Miért ábrándultak ki a férfiak a nőkből?
2020. április 13. írta: George Herceg

Miért ábrándultak ki a férfiak a nőkből?

wedding.jpg

Természetesen nem mindenki és nem mindegyik nőből, de valljuk be a nőkkel szemben cinikus, kiégett férfi képe meglehetősen gyakori lett a nyugati társadalmakban. A feminista válasz a kérdésre az, hogy ezek a férfiak nem tudják elviselni, hogy a nőket már nem lehet tárgyiasítani, elnyomni és kihasználni. A nők szabad párválasztása miatt ezek a férfiak legalább egyszer életük során át lettek verve, meg lettek csalva és ki lettek használva, de ez csupán jogos elégtétel a patriarchális elnyomásért cserébe.  

Szerintem inkább arról van szó, hogy a férfiak szocializációja még mindig megrekedt a 20. század elejének értékrendszerében, ahol való igaz a nő nem volt egyenrangú a férfival, ugyanakkor egy idealizált nebáncsvirágként lettek bemutatva a kor férfijainak számára, akiket védeni, vezetni és babusgatni kell. Na de hol vagyunk már ettől? A nők elfoglaltak minden társadalmi és gazdasági szerepet, amiből a történelem során ki voltak zárva. Persze nem mindenki és nem kvóta szerint, de ugyanúgy ahogy a férfiaknál, az ambíció, a tudás, a szorgalom és esetleg a gátlástalanság tud csak határt szabni a nők érvényesülésének az élet bármely területén. Igaz a családra és gyermekre vágyás eltérítheti, vagy kompromisszumokra kényszerítheti az egyes nőket, de ez csak ideiglenes és átmeneti. Viszont ennek eredményeképpen azok a női tulajdonságok, amiben a klasszikus módon szocializált férfiak számára vonzóak voltak a nőkben, javarészt eltűntek, illetve háttérbe szorultak. Így aztán sokan hiába próbálnak ki sok partnert, nem találják meg a nőkben azokat az értékeket, amiket keresnek. Ez a folyamatos csalódás pedig kellő frusztrációt okoz ahhoz, hogy az egész női nemből kiábránduljanak.

Van aztán a másik csoport, amelyik nem tanulta meg a nőkkel való speciális kommunikáció szabályait, vagy annyira igyekszik maga fölé választani, hogy teljesen sikertelen minden próbálkozása a partnerkeresésben. Az ő esetükben a sikertelenség a kiváltója a kiábrándulásnak, hiszen minden erőfeszítésük ellenére az adott nő, vagy nők nem úgy viselkednek velük szemben, ahogy ők azt elvárnák. Furcsamód azonban ha az ilyen kiégett, cinikus férfiak viselkedésükben szabadon engedik frusztrációikat, jelentős sikereket érhetnek el a nők egy jelentős hányadánál, mivel rejtéses módon sokaknak ez nagyon vonzóvá tud válni.

A férfiak újfajta szocializációjára van tehát szükség. El kell engednünk a régi nőképet, ami szerint a nőket védeni, óvni kell. A régi romantika halott, együtt halt meg az ajtónál előreengedéssel, a bókolással, és a randizással. A metoo korszakában nem lehetünk biztosak abban, hogy a régi viselkedésminták nem sodornak-e bajba miket. Bár jó néhány nő még elvárná a régi férfi gesztusokat, hangjukat elnyomja a posztmodern nők gazdasági előnyöket követelő egyre hangosabb kiabálása. A férfiak menekülése a család és a gyermekvállalás elől azt támasztja alá, hogy még nem alakult ki bennünk a nők szerepének újraértelmezése az életükben. A régi minták használhatatlannak bizonyulnak, de helyette az együttélés új formái nem rögzültek még. Az új nőképnek még csak a darabkái vannak meg.

Ez pedig elsősorban annak elfogadása, hogy a párkapcsolat nem úgy működik, mint egy cég ahol a férfi és a nő valamilyen arányban cégtulajdonos és a nyereségből és a veszteségből üzletrészük arányában részesülnek, hanem inkább, olyan mint a munkaerőpiac, ahol a nők versenyeztetik a jelentkezőket és a legjobbat akarják kiválasztani, de a legolcsóbban. Nem csoda, ebből kifolyólag, hogy a párkapcsolatok hossza is az átlagosan egy cégnél töltött munkaviszony hosszához hasonló. A férfiak lehetőségei pedig az álláskeresők helyzetével azonos. Vannak, akik olyan speciális tudással, képzettséggel és adottságokkal rendelkeznek, hogy ők vannak válogatási helyzetben, vagy ki is szállhatnak a munkaerőpiacról és saját vállalkozást (háremet) nyithatnak, vannak, akik a jó középszerhez tartoznak és egy-egy jó helyen évekig is meg tudnak maradni, de nem az első cégtől mennek majd nyugdíjba, és persze vannak azok, akik az interjúig sem jutnak el. Akárcsak a munkaerőpiacon a munkáltatók, a nők is kész partnert és a hozzá tartozó kész egzisztenciát akarják és nem az annak eléréséhez szükséges tulajdonságok meglétét vizsgálják. Mindent azonnal és most! Ez lett a jelszó. És a férfiak? Válaszul ők is ezt tették magukévá. Ha nem rakod szét a lábad legalább a harmadik randin, akkor viszlát, lesz aki megteszi. Nem akarják megismerni a nőket, mert csak a testük kell. A szexen túl semmilyen árat nem vagyunk hajlandóak már megfizetni. Az elköteleződést akkora kockázatnak érzik a mai kor férfijai, hogy a nők már mindenféle trükköket ajánlanak egymásnak. (Erről szólnak a női magazinok) Az önzéssel mindkét nem önmagát helyezi partvonalra, a nők túl nagy árat kérnek a párkapcsolatért, a férfiak pedig csak a szexért hajlandóak fizetni. Mi a megoldás? Én nem tudom.

A bejegyzés trackback címe:

https://ferfiszemmel.hu/api/trackback/id/tr4915609708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szúróféy 2020.04.13. 17:42:10

"Lakva ismerni meg az embert!"
A jó házasságban nincs, én+te, mi vagyunk!
A házasság nem nevelő intézet! Elfogadod, vagy elváltok!
A szex öröme, fajfenntartás mézes madzagja!

Sadist 2020.04.16. 10:44:16

"Szerintem inkább arról van szó, hogy a férfiak szocializációja még mindig megrekedt a 20. század elejének értékrendszerében, ahol való igaz a nő nem volt egyenrangú a férfival"

Bizony nem voltak egyenrangúak, a nők a jogokkal együtt nem kaptak kötelezettségeket. A társadalom már akkor is többre értékelte a nőket és magasabb rendűnek tartotta, mint a férfiakat.
süti beállítások módosítása