Miért hallunk gyakran a férfiak szájából a női nemet degradáló, cinikus megjegyzéseket? Hímsovinizmusról van csak szó, vagy mélyebb okok húzódnak meg a háttérben? Alapvetően a férfiak szocializációja kifejezetten nőbarát, hiszen korán megtanuljuk, hogy a társas érintkezésekben a nőkre más szabályok vonatkoznak. Nőkkel nem verekszünk, udvariasan viselkedünk, nem törlesztjük a verbális erőszakot stb. Ennek ellenére a felnőttkorba érve a férfiak jó része csalódik a nőkben, természetesen az általánosítás szintjén, hiszen a legkiégettebb férfinak is van olyan barátnője, rokona, édesanyja, akit tisztel és felnéz rá, mégis ha általánosságban kérdezzük meg az illetőt a női nemről, rendkívül negatív véleményt fogunk tőle hallani. Ráadásul ez nem valami egyéni rossz tulajdonság kiterjesztése a női nemre, hanem fordítva: a női nem negatív tulajdonságait ismeri fel minden egyes női egyed viselkedésében. Ezt hívjuk AWALT-nak (All Women Are Like That – minden nő olyan).

Kérdés, hogy ennek okát az emancipáció és a feminizmus térhódítása okozza, vagy a női alaptermészet, ami valamilyen oknál fogva taszítja a férfit? Nem ellentmondás, hogy miközben a férfiak döntő többsége „hegyeket” képes megmozgatni a nőkért (vagy egy bizonyos nőért), addig a férfiak másik része kiábrándultan viszonyul a másik nemhez? Sőt a két csoport között jelentős lehet az átfedés is. Véleményem szerint ennek alapvető oka, hogy a férfiak nőbarát szocializációja miatt egy kettős erkölcsi mérce munkál bennünk, férfiakban. Cserébe az udvarias, gyámolító viszonyulásunkhoz, magasabb erkölcsi mércét állítottunk fel a nőknek. Vegyünk néhány konkrét példát! Mennyire eltérő megítélése van férfiak körében a részegségnek, ha férfi, vagy ha nő lesz ittas. Ha férfi, akkor megbocsájtóan, sőt elismerően nyilatkozunk az adott férfiről, míg ha egy nő nem ismerte fel a mértéket az ivásban, akkor kizárólag becsmérlő reakciókra számíthat. Egy nő ne legyen részeg, egy férfi meg bírja rendesen az italt, így foglalhatnánk összes egyetlen egy mondatban.  

Ugyanez igaz a szexuális erkölcsökre is. Ha egy férfi sok nőt fektet le, az király, ha egy nő sok férfival dug, az ribanc. Ha egy férfi sikeres vállalkozó, az vonzó, egy sikeres vállalkozó nő, karrierista picsa. A mai világban ennek a magasabb erkölcsi mércének a nők nem tudnak, de már nem is akarnak megfelelni. Az emancipáció nemcsak az egyenlő esélyeket karrierben, a tanulásban, a politikában hozta el, hanem azt is, hogy egy nő úgy élhessen, szeretkezhessen, igyon, viselkedjen, mint egy férfi. Tulajdonképpen élhesse egy férfi életét, a férfi élet szabályaival és lehetőségeivel. Viszont ebben az esetben a férfiak férfiként fognak a nőkre tekinteni, már aki képes erre, mert szerintem a férfiak többsége képtelen a férfi értékek szerint viselkedő nőre férfiként nézni, hanem valami furcsa tudathasadásos lényre. Innen ered a férfiak csalódásának gyökere. A legtöbb férfi nőies nőt keres, nemcsak külsőleg, de értékrendjét tekintve is, hiszen nem egy hozzá hasonló „férfival” akar kapcsolatot. Az emancipáció legnagyobb kihívása a nők számára, hogy úgy legyenek „egyelőek” a férfiakkal, hogy megőrzik a női értékeket. Én úgy látom, hogy a többség, főleg a fiatalabb korosztályok ebben vesztésre állnak. A női értékek eltűnőben vannak, ezért a kapcsolatokban erős a rivalizálás, ami könnyen vezet szakításhoz. A férfiak jó része nem tud alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, még mindig úgy helyezi maga fölé a nőt, hogy a saját magánál jobb emberi minőséget képzel bele a nőkbe. Csalódása ezért előre látható, amelynek köszönhetően lesz kiégett, cinikus, esetleg tényleg hím-soviniszta.