a romokon ülve azt mondja: "Faszom az egészbe."---> A nő fogja a kis életét és arra törekszik, hogy véletlenül se legyen még egyszer komornyik, és a férfiakból csak az élvezetet nyerje ki.
De általában az se szokott tetszeni azon férfiaknak, akik általában azt hiszik hogy a nő használati tárgy.

George Herceg 2020.02.03. 13:51:10

A párkapcsolatáért mindenki saját felelősséggel tartozik. A gyermekvállalásért is. Ez olyan mint amikor valaki minimálbérrel szül 4 gyereket és kiabál, hogy adjanak neki pénzt, mert nem tudja őket eltartani.

2020.02.03. 16:16:35

Meg aztán tegyünk már különbséget az ápolási díjas történetek (nagyon más tészta) és a natúr házimunka között, mert nagyon nem mindegy!

tireless treehugger 2020.04.04. 10:37:46

Szia

Rég olvastalak, úgy látom még mindig nem tudod elképzelni az elképzelhetetlent.

Pl most mi a bajod azzal ha a család kerül tudományos elemzés alá, pl pénzügyi mérés vizsgálat értékelés során?. Modern korban élünk, a tudományos gondolkodás korában. Úgy illik hogy a ránkhagyott dogmákat megvizsgáljuk és igazolt/bizonyított tudássá alakítjuk.

Ne félj nem fog fájni, mármint most még nem. Majd idővel, amikor az új tudás az egész "család" álmodat lenullázza.

Sadist 2020.04.07. 11:04:47

@tireless treehugger: Halvány lila fingod nincs arról, hogy mi a tudomány vagy a tudományos elemzés.

Nézd, segítek: "A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere. A tevékenységnek bárki által megismételhetőnek kell lennie és végeredményben azonos eredményre kell vezetnie ahhoz, hogy az eredményt tudományos eredménynek nevezhessük."

Amit te tudománynak gondolsz, az színtiszta ideológiai és semmi köze a tudományhoz:
"Az ideológia általános világnézeti jellegű (filozófiai és/vagy vallási és/vagy gazdasági és/vagy politikai) eszmék egységes elméletté szervezett olyan rendszere, melynek célja az (aktuális vagy a mindenkori) emberi társadalom kritikai leírása, és ennek alapján, irányelveket állapít meg a társadalom működtetésére nézve."