Az egyik ok, amiért úgy tűnik, hogy a mai párkapcsolatok nem sikeresek, a túlzott elvárásokból adódik. Mindkét nem illúziók tömegével a fejükben vág bele újabb és újabb kapcsolatokba, és mindkét nem szerint a másik nem elvárásai rugaszkodottak el a valóságtól. A nők szerint minden férfi, még a legcsúnyább, legöregebb, legcsóróbb is modellcsajt szeretne, egy pornószínésznő szexuális technikájával, lehetőleg Teréz anya partnerszámával. A férfiak szerint pedig egyszerre kéne feministának, gazdagnak, jóképűnek és érdekesnek lenni az aktuális nő igényei szerint. Ha megvizsgáljuk ezeket az elvárásokat látható, hogy alapvetően azokat az alaptulajdonságokat tartalmazzák, melyek évszázadok alatt érlelődtek ki. A férfi a fiatalságot, a szépséget és a háziasságot nézi a nőben, a nők az eltartó képességet, a jó genetikát és az együttműködési képességet keresik a férfiakban. Viszont mégis érezhetően van túlzás ezekben az igényekben, melyek mérsékelten nyernek kielégítést egy átlagos férfi és nő kapcsolatában. Nincs elég topmodell nő, és nincs elég milliárdos, sármos férfi ahhoz, hogy mindenkinek jusson. Az elvárások területén mégis úgy gondolom, hogy a nők támasztanak nagyobb igényeket, illetve hajlandóak kevesebb kompromisszumra. Ennek legfőbb oka, hogy azok az együttműködési kényszerek, ami miatt egy átlagos férfi mellett is jobb életkilátások vártak a nők többségére egyszerűen megszűntek. Mivel a nők is dolgoznak, és bárki bármit állít, keresnek annyit, mint az ugyanabban a pozícióban lévő férfiak, csak akkor éri meg csatlakozniuk egy férfihez, ha annak életszínvonala jóval magasabb, mint az övék.  A vele egy szintén lévő férfi, hosszú távon nem perspektíva, ennek ellenére ideig-óráig elszórakoznak a nők velük, hiszen ha nem így lenne, magányos férfiak milliói tengetnék életüket az országban. Ma már a gyerekvállalás sem akkora ösztönző a nők többsége számára, hogy miatta „megalkudjanak” korunk Átlag Józsijával. Egyrészt minden nehézsége ellenére a gyermekét egyedül nevelő anya státusza is kedvezőbbnek tűnik sokaknak, mint az alkalmazkodás egy férfihez, aki kevés pluszt tud hozzátenni a nő életéhez. Másrészt a gyermek kisajátítása az anya részéről igazából egy válás után, vagy egy eleve ilyen céllal létrejött terhesség után válhat teljessé. E mellé tegyük hozzá, hogy egyre több a gyermektelenséget tudatosan választó nő, nekik aztán tényleg annyira van szükségük velük együtt élő férfira, mint halnak a kerékpárra. Ez persze nem zárja ki, a hosszabb-rövidebb viszonyokat.

Mi van a férfi elvárásokkal? A férfiak két dolgot szeretnének: gyakori és jó szexet, egy jó adottságú nővel, gondoskodó és házias társat, aki gondozza az utódokat. Milyen egyszerű! Csakhogy ez a két tulajdonság mintha nehezen lenne található egyetlen nőben, és főleg egy időben. A férfiak többsége, akik gyereket szeretnének hajlamosabbak engedni az elsőből, a második javára. A másik csoport inkább cserélgeti a partnereket az első tulajdonság megtartása érdekében, a második rovására. Csakhogy egyik stratégia sem vezet boldog, hosszú távú kiegyensúlyozott kapcsolatokhoz. Mivel a fent bemutatott női illúziók amúgy is csökkentik a párkapcsolatra alkalmas nők számát, a férfiaknak kevesebb lehetőségük van igényeiknek mindenben megfelelő partnert találni és főleg hosszabb távon megtartani. Ez magyarázza nagyobb kompromisszumképességüket. Ez persze nem oldja a férfiak többségében a nőkkel szembeni frusztrációkat.

Kézenfekvő megoldásnak tűnhet, hogy mindkét nem váljon meg a másikkal szemben táplált illúzióitól és adja lejjebb a túlzott elvárásait. Ez nem fog megtörténni addig, amíg elkényelmesedett nyugati civilizációnk nem omlik össze, vagy változik meg radikálisan oly módon, hogy a túlélés záloga ismét kizárólag az szoros együttműködés lesz férfi és nő között. Amíg ez nem következik be, addig a párkapcsolatok szerepe és fontossága az egyén életében egyre kisebb és kisebb lesz. Helyét mindinkább a fogyasztás veszi át. A két nem pedig csak mint egymást szórakoztató fogyasztási cikkei jelennek meg a jövőben.